Mutasd a családod, megmondom kinek hiszed magad!

Noha a téma pszichológiai jellegű, célszerű a statisztikai fogalmak oldaláról megközelíteni.Csakhogy a pszichológiai mérések sokkal nehezebben végrehajthatók, mint a fizikális jellegűek. Se szeri, se száma a különböző, e célból kialakított pszichológiai teszteknek. Ezek közül figyelmet érdemel az O. G. Osgood pszichológus által kialakított teszt, amely jelzőpárokból áll, és ezért "szemantikus különbségeknek" nevezte el. Olyan ellentétpárokat állított fel, mint jó-rossz, igazságos-igazságtalan, boldog-boldogtalan, szigorú-gyengéd, aktív-passzív, bátor-gyáva, barátságos-barátságtalan stb. A két "végszót" azután háromfokú skála rögzíti: ezen a skálán kell a megkérdezettnek kijelölnie egy pontot, amely szerinte rá leginkább jellemző.

A családon belüli mérések Achilles-sarka: egy tízéves gyereket nem lehet ugyanazzal a teszttel mérni, mint egy felnőttet. A járható és elfogadható megoldás: szüleikkel összehasonlítani olyan fiatalokat, akik már a felnőttkor küszöbén vannak, 18-20 évesek. Ebben a korban fogalomtáruk, szókincsük már fejlett, lényegében felnőttnek számítanak.

A fiatalok és a szülők mérési eredményét azért össze lehet egymással hasonlítani, de azt a kutatók nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy két különböző csoport - esetünkben a szülők és a felnőtt gyermekek - teszt-eredményeinek összehasonlítása csak kellő kritikával alkalmazható.
A problémákon felülemelkedve a következő eredményre jutottak a tudósok: a tükör-teória valamivel jobbnak, megbízhatóbbnak látszik, mint az utánzási teória. Más szóval: a szülőknek a gyerekekről alkotott véleménye, valamint a gyerekeknek a szüleikről formált véleménye között erősebb a kapcsolat, mint a szülőnek és a gyereknek saját magáról alkotott véleménye között. Azt is megerősítették, hogy az ember énképe a környezetére gyakorolt hatásával függ össze, vagyis azzal, hogy az ember milyen benyomást kelt környezetében.

Az összehasonlítások kimutatták: a lányokra mindkét szülő jobban hat, mint a fiúkra. Ennek oka valószínűleg az, hogy a legtöbb társadalomban a férfi a domináns. összefüggésben azzal, hogy a társadalom legtöbb területén a kulcspozíciót férfiak őrzik. A lányok e körülmények hatására inkább segítő, odafigyelő, kiszolgáló, engedékeny, simulékony viselkedési formákat sajátítanak el. Már korán megtanulják, hogy azt csinálják, amit mondanak nekik. A kutatók azt is megállapították, hogy a lányok önítéletében általában inkább az apákról alkotott vélemény tükröződik. Az anyákról alkotott vélemény kevésbé jelenik meg.

A legtöbb mérés ugyanarra az eredményre jut: az apa a befolyásosabb tükörkép és modell mind a fiúk, mind a lányok esetében. Valószínűnek látszik, hogy az erő pozíciója inkább hat a gyerekre, mint a gyengédségé. Megfigyelhető ez más relációban is, például az erős, magabiztos, szigorú - de igazságos - tanár jobban hat a tanulókra, mint a lágyszívű, kedves tanár.

A gyerek életkora is fontos tényező. A mérések eredményei azt mutatják, hogy a kisebb gyerekek inkább utánozzák szüleiket, mint az idősebbek.

E kutatások alapján megállapítható az a tény, hogy a családi háttér nagy befolyással van az énkép kialakítására. Továbbá az is, hogy az apa szerepe egyfajta modellt is jelent a gyerek számára. Ebből viszont az a következtetés vonható le, hogy a szülő nemcsak önmagáért, saját értékítéletéért felelős, hanem a gyermekei értékrendjében is szerepet játszik.