Mind Gary Brooker, mind Matthew Fisher a hatvanas évek második felében alkotó brit progresszív rockegyüttes billentyűse volt.
Az említett dalt, amely a Procol Harum legnagyobb sikere volt 1967-ben, Gary Brooker és Keith Reid (ez utóbbi mint szövegíró) nevén jegyezték. Fisher társszerzővé szerette volna magát nyilváníttatni a per útján. A bíróság akkor úgy határozott, hogy Fishert, aki a dal orgonaszólóját játszotta, 40 százalékban illetik meg a dalhoz fűződő jogok.
Gary Brooker azon az alapon ragaszkodott a jogaihoz, hogy Fisher - szerinte - csak a dal megszületése után csatlakozott a zenekarhoz. A Whiter Shade of Pale-t Brooker egyébként Bach egyik művének hatására komponálta.
A Brooker által indított fellebbviteli tárgyaláson a bíró úgy döntött, hogy fenntartja Matthew Fisher társszerzőségét, de ezzel kapcsolatos anyagi követelését elutasította, mondván: túl sokáig várt a per indításával. Fishernek egyébként még mindig van lehetősége a fellebbezésre, s a bíróság még nem döntött a perköltségekről sem.
A dalt tartalmazó kislemezből mintegy tízmillió példányt adtak el. A Whiter Shade of Pale az 57. helyre került minden idők legnépszerűbb dalainak a Rolling Stone magazin által összeállított 500-as listáján. Az együttes kitűnő - ha nem is ennyire népszerű - dala volt akkoriban a Homburg és a Conquistador is.