Andew Lloyd Webber sikerdarabja minden hazai színházi rekordot megdöntött. Az előadások száma az 1300-hoz közelít, és sem prózai, sem zenés művet nem látott itthon annyi néző színházban, mint a Macskákat. 1983. március 25-én, a világon másodikként mutatta be T. S. Eliot művét a Madách Színház.

A zeneszerző 1981-ben írta meg a Macskákat (Cats), Eliot Old Possum's Book of Practical Cats-je alapján. A mű Webber gyermekkori kedvence volt. A musical dalai Eliot verseiből és Webber zenéjéből állnak össze, ez alól kivétel a musicalirodalom talán leghíresebb dala, az Éjfél (Memory). Ennek szövege a rendező, Trevor Nunn feldolgozása Possum Eliot költeményből. A Macskák volt a Broadway-en a leghosszabb ideig futó musical (egészen 2006 januárjáig, amikor szintén Webber műve Az Operaház Fantom megelőzte), több mint húsz éven át folyamatosan műsoron volt.

Tavaly nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékokon egy megújult formában tűzték műsorra. Jót tett a darabnak a kis pihenő és a felújítás. A produkciót részben új díszlettel és jelmezzel láthatták a nézők. A színészek is fiatalodtak, de a régieket sem felejtették el. Ősszel visszakerült a kőszínházba is, ahol most először adták elő zenekari kísérettel a musicalt.

Eddig háromszor láttam ezt a darabot. Egyszer még kislány koromban, első színházi élményeim egyike volt. A Macskákat látni kell. Láttam, csak nem értettem. Valahogy akkor nekem még nem szólt semmiről. De tetszett a zene. Elvisz Trén, Mr. Mefisztulész na és az Éjfél. Eltelt jó pár év és tavaly nyáron ott voltam én is Szegeden. Most nem láttam (Brüsszel szektorból jó az összkép, de túl sokat nem látni, úgyhogy hang alapján próbáltam kitalálni a szereplőket is), viszont kezdtem érteni. Macskabál van az elhagyott színház ódon színpadán. Minden évben egyszer megrendezik a bált, és erre összegyűlnek a környék - nagyon is emberi tulajdonságokkal felruházott - macskái. Eltáncolják és eldalolják életüket. Egyikük a bál végén új életet nyer. Macskák játszanak embereket, vagy emberek játszanak macskákat? A harmadik találkozásom a darabbal a jubileumi előadáson volt. Talán mert „egyidősek” vagyunk vagy, mert most látvány és hangzás is a helyén volt, nem tudom. Mindenesetre megértettem én is a Macskák varázsát és töretlen népszerűségét. Gastrofar George, Grizabella, Mefisztulész, Old Csendbenlenn és a többiek méltán váltak „házi kedvencé”.

Andrew Lloyd Webber véleménye szerint a Madách Színház a londoni és a New York-i előadásokkal egyenértékű színvonalon játssza a musicalt. A bemutató óta eltelt 25 év alatt több színházlátogató generáció nőtt fel. Megunhatatlan, megszerethető és mindig aktuális marad. A musical szövegét Romhányi József fordította. Az előadás rendezője Szirtes Tamás, társrendező-koreográfusa Seregi László, díszlettervezője Götz Béla, a jelmezeket Vágó Nelly és Kovács Yvette tervezte.

Az ünneplés 25-én délután 4 órakor kezdődött. A Hősök terén 400 kisgyerek macskának öltözve tízperces jelenetet adott elő a darabból. Majd egy feldíszített kamionon folytatódott tovább a cica sereglet ünneplése. A tánciskola növendékei és az előadásban szereplő művészek a musical dekorációjával díszített járművön indultak el a Hősök teréről a Madách Színházba, ahová este 18 óra körül vonultak be ünnepélyesen. Az esti rendkívüli előadáson csaknem valamennyi szereplő fellépett, aki a 25 év alatt részt vett a produkcióban. Közel 70-80 táncost, és 40-50 színészt jelentett. Már a Nyitány után sem a megszokott jelenet jött, mert amint kigyulladtak a fények a színpadon közel 160 szereplő állt a 25 évet jelző táblácska alatt.

A színház igazgatója és a darab rendezője, Szirtes Tamás elmondta: látva a közönség érdeklődését, most kezdjük a második negyed századot. 1983-ban azért lehetett olyan sikeres az előadás, mert a nyugati életérzést közvetítette az emberek számára azzal, hogy egy világszínvonalú előadást láthattak a színházban, ahol mindenki tudott mindent: táncolni, énekelni, játszani. A londoni premier után másodikként mutatták be Budapesten a musicalt. Ráadásul az úgynevezett non replica formában, azaz teljesen szuverén műalkotásként. Ahogy a Madách összes produkciója is az. A Macskák a Madách Színház történetében is mérföldkőnek bizonyult. Ádám Ottó az akkori igazgató zseniálisan sejtette meg, hogy a zenés színház útján kell elindulni a Madáchnak, amely a bemutató idején még prózai teátrum volt. Fél évig tartott, amíg a színészek elsajátították a műfajhoz szükséges formanyelvet.

Az ünnepi este során a színészek stafétaszerűen adják át egymásnak a szerepeket, de voltak olyan jelentek is, amikor az azonos szerepeket játszó színészek közül egyszerre négyen, öten léptek színpadra. A tapsrend is tartogatott meglepetés. Haumann Péter, aki a Macskák hazai bemutatója óta játszik a darabban, a Katona József Színház előadásáról érkezett, ezért az ő híres macska dala a végére maradt.

Macskák most és mindörökké. Bencze Ilona már 25 évvel ezelőtt is ott volt az első előadáson. Ráadásul Grizabella szerepében. "Ha valakinek fogalom ez az előadás, akkor én az vagyok" – mondta a színésznő. - "Az egész pályámon a legtöbbet játszott szerepem, ráadásul nagyon nehéz is."

Détár Enikő még főiskolás volt, amikor a cicusok közé csöppent. "Óriási élmény, nekem már 23 éve" – kezdte Enikő. - "Furcsa vibrálást láttam mindenkin az előadás előtt. Úgy vártuk, mint egy gyerek a születésnapját. Nekem két kihagyásom volt, amikor a Gigi és Zigmond született. Zsebivel öt és fél hónapos terhes voltam és még végig játszottam egy előadást. Ez egy fantasztikus darab, és hogy ennek a részese lehetek az számomra csoda."

Kautzky Armand az életben is macska párti. De, ahogy ő mondta: Nagyszerű állat a macska, de ez az előadás nem a cicákról szól, hanem az emberekről.

Hogy mennyire emberi, és mennyire színházi, arról Tus dala mindenkit meggyőz. Az öreg színházi macska megindító előadása a bizonyíték arra, hogy miért élt meg 25 évet és 1254 előadást.

„Hogy ma ez megy, vagy az megy, sose kérdeztem meg,
Hiszen fejben volt én nálam hetven szerep
Hogy félgőzzel játszottam, nem érhet vád,
Nálam nem vett a közönség zsákbamacskát
Hogyha rossz volt a darab, zavar abból sem lett,
Mert az én gondos játékom mentette meg,
Elvem az volt, hogy ne csak ésszel, de szívvel is játssz,
Ne csak hátaddal domboríts, mint egy pojác'
Mikor haldoklott Mimi, és a földre zuhant,
Ingott farkincám, mint kint a lélekharang
És ha pantomim kellett, nekem az sem volt gond,
Mindegy: show, dráma, brettli vagy cirkuszporond
De a csúcspont, mely fémjelez egy egész kort:
A Vasmacska Fantomja címszerep volt!”