A bulvárlapok állandó szereplői; a színészek, zenészek, sportolók gyakran panaszkodnak arról, hogy a média élni sem hagyja őket, szinte beköltözik a lakásukba, mindenről tudni akar, és sosem alszik. De hát nincs mit tenni, az olvasó kíváncsi: kinek, hol, mikor, miért esett ki a kezéből egy zsebkendő az utcán, ki kivel jár, kit hagyott el vagy csalt meg. Tényleg van közünk hozzá? Hááát… És ahhoz, hogy hívják azt a rendőrt, aki tiltott eszközökkel oszlatott tömeget egy tüntetésen? Ahhoz már több. Azonban, a Polgári Törvénykönyv jelenlegi formájában nem határozza meg, pontosan ki minősül közszereplőnek; kit, miért és mikor „zaklathat” a média.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) épp ezért több rétegű, differenciált közszereplő-fogalmat szeretne bevezettetni a készülő új Polgári Törvénykönyvbe. Az említett új fogalom bevezetése a Ptk-ba a közhatalmat gyakorlóknál biztosítani tudná az információszabadságot, ugyanakkor például sportolók, színészek, médiaszemélyiségek esetében védené a magánszférát, amelynek megismeréséhez nem fűződik közérdek. Arról, hogy pontosan mit módosítanának, dr. Schiffer Andrást, a TASZ ügyvivőjét kérdeztem.

Miért pont most vált szükségessé a differenciált közszereplő-fogalom bevezetése? A média túlságosan belemászik a sztárok életébe, vagy épp a közszereplők nem hajlandók nyilatkozni?

Mostanában fejeződik be az új Polgári Törvénykönyv kodifikációja; mi is és a kormányzat is ezért kezdtünk el most foglalkozni az üggyel. Valamint, a médiában is helyet kapott ez a probléma: volt egy per ügynökmúlttal kapcsolatban, és ennek kapcsán karolta fel az egyik lap az ügyet. Az új Törvénykönyv létrehozását egy elég hosszas törvényelőkészítő munka előzte meg, melynek során az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kikérte különböző társadalmi szervezetek véleményét. A TASZ már múlt év áprilisában eljuttatta a koncepcióját a tárcának. Amiért erre most érzékenyebben reagál a média, az az, hogy a sajtó tevékenységét közvetlenül is érinti a téma, hiszen számtalan esetben voltak a sajtómunkások számára vesztes perek, mert az illető, akiről írtak, úgy gondolta, hogy ő nem közszereplő. Egy közszereplőnek ugyanis fokozott a tűrési kötelezettsége; ezt az Alkotmánybíróság, valamint jogerős ítéletek, salzburgi ítéletek is kimondták - az viszont nem világos, hogy ki számít közszereplőnek. Az elmúlt évek eseményei miatt előtérbe került, hogy például egy rendőr vagy egy bíró mikor fotózható; kinek a személyes adatai hozhatók nyilvánosságra.

Mindezek miatt gondoljuk úgy, hogy célszerű lenne nem szektoronként elkezdeni variálni a közszereplő-fogalommal, hanem a Polgári Törvénykönyvben - amelynek a szabályozási területe sokkal szélesebb, mint akár egy levéltári vagy adatvédelmi törvényé - kellene rendezni ezt a fogalmat, és az át tud sugározni más jogterületekre. Ez nem zárja ki a bírák mérlegelési jogát, hiszen egy olyan törvénykönyvben, amely jó esetben több évtizedre előre íródik meg, nem szerencsés foglalkozásokat felsorolni, akikre a közszereplő fogalma vonatkozik; de nyilvánvalóan körül lehet írni az egyes területeket.

A jelenlegi törvény meg sem határozza a közszereplő fogalmát? A Ptk. mely fejezetei utalnak rá?

Nem definiálja a fogalmat; kizárólag a képmás és hangfelvétel oltalmánál esik róla szó: megállapítja, hogy a nyilvános közszereplésnél nem kell az érintett hozzájárulása; de például a hírnévvédelemnél vagy a személyes adatok védelménél a törvénykönyv nem is használja ezt a fogalmat, még utalás szintjén sem.

Szándékuk szerint hova illesztenék be a Ptk.-ba a közszereplő fogalmát?

A mi javaslatunk nagyjából egybeesik a kormányzati szakemberek elképzeléseivel, azaz, hogy a személyhez fűződő jogokat szabályozó fejezeten belül kellene tárgyalni ezt a fogalmat.

Négy-öt kategóriát vezetnének be a közszereplő fogalmának definiálásakor. Melyek ezek?

A tavaly áprilisban elkészített koncepciónkban, amelyet eljuttattunk a tárcának, körülírtuk, hogy melyek lennének ezek a kategóriák. Azon persze lehetne vitatkozni, hogy három vagy öt csoport szükséges-e. A skála egyik végén lennének a közhatalmat gyakorló politikusok - náluk a legnagyobb a tűrési kötelezettség és a legszűkebb a magánszféra. Az utóbbi arra az esetre korlátozódna, amely például Kovács László szocialista politikus ügyében állt fenn. Amikor 2004-ben lemondott a külügyminiszterségről és az Európai Bizottság adó- és vámügyi biztosa lett, napvilágra került egy nőügye. Az, hogy a bulvárlapok az alsónadrágját mutogatták, az még az ő esetében is túlzás volt. De ezen kívül semmi más nem az.

A skála másik végén a teljességgel relatív közszereplői kategória áll, amelybe tartozik például egy társasházi közösségen belül a közös képviselő vagy egy egyesület, szakszervezet tisztségviselői - ők kizárólag abban a körben számítanak közszereplőnek. Volt ilyen bírói ítélet is: amikor egy társasházi közösségen belül annak egyik tagja nyíltan megbírálta a közös képviselő tevékenységét, ugyanazzal a mércével járt el a bíró, mintha egy minisztert bíráltak volna meg a médiában. A két végpont között pedig azok a közhatalmat gyakorló személyek, például egy bíró vagy egy rendőr, akik maguk nem politikusok. Külön kategóriába tartoznának a közvéleményt alakító közszereplők, az egyházi szakszervezeti főnökök, akik maguk nem gyakorolnak hatalmat.