"A könyv szerény terjedelmű, de roppant részletgazdag, városok, érdekes személyiségek, a kor - a reneszánsz közepe - megismerhető belőle" - hangsúlyozta Malina János. A mű valójában egyetlen hosszú, fiktív levél, amelyet Bakfark Bálint, a valóban európai hírű lantművész ír Báthori István fejedelemnek - jegyezte meg.
Gyárfás Endre nemcsak a Dörmögő Dömötör "atyja", hanem jeles magyar történelmi személyiségek, például Lorántffy Zsuzsanna regényes életrajzának szerzője is. Az író munkássága sokrétű, témáit sokszor a véletlen hozza, elolvas egy lexikonfejezetet és egy mondat fölkelti a figyelmét, így bukkant az első törökországi nyomda alapítójára is, aki Magyarországon született.
Gyárfás Endrét Bakfark jelleme érdekelte, úgy véli, hogy a XVI. század - a reneszánsz idő - a művészek életében kulcsfontosságú volt, ekkor váltak függetlenné. Könyve első lapján egy korabeli véleményt idéz Bakfarkról: "öreg korára mindennél többre becsülte a szabadságot, és függetlenül, nem pedig mások parancsa szerint kívánt élni".
A lantművész valószínűleg 1507-ben, rangos szász család gyermekeként született, vélhetően Brassóban. Már apja, Tamás is lantművész volt. Bakfark ifjúkoráról nagyon kevés az adat. Szapolyai János erdélyi vajda (1526-tól magyar király) nagyváradi udvarában nevelkedett, majd lantművészként szolgálta a királyt és zenekedvelő feleségét, Izabellát. Szolgálataiért nemesi rangot kapott.
Fiatalkorában Budán találkozott a polifon kórusmuzsika hangzásvilágával. Az 1540-es években Franciaországban Tournon grófnak, I. Ferenc francia király főemberének muzsikusa volt. Szapolyai halála után II. Zsigmond Ágost lengyel király szolgálatába lépett. 1550-ben Krakkóban nősült meg, a litván származású özvegyet, Katarina Narbutovnát vette feleségül, aki két gyermekkel ajándékozta meg.
Kisebb megszakításokkal Wilnában (Vilnius) élt. Lengyelországban eltöltött éveinek fő pártfogója I. Albert porosz herceg volt. 1552-53-ban hosszabb európai körutat tett, megfordult Danzigban, Wittenbergben, Augsburgban, Lyonban, Párizsban, Velencében, Königsbergben.
1553-ban jelent meg első önálló műve, szólólantra komponált műveinek gyűjteménye, az úgynevezett Lyoni lantkönyv, Tournon érsek támogatásával. Az 1570-es években Bakfark Bálint Itáliába költözött. Egyes források szerint 1576. augusztus 22-én halt meg Padovában, a pestisjárványban.
