Igazi magyar darab született. Jó döntés volt az írónő részéről, hogy Somogyi Szilárd rendezőre bízta „lányát”, Abigélt. A Kocsák Tibor, Miklós Tibor páros, már nem egyszer bizonyított, hogy amihez nyúlnak, abból siker lesz (például: Légy jó mindhalálig, Anna Karerina, Nana). Somogyi Szilárdnak sem ez az első próbálkozása. A fiatal rendező nevéhez fűződik a Jövőre, veled, itt!, az Oltári Srácok vagy a Mária evangéliumának színpadra vitele. Ehhez még hozzájött a Budapesti Operettszínház alkotó és színészgárdája, kiegészülve Udvaros Dorottyával, Balikó Tamással és Nagy Anikóval

Magyar regény, magyar sztori, magyar alkotógárda. Kellett már egy ilyen musical, mert hiába vannak jó hazai darabok, mintha elfelejtették volna a színházigazgatók, hogy nem csak a külföldi sikerekkel lehet meghódítani a magyar közönséget. Nehéz feladat visszaadni egy olyan művet, amit az ország nagy része ismer. Kialakult a klasszikus Abigél kép. Garas Dezsővel, Szerencsi Évával, Piros Ildikóval, Zsurzs Katival, Básti Lajossal, Bánfalvy Ágival, Ruttkai Évával és a többi szereplővel.

Ez a darab tisztelgés az elődök előtt, miközben a nézőket visszarepíti az 1940-es évek borús időszakába, a háborús fájdalmak közé. A jelmezek szinte azonosak a filmbeli ruhákkal. A díszlet azokat a részeket eleveníti meg, ami hangsúlyos. A kőszobor, a kertkapu, és a Matula épülete.

Nem mindig jó első felindultságból klaviatúrát ragadni. Inkább elmentem a Thália Színházba és megnéztem az úgynevezett második szereposztással is. Ezt a szót, hogy második felejtsük is el gyorsan. Vágó Zsuzsinak, Földes Tamásnak, Balikó Tamásnak, Udvaros Dorottyának, de a többieknek is méltó váltója Vágó Bernadett, Pálfalvy Attila, Jantyik Csaba vagy Siménfalvy Ágota.

A történet - bár nem hiszem, hogy van, aki ne ismerné - :Ginát, az elkényeztetett, szabadon és jómódban élő kislányt apja, Vitay tábornok minden magyarázat nélkül felpakolja, és elviszi egy távoli város református nevelőintézetébe. Senkitől nem búcsúzhat el, minden kapcsolata megszakad a külvilággal, apjával is csak hetenként egyszer beszélhet telefonon. Az intézetben minden személyes tárgyát elveszik, sötét, formátlan egyenruhába bujtatják, s kényszerítik, hogy külsejével együtt korábbi szokásait is megváltoztassa. Az otthoni vidám és könnyed élet helyett rideg, percnyi pontossággal beosztott órarend szerint kell élnie, s mindenütt csak tilalmakkal találkozik. A sivár életre kényszerített lányok különös szokásokat, meséket, valóságos kis mitológiákat találnak ki maguknak, hogy vidámabbá tegyék életüket. Valamennyien hisznek Abigél csodatevő erejében. Abigél kecses női szobor az intézet kertjében s az a legenda róla, hogy mindenkinek segít, aki hozzáfordul. Ginát egy véletlen elszólása miatt árulónak hiszik, s többé nem állnak vele szóba. Szökést kísérel meg, de Kőnig tanár elfogja, és visszaviszi az intézetbe. Apja megérkezik, s megmagyarázza Ginának miért hozta az intézetbe. A tábornok, ellenálló s ha véletlenül elfogják, nem akarja, hogy lánya is ellenségei kezébe kerüljön. Gina közvetlen közelében van valaki - szintén ellenálló - akinek az a feladata, hogy vigyázzon Ginára. Ezt tudva a kislány, önként vállalja a rabságot. Megfogadja apja szavát, viszont a Gedeon-napi bálon megszökteti Horn Mici mivel megtudták a németek, hogy Árkádon van, és a hadiállapotok miatt a Matula nem nyújtana számára többé védelmet...

A darab születéséről Miklós Tibort, a dalok szerzőit kérdeztem.

Mennyire volt nehéz feladat megírni az Abigél dalszövegeit?

Nem mondanám, hogy az volt. Minden pillanatát élveztem. Kocsák Tibivel ez már a sokadik közös munkánk, de mindig nagyon tudunk egymásnak örülni. Egészen különleges szerzőtársi kapcsolat van közöttünk. Rajtunk kívül még egy kis csapat volt mellettünk, Somogyi Szilárd és Kerényi Miklós Gábor. Velük is teljes harmóniában tudtunk együtt dolgozni.

Hogy fogott neki a munkához? Gondolom, újra elolvasta a regényt, megnézte a filmet.

A filmet csak most néztem meg pár nappal ezelőtt, a lányom kedvéért. Rá is csodálkoztam, hogy milyen sok esetben találkoztak az elképzeléseink Szabó Magdáéval. Alapnak a könyvet használtam, és nagyon büszke voltam, hogy sikerült Magda néni gondolataiból sokat a darabba szőni. Remélem ő is örül neki, sajnos mi ezt már nem tapasztalhattuk meg, és ez szomorúsággal tölt el. Mindig megpróbálom a regényekből kiragadni azt az egy mondatot, vagy mottót, ami a dalszövegekben visszajöhet. Ebben a munkában pont az a szép, hogy társa lehetek olyanoknak, akik már nem élnek. Az ő tudásuk a mai napig hat az emberekre. Itt is van több olyan vers rész, ami Szabó Magda prózájából született. Ez külön kihívás volt, de mindig annak élem meg, ha adaptációról van szó.

Kellett változtatni valamit a próbák során?

Javítani csak szavakat, sorokat kellett. Volt ami, olyan hangmagasságba került zenében és hangszerelésben, hogy ott helyben, a próbán kellett változtatni rajta. Ezek csak énektechnikai okok miatt voltak szükségesek. Ami a legradikálisabb volt, hogy az adaptáció terjedelmesebbre sikerült a kelleténél, így pár részt ki kellett hagyni belőle. Közte a számomra legkedvesebb daltól is meg kellett válni. A lányoknak lett volna még egy daluk az első szerelemről, az elérhetetlen férfiról. Pont a darab hosszúsága miatt ez nem fért már bele. Érdekes, hogy a Szent Péter esernyője adaptációját is most készítem a Tibivel és ott hasonló szituáció van, úgyhogy ez a kimaradt dal, most már azt a darabot fogja erősíti.

Elégedett lett a végeredménnyel?

Teljes mértékben. Nagyon örülök a társulat teljesítményének és sikerének. Büszke vagyok, hogy sok olyan ember van a színpadon, akiket én fedeztem fel, vagy tanítottam egy ideig. Úgy gondolom, hogy a pályafutásomnak egy jelentős része ez a felfedezői, nevelői munka és most érezhettem, tapasztalhattam azt, hogy milyen jók lettek ezek a fiatalok. Nem szokásom bent ülni a próbákon, ha nem én rendezem, és azt sem szokásom, hogy nézem az előadásokat egymás után. Most mégis megtettem. Sokszor tudok nézővé válni az előadás alatt, ugyanúgy meg tud rendíteni, mint az átlag nézőket. Ha nem szeretném, biztos, hogy nem tudnám ezt végig csinálni. Az előadásból CD is készül. Úgy tudom a zenekari részeket már felvették és hamarosan elkezdjük az ének felvételteleket is.

A bemutató végén percekig szólt a taps. Mikor Somogyi Szilárd egy csokor liliomot helyezett a színpad közepére Szabó Magda emlékére a nézők és színészek ugyanarra gondolhattak. Büszke lenne az írónő. A pesti Broadway-n új siker született, várjuk a folytatást.