"Az óra, amikor nem tudtunk egymásról semmit" című darabban 450 ember - hivatalnokok, görkorcsolyás fiatalok, cowboy, szemetes, menyasszony, tv-stáb, öreg, turista, Ábrahám, Izsák, menekültek, a falu bolondja - vonul át a színpadon. Huszonhét színész személyesíti meg őket. Nincs tánc, nincs pantomim, nincsenek szövegek, de ez nem jelenti azt, hogy a darabnak nincs mondanivalója. Cselekmény nincs, de minden alak maga egy történet, még akkor is, ha csak néhány másodpercig van a színen. A nézőnek kell hozzá felhasznália a képzeletét.

Az írót az a nap ihlette, amikor 1992-ben egy egész napot eltöltött egy olaszországi bár teraszán. "Ültem és figyeltem, hogyan folyik az élet. Mélyen koncentráltam, és minden apró jel fontossá vált. Három-négy óra múlva megérkezett a térre egy halottas kocsi, megállt az egyik ház előtt, kiszállt belőle egy ember és egy koporsóval tért vissza. Összegyűlt körülötte egy kis kíváncsi csoport és amikor a kocsi elindult, az emberek is szétszéledtek és a téren visszatért a normális élet. Senki sem tudta, mi történt, de számomra az, amit láttam, minden kis eseményt kiszínezett. Szoborcsoportként láttam őket, nem ismerték egymást, mégis hatottak egymásra" - mondta el Handke a Corriere della Sera című olasz napilapnak.

Bár szöveget nem kellett tanulniuk, a színészeknek más kihívásokkal kellett szembenézniük. "Harminc másodperc alatt kell a figurát felépíteni, amit gyorsan egy újjal kell felcserélni" - magyarázta az egyik színész, aki a darab folyamán 25 különböző alakban jelenik meg. Egy másik bevallotta, hogy a felkészülés során kezdte el ő is figyelni az embereket, és felfedezte, hogy ha nyitott szemmel teszi ezt, "meglepő dolgokat lehet felfedezni".

A londoni közönség érdeklődése olyan nagy, hogy az előadásokat máris április 11-ig prolongálták.