A megfelelő vécé- és latrinahigiénia, illetve csatornázás hiánya fertőzések veszélyének teszi ki az emberiség jelentős részét, és a WHO szerint évente kétmillió gyermek haláláért felelős.
Az első hallásra megdöbbentő számot David Heymann, az Egészségügyi Világszervezet helyettes igazgatója csütörtöki sajtóértekezletén a következőképpen magyarázta: "Évente 15 millió ember válik fertőző betegségek áldozatává. Ha mindenütt jó lenne a vízellátás és a közegészségügyi infrastruktúra, egycsapásra kétmillióval csökkenthetnénk ezt a számot, azzal a kétmillió gyerekkel, aki évente hasmenéses betegségek áldozatává válik." A hasmenés a gyermekhalálozás második leggyakoribb okának számít a fejlődő országokban.
A közegészségügyi-csatornázási infrastruktúra (angolul sanitation - szanitáció) kérdését túlságosan sokáig másodrendűnek tekintették számos országban, holott a közegészség szempontjából kulcsfontosságú ügyről van szó. A British Medical Journal egyik legutóbbi felmérése szerint 11 ezer ágazati szakember értett egyet abban, hogy a megfelelő vízellátás, illemhelyek és csatornázás elterjedése 1840 óta a legjelentősebb haladást hozta a közegészségügyben, fontosabbat még a védőoltások és az érzéstelenítés általánossá válásánál is.
Az ENSZ meghatározása szerint az a toalett tekinthető "megfelelőnek", amelyben az ember nem kerülhet érintkezésbe a felhasznált vízzel - és az emberiség 41 százaléka (Afrikában pedig tíz emberből hat) ma még nem jut ilyen illemhelyekhez. Az egészségügyi vonatkozások mellett a megfelelő toalett az emberek biztonsága szempontjából is fontos: ahol hiányzik, ott a nők és a gyermekek molesztálásnak és szexuális agressziónak teszik ki magukat, ha éjszaka ki kell menniük dolguk elvégzésére. Ha a vécé nem megfelelő, az számos országban az oktatásra nézve is súlyos következményekkel jár: ahol a fiúk és a lányok ugyanazokat az illemhelyeket használják, ott az utóbbiak a tanulás abbahagyására kényszerülnek, amikor eljutnak a serdülőkorba.
Igaz, hogy 1990 és 2004 között ezen a területen jelentős eredmények is születtek, 1,2 milliárd ember jutott jobb toalettekhez - ám mivel közben a népesség nőtt, 2,6 milliárd ember számára még mindig nem született megfelelő megoldás. Mi több, várhatólag még 2015-ben is 2,1 milliárd ember toalett-kultúrája nem lesz megfelelő, nem sikerül elérni azt a 2000-ben kitűzött millenniumi célt, hogy a korábbi felére, 1,8 milliárd főre csökkentsék az e téren kedvezőtlen helyzetben lévők számát. A Szaharától délre várhatólag csak 2076-ban érik el az ENSZ-célt.
A viszonylag lassú haladás az ENSZ-szakértők szerint azzal is magyarázható, hogy a kormányok nem jól közelítették meg a kérdést. A pénznél is fontosabb az, hogy a kormányok megfelelő nevelőmunkát végezzenek és az érdekeltek óhajaiból induljanak ki. "Sok helyen építettek vécéket olyan embereknek, akik nem igényelték azokat, és akik hamarosan garázzsá vagy istállóvá alakították át az épületeket" - mondta el Jon Lane, a WHO víz- és szanitációs osztályának ügyvezető igazgatója.
A szektor magánosításával kapcsolatos vita is sok időt vett el fölöslegesen. "A multinacionális cégek, amelyektől azt várták, hogy beruházásokat hajtsanak végre ezekben a közszolgáltatásokban, nem érdeklődtek a fejlődő országok iránt, egész egyszerűen azért nem, mert számukra a jövedelmezőség a legfontosabb" - magyarázta Lane.
Az Egészségügyi Világszervezet szerint azonban ezek a befektetések igenis jövedelmezőek, az ebbe a szektorba befektetett minden dollár 9,1 dollárt gyümölcsözik. Az 1991-es perui kolerajárvány megfékezése például 800 millió dollárba került, ennél sokkal kevesebbe került volna rendbe tenni azoknak a nyomornegyedeknek az egészségügyi infrastruktúráját, vécéit és csatornahálózatát, amelyekben kitört a járvány.
