"Most isszuk annak a levét, hogy 1989-ben, negyven éves elnyomás után a sztrájk alkotmányos alapvető joggá vált, lényegében korlátlanul és parttalanul" - mondta Kolláth György, hozzátéve, hogy a sztrájktörvény - ugyanúgy, mint az egyesülési vagy gyülekezési törvény - liberális szellemű, de jogi-technikai megvalósítása "néhol csapnivaló".
Mint mondta, ahogyan az alkotmányos alapjogoknál, úgy a sztrájkjog gyakorlásánál is alapvető követelmény a jóhiszemű, rendeltetésszerű joghasználat, de amit például a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) csinál a "csúszósztrájkkal", az már túllépi ezt: néhány órával a sztrájk kezdete előtt jelenti be az újabb leállást, arra hivatkozik, hogy már bejelentették a sztrájkot februárban, és azóta csak azt a sztrájkot függesztik fel és kezdik újra.
Meggyőződésem szerint ez nem jóhiszemű, rendeltetésszerű joghasználat - tette hozzá Kolláth György.
A sztrájktörvénnyel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy elmaradt például az "alkotmányjogi finomhangolása" annak: meddig terjed a sztrájkolók joga, ejthetnek-e túszul egy országot, egy fővárost. Mint fogalmazott, itt két alkotmányos alapjog ütközik, a sztrájkjog és a munkához való jog, de a sztrájkolók sztrájkjoga "kiüti" a többiek munkához való jogát, holott "a klasszikus alkotmányos zsinórmérték szerint mindenkinek az alkotmányos joga csak addig terjedhet, ahol a másiké kezdődik".
A mai szabályok szerint azonban, amíg egy sztrájk jogszerű, belefér a szellős jogi keretekbe, azt el kell viselni - fűzte hozzá.
Az alkotmányjogász azzal kapcsolatban, hogy rendre nem sikerül megállapodni a közlekedési dolgozók sztrájkjánál az elégséges szolgáltatás mértékéről, felidézte: a törvény szerint a közszolgáltatásokban dolgozók sztrájkja esetén a törvény szelleme szerint az elégséges szolgáltatást biztosítani kell. A jogszabály szerint azonban a felek mindössze kötelesek ebben egyeztetni, de annak nincs semmilyen következménye, ha az egyik tárgyaló fél semmi áron nem akar megegyezni erről.
Kolláth György szerint a sztrájktörvényt ki kellene egészíteni egy olyan szakasszal, hogy bíróság megállapíthatná az elégséges szolgáltatás mértékét, és ha ezt megsértenék, a sztrájk jogellenessé válna és automatikusan a sztrájkot okozók a károkért teljes kártérítési felelősséggel tartoznának.
Az alkotmányjogász kiemelte, hogy a politikai sztrájk tilos, a munkavállalók gazdasági-szociális érdekeik védelmében sztrájkolhatnak. A kérdés az, hol fordul át politikai sztrájkba a követelés - tette hozzá.
Véleménye szerint a VDSZSZ sztrájkja kapcsán a bíróságnak kellene kimondania, hogy - az összes körülményre tekintettel - a sztrájk már letért a törvény szerinti útról, ahol a munkavállalók gazdasági-szociális érdekeik védelmében sztrájkolnak, és ezért a sztrájk jogellenes. Mint mondta, ez abból is látható, hogy a szakszervezet követelése nonszensz, és még srófoltak is rajta, vagyis nyilvánvaló cél a politikai nyomásgyakorlás.
A BKV szakszervezetei kezdetben a 10 százalékos járatritkítási tervek ellen tiltakoztak, ez bővült odáig, hogy követeléseik főleg a társaság gazdasági problémáinak rendezésére irányulnak és azt kérik, a tárgyalásokba vonják be a főváros, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és a Pénzügyminisztérium képviselőit is.
Ezzel kapcsolatban Kolláth György kifejtette: a sztrájkjog a munkáltató és munkavállaló kapcsolatára épít, de az a követelés, hogy az állam adjon pénzt a társaságnak, "már túlfeszíti a sztrájk kereteit", a harmadik féllel szembeni követelés túllép a gazdasági-szociális kereteken. "Emellett nem követelhetik, hogy az ellenfél oldalához üljön oda ez meg az. Odaül, ha akar, nem, ha nem" - jegyezte meg végezetül az alkotmányjogász.
Az 1989-ben hozott magyar sztrájktörvény mindössze két mondatot szentel az elégséges szolgáltatásoknak. "Annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez - így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél -, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. Ennek mértéke és feltételei a sztrájkot megelőző egyeztetés tárgyát képezik."
Nem szól a törvény arról, hogy mi számít elégséges szolgáltatásnak, illetve mi történik akkor, ha a felek nem tudnak megállapodni az elégséges szolgáltatásokról. Ehhez adalékot mindössze egy 1991-es keltezésű, egy évvel korábbi BKV-s sztrájkkal kapcsolatos bírósági határozat szolgáltat. Ebben az szerepel, hogy a sztrájk jogszerűségét, illetve jogellenességét kizárólag a sztrájktörvény 3. paragrafusa alapján kell elbírálni. Ennek lényege, hogy az olyan egyedi munkáltatói intézkedések ellen, amelyekről a bíróság jogosult dönteni, nem indítható sztrájk, illetve a kollektív szerződésbe foglalt megállapodás ellen is jogszerűtlen a sztrájk, amíg a szerződés hatályban van.
Az igazi probléma ezután következik a bíróság ítéletében: "Önmagában az, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatónál (a sztrájk) gátolja a még elégséges szolgáltatás teljesítését, nem szolgálhat alapul a sztrájk jogellenességének megállapításához.
Az elmúlt 19 év során nem született sem törvénymódosítás, sem olyan bírósági ítélet, amely rendezte volna az elégséges szolgáltatás ügyét. Jelenleg ugyanis az elégséges szolgáltatás akár nulla is lehet, mégis jogszerű a sztrájk.
