A szeles vidékeken szaporodnak a szélkerék-ligetek. A karcsú oszlopok tetején a mindig széllel szembe forduló, általában háromlapátos szélkerekek hajtotta generátorok egyre több helyütt termelnek számottevő villanyáramot. Nem károsítják a légkört és az energiahordozójuk, a szél folyamatosan feltámad, megújul. Csakhogy a szélkerekek méretének növelése korlátozott, s az is gond, hogy a szélből éppen csak a hozzájuk érkezőnek az energiáját fogják fel a kerék forgatására. A légáramlat zöme mellettük, kihasználatlanul suhan el.
A víz energiáját hasznosító erőművekben mérsékelni tudják e gondokat. A folyóvizet keresztgátakkal felduzzasztják, és a vizet a gáton csak az erőmű turbináihoz vezető csatornán (alagúton) engedik le. A vízszint gáttal megemelése miatt eleve megnő a víz nyomása, és mert az egész mennyiség a szűk keresztmetszeten át egyszerre zúdul le, nagy erővel forgatja a turbinákat. Nos, ezekre a megoldásokra építve készül a víznél 800-szorta "hígabb" levegő áramlásának igába fogására egy londoni építész, Laurie Chetwood.
A széljárta szűk völgyekben keresztben feszítene ki kevlárból készült nagyméretű hátszél- (vitorlás nyelven spinaker) vitorlákat, amelyek közepébe helyezne el egy másfél méter átmérőjű csövet, amelyben forgó soklapátos szélkerék, szélturbina is helyet kap. A nagy, hasas vitorlával felfogott összes szél kénytelen a közepén elhelyezett csőhöz áramlani, s azon keresztül süvítve, jóval nagyobb sebességre gyorsulva forgatni az áramot termelő generátort hajtó szélturbinát. Egy ilyen turbina évente 120 megawattnyi áramot tud termelni, s e mennyiség - akkumulátorok közbeiktatásával - 35 lakás elektromosenergia-szükségletét képes fedezni.
A híres amerikai műegyetem, a MIT szélenergia szakértője, Stephen Connors szerint
az ötlet még csiszolásra szorul, hiszen a szél ritkán fúj mindig ugyanabból az irányból. A szélvitorlás erőmű pedig nem forog automatikusan szélirányba, mint a szélkerekek. A hasasra duzzadt vitorlában örvénylések léphetnek fel, amelyek elterelik és nem egyenesen a turbinához irányítják a szelet.
Chetwood ezért tovább fejleszti a vitorlagátas szélerőművét. Javasolja, hogy sík vidékeken a vitorlát szereljék körbeforgatható talpazatra erősített, V-alakban felnyúló műanyag árbocok közé. Úgy mindig a széllel szembe fordíthatják. Kifeszíthető magas épületek, vagy hidak és viaduktok lábazatai között is.
Egy finn cég máris vállalkozik, hogy Chetwood-dal közösen a Ladoga-tóhoz közel, egy egyenletes szelek járta völgyben felépít egy 1500 négyzetméteres, vitorlagátas mini szélerőművet, három millió euróért.
A szélenergia hasznosítására az arizonai állami egyetem egyik mérnökhallgatója viszont
vízszintes szélkereket tervezett. Alakja egy három-négy huzalból csavart habverőre, vagy a fúrópisztolyok tokmányába fogható festék-keverőre hasonlít. Kettőt a soksávos autópályákat magasan átívelő egyik "kapu" középső, acélcsőből készült vízszintes szakaszára szereltek. A vízszintes tengelyen forgó szélkerekeknek három-három, ívelt-csavart fekvő lapátja van, és a kapu melletti épületet az így nyert árammal látják el. A kísérleti, demonstrációs példányokat az egyetemen készítették, és azokat az alattuk legalább 15 km/órával elhaladó járművek menetszele akkor is állandóan forgatja, ha az igazi szél nem fúj. (Ilyen csavart, de függőlegesen álló szélkerekeket már régóta készítenek függőlegesen álló tengelyekre is, mert minden irányból fogják a szelet és kevésbé zavaróak, mint a szélkerekek).
Mások azt is javasolják, hogy a tenger- vagy tópartokon a zavaró szélkerék-ligetek helyett a parttól távolabbi, a zátonyok miatt hajóktól elkerült vízben horgonyozzanak le ilyen, oszlopok tetején forgó, de függőleges szélkerekeket tartó hatalmas bójákat. A betonalapra véglegesen rögzítettektől eltérően, azokat máshova is át lehetne vontatni.
