Nagy becsben állt a szamár

A Kairótól 300 kilométerre délre található Abüdosz óegyiptomi város feltárása során a régészek 10 szamárcsontvázra bukkantak - az állatokat olyan pompával helyezték végső nyugovóra, mintha magasrangú tisztségviselők lettek voltak.

"A kutatók meglepődtek, amikor a sírban nem találtak egyetlen emberi maradványt, vagy sírmellékletet sem, csupán tíz szamárcsontvázat" - mondta Fiona Marshall, a Washingtoni Egyetem régészprofesszora a The New York Times című lapnak.

A professzor, aki egyike azon kevés tudósnak, aki a szamarak történetét próbálja megfejteni, fantasztikusnak nevezte a leletet. "Ez nem olyasfajta felfedezés, amelyre egy egyiptológus számítani szokott" - mondta.

Meggyőződése szerint a lelet azt bizonyítja, hogy milyen fontos szerepet tölthetett be a szamár a korai egyiptomi társadalomban. Valószínűleg ezek az állatok tették lehetővé a hosszú kereskedelmi karavánutak kiépítését az egyiptomiak és a sumérok között. Feltételezések szerint a szamarak domesztikálása Afrikában hatezer évvel ezelőtt, vagy még korábban kezdődött a klimatikus változásokra adott válaszul, amikor a felmelegedés miatt a szaharai térség félsivatagból sivataggá vált.

"A szamár, amely igénytelen, kevés vízzel és táplálékkal is beéri, kiválóan megfelelt a feladatra" - mondta Fiona Marshall, hozzátéve, hogy ezek voltak az első szállítmányok, amelyeket az emberek nem a hátukon cipelték.

Az Abüdoszban talált szamárcsontvázakon, amelyek Kr. e. 3000-ből származnak, világosan látható, hogy ezek teherhordó állatok voltak, legalábbis erre utalnak a nagyízületek felületein látható elváltozások. Ugyanakkor a patáik és a fogaik állapota arra enged következtetni, hogy a szamarak jó egészségnek örvendtek, az állatoknak megfelelően viselték a gondját.

Matthew D. Adams szerint, aki a New Yorki Egyetemen régészetet és óegyiptomi művészettörténetet ad elő, s részt vett a feltárásokban, az állatokat "elit" helyen temették el oly módon, ahogy az uralkodó udvaroncait helyezték végső nyugovóra. Ez a tény önmagában is bizonyítja, hogy milyen megbecsülésnek örvendtek a szamarak.