Megint egy Alföldi rendezés. Barátnőmmel mentem el a Bárka Színházba megnézni az előadást. Bevallom őszintén alig vártam, hogy végre kikerüljek a musicalek könnyed álomvilágából. Szeretem azt is. Egy fárasztó nap után beülni a színházba, nem kell gondolkozni semmin, csak visz magával a zene és a látvány. Néha tényleg nem akarok többet, mint Webber, Wildhorn vagy Lévay zenéjén kikapcsolódni.

A Don Carlos az más. Schiller 1787-ben készült el (öt éven át írta) a XVI. századi spanyol udvari környezetben játszódó művel. Talán 15-16 éves voltam, amikor az Ármány és szerelem című előadást megnéztem az akkori Nemzeti Színházban. Utána rohantam a könyvesboltba és megvettem a Don Carlost is. Elkezdtem olvasni, de a kezdeti lelkesedésem gyorsan alább hagyott. Később csak elolvastam, de azóta sem tért vissza az életembe. A dráma középpontjában egy gyötrődő fiatalember áll. Carlos a jó szándékú, de gyenge akaratú, nekilendülő, de elcsüggedő, közéleti feladatainak tudatában levő, de magánéletében felőrlődő fiatalember. A fiú szerelmes mostohaanyjába, apja feleségébe, Erzsébetbe. A király ezt nem tudja, de az udvari intrikusok, hogy az apát végképp szembefordítsák fiával, fondorlatos úton tudomására hozzák Carlos titkolt vonzalmát. A fiút szinte felőrli a feladat, hogy egyszerre feleljen meg az apa birodalmi elvárásainak és barátja, Posa márki lánglelkű eszméinek.

A darabot az eddigi igazgató, a Nemzeti Színház élére július 1-jével kinevezett Alföldi Róbert rendezte. Az előadásban, II. Fülöp király szerepében fellép a Bárka Színház új vezetője, Seress Zoltán. Az előadásban fellép többek között Makranczi Zalán, Tompos Kátya, Ilyés Róbert, Varga Anikó, Kálid Artúr. A díszletet Menczel Róbert, a jelmezeket Gyarmathy Ágnes tervezte.

Szünetben úgy éreztem magam, mint a gyerek, aki először van színházban. Barátnőm arcán meg azt láttam, mint aki soha többet nem akar színházba jönni. Nehéz. Emészteni kell. Közel három óra próza. Nem nyom a szék, amíg élvezi az ember. Én kényelmesen ültem, végig…

„Carlos: Nem! Nem! Beszélek! Maga enyém volt – a világ előtt Nekem ígérte két nagy trón szava, Nekem szánta a természet s az ég, És Fülöp, Fülöp elrabolta tőlem…
Ezsébet: Az ön apja.
Carlos: Az ön férje.
Erzsébet: Ki önt Teszi a legnagyobb birodalom Örökösévé.
Carlos: Önt pedig anyámmá.
Erzsébet: Úristen! Maga őrjöng…”

A főpróba után a darab főszereplőjével, a Don Carlost alakító Makranczi Zalánnal beszélgettem.

Mennyire volt fárasztó a próbafolyamat?

Elégé, mert nagyon koncentráltan kellett próbálnunk. Esténként nem is tudtunk, mert a Stúdióban is főpróba hét volt, és párhuzamosan a kettő nem ment. Ennek ellenére nagyon összeszedett előadás jött létre.

Több darabba is beugrottál már, mégis a Don Carlos az első, amiben az elejétől fogva benne vagy. Hogy érzed magad a Bárkában?

Nagyon jól. Már ismertem mindenkit, több darabban játszottunk már együtt, nagyon jó csapat van ennél a színháznál.

A darab rendezője Alföldi Róbert, akivel a Nyugalom című filmben már dolgoztál együtt. Máshogy rendez filmet, mint színdarabot?

Nincs különbség közte. Mind a két esetben van egy ember, aki pontosan tudja, hogy mit akar. A színészeket arra felé tereli, hogy az jöjjön létre, ami az ő fejében megszületett. Itt most mindenki hagyta magát irányítani, remélem ez összetalálkozik majd a közönség ízlésével.

A főpróba végén azt láttam az arcotokon, nem csak a tiéden, hogy rendkívül elfáradtatok. Tényleg ennyire megterhelő a darab?

Nagyon. Emellett az elmúlt héten 10-12 órákat próbáltunk. Hatalmas koncentrációs gyakorlat ez az előadás. Az előadásban szereplő falak, a torony, ami egyébként egy speciális építmény, így azzal nem is tudtunk próbálni csak a végén.

Igen, az a torony akár veszélyesnek is tűnhet, és nem kevés fizikai felkészültséget kíván. Nem történt semmi baleset, miközben azon „mászkáltok” a próbán?

Nem. Robi erre nagyon odafigyel. Amikor felépítették a tornyot, azok az emberek próbálták ki, akik összerakták. Amikor én próbáltam ki, szivacsokkal voltam körbe véve, és ott állt egy segítő ember. Ő mondta, hogy mikor menjek lassabban, mikor gyorsabban. Egyszer sem éreztem magam veszélyes helyzetben.

Don Carlos karaktere nem új számodra. Három éve a kecskeméti Katona József színházban már játszottad, azt is Alföldi Róbert rendezte.

Furcsa élmény ez most nekem, mert teljesen mást kért tőlem, mint három éve. A kecskeméti verzióban egy nagyon lobogó, lánglelkű figurát kellett játszanom, aki végig rohan az egész előadáson. Most olyat kért, ami nekem különösen nehéz volt. Egy határon kellett végig egyensúlyozni, hogy ne lehessen eldönteni, hogy ez már egy normális férfi, vagy még a gyerekkor felé húz. Pont ebben rejlik a tragédiája, hogy szellemileg, érzelmileg kifejlett férfi, csak nem hagyják, hogy az legyen.

Az előadás alatt sokszor vagy hiányos öltözékben. Sőt, van amikor teljesen meztelen vagy a színpadon. Mennyire viseled ezt természetesen?

Nem tudom, ezen nem szoktam gondolkozni. Amikor azt mondják, hogy le kell vetkőzni, megbeszéljük, hogy miért van erre szükség, biztos, hogy le kell vetkőzni. Amennyiben indokoltnak érzem, engem egyáltalán nem zavar.

Milyen fogadtatásra számítotok a közönségtől?

A nyilvános főpróbán a közönség részéről nagyon nagy figyelmet tapasztaltunk. Ami nem is csoda, hiszen ez a schilleri szöveg borzalmasan nehéz. Nehéz elmondani úgy, hogy a közönség megértse és be tudja fogadni. Abban bízunk, hogy olyan nézők jönnek majd az előadásra, akik valóban kíváncsiak erre a szövegre és magára a darabra.