"A nagyszabású ásatásokat három nagy ház területén végezték Pompeji belvárosában olasz, osztrák és spanyol együttműködésben. Az anyag feldolgozását külföldi szakemberekre bízták: egyesek a kerámialeletek, mások a terrakotta épületdíszek, megint mások a márványtöredékek feldolgozását végezték. Engem a falfestmények feldolgozására kértek fel" - ismertette a projektet Borhy.
Tavaly a feltárásról egy nemzetközi tanácskozáson számoltak be, hamarosan pedig könyv alakban látnak napvilágot az ásatások eredményei. "Pompeji falfestészetét leginkább abból a pillanatból ismerjük, amikor a város elpusztult. Mélyásatások eddig nem nagyon történtek. A földből előkerült leletek most egy kicsit átírják, módosítják, pontosítják a pompeji falfestészetről lévő ismereteinket" - mondta Borhy László.
Ismertetése szerint a Kr. u. 60-as években, néhány évvel a 79 augusztusában Pompejit elpusztító Vezúv-kitörés előtt, a várost földrengés rázta meg. A házak többsége megsérült, felújításuk során a vakolatot leverték, majd sittként elásták. "Ez három nagyon gazdag ház volt, feltehetőleg egészen nagy falfelületeket vertek le és vakoltak újra, ám ekkor már a legújabb divat szerinti falfestményekkel díszítették. Az +új+ freskók e három ház falán részben még láthatók, illetve a XIX. század végén rajzosan dokumentálták azokat" - mondta.
Több tízezer töredék került elő a három ház udvarából. "A hatvanas éveket megelőző falfestészeti stílusok maradványai kerültek elő, amelyekből nem sok van Pompejiben és főleg nem olyan nagy, összefüggő felületen, mint amilyeneket ezekből a töredékekből sikerült összeállítani" - mutatott rá. Sikerült összeállítani egy kétszer háromméteres "szerkezetet". A sárga falfelületet fekete-zöld, illetve fehér-zöld téglalap alakú keretbe illesztették, s az egyes paneleket lila, illetve piros elválasztóelemekkel határolták el egymástól. A sötét és világos elemek 45 fokos szögben beszűrődő fény hatását keltik.
"A sárga felület a szoba alsó zónájában helyezkedett el, fölötte volt egy ugyancsak ezzel az árnyékolástechnikával díszített sor, ahol vízszintesen fekvő téglalapok, s a felezési pontjaikon keskenyebb téglalapok jelennek meg, lila és zöld elemek váltakoznak, felettük pedig színes kőfelület, sárga, lila, zöld erezetű márványt imitáló elemek helyezkednek el. Eredetileg ez igencsak színpompás látványt nyújthatott. Egy olyan dekorációs rendszert sikerült összerakni, amelyet korábban Pompejiből nem ismertünk" - mondta.
Mint Borhy megjegyezte, nagyon érdekes a lila és a zöld szín összekapcsolása. A mai ízlés szerint ez a színkombináció nem túl szerencsés, ugyanakkor Brigetióban (Komárom-Szőny) végzett ásatásai során egy, a késő római korból származó szarkofágra bukkantak, s benne egy hölgy aranyékszer-készletére ugyanezzel a színkompozícióval. "Zöld üvegpasztával készített fülbevaló és lila ékkővel díszített hajtű került elő. Ez azt mutatja, hogy a római korban ez két, egymáshoz illő szín lehetett" - mondta.
Pompejiben négy falfestészeti korszak ismert. Kezdetben kőlapokat imitáltak "nagyon ügyesen". Ebből alakult ki a pompejii második stílus, amikor a falfelületen megjelenik egy-egy "ablak", behozva ezen keresztül a szoba belsejébe a festett tájat. "Elkezdenek a térrel játszani - kísérleteznek a perspektívával, színpaddekorációk kapnak helyet a falfestészetben. Ez a késői köztársaságkorra tehető. A harmadik korszakban, amely Augustus császár idején alakult ki, mindenféle csodás lényeket jelenítettek meg a falakon: törékeny nádszálon ülő apró emberkéket, madarakat, vékony szálon csüngő rovarokat, filigrán motívumokat" - magyarázta.
A negyedik falfestészeti stílus, amelynek kialakulása a császárkor első évszázadára, Claudius, Nero uralkodására tehető, már mitológiai alakokat jelenít meg, de kiszakítva a mitológia közegéből. A mitológiai alakok "egyszerű dekorációs elemekké" válnak, látványos, tetszetős alakokat festenek egymás mellé, a megrendelő kívánsága szerint.
Borhy László kiemelte, hogy a pompejii festőművészek a mélység érzetét a fény és árnyék játékával, illetve egy nagyon érdekes fehér alapozással keltették. Utóbbi szinte cseppszerűen felfolyatott előkészítő festést jelent, amely "megint csak a fény és az árnyékának az érzetét kelti, egy kis mélységet adva az alakoknak, a hátteret pedig egy kicsit megvilágítja, kiemeli."
