A központnak az eredeti tervek szerint idén áprilisra kellett volna készen állnia.
"Az OTP Bank az utolsó pillanatban lépett vissza a hitel folyósításától, amikor már szinte minden részletben megegyeztünk - mondta Scheer Sándor, az MLSZ alelnöke, a telki edzőcentrummal kapcsolatos munkálatok koordinátora a szövetség által szervezett pénteki háttérbeszélgetésen. - Ami ebben az ügyben pozitívum, hogy két másik pénzintézet szinte azonnal jelentkezett a szövetségnél.
Elkezdjük az egyeztetéseket, melyeket ideális esetben a május 14-i közgyűlésig be tudunk fejezni. Ha megállapodtunk a banki hitelről, akkor a megfelelő pénzügyi háttérrel nyolc hónap alatt felépül az edzőcentrum."
A telki létesítmény finanszírozásával kapcsolatban kiadott sajtóanyagból kiderül, hogy a 2,85 milliárd forint plusz ÁFA értékű beruházáshoz 2 milliárd forint plusz ÁFA hitelt venne fel az MLSZ, melynek futamideje 20 év.
A központban három nagypálya és - a futsalosok részére - egy kézilabdapálya, illetve egy 64 szobás szálloda épülne 128 személy részére, ezenkívül edzéslehetőséget biztosítana a centrum a strandlabdarúgók és lábteniszezők részére is.
Scheer az MTI kérdésére válaszolva elmondta, hogy az MLSZ 35 százalékosan tudná kihasználni a centrumot, amelynek üzemeltetése a szövetség százszázalékos tulajdonában lévő Telki Edzőcentrum Kft. feladata lesz. A szövetség bérbeadásból, külföldi csapatok fogadásából kíván további bevételekre szert tenni. Az előzetes tervek szerint 2012-től az edzőcentrumnak nyereségeset kell termelnie.
"Rengeteget spórolhatunk azon, hogy Telkiben készülhetne az összes válogatott, nem kellene szállásdíjakat fizetni, a szövetségi kapitányoknak lehetőségük lenne arra, hogy a bő keretet is összehívják és mindenki a szakemberek előtt készüljön napokon keresztül - mondta Szabó László, az MLSZ kommunikációs és stratégiai igazgatója. - Korábban erre nem volt lehetőség."
Telkiben működni fog a ProZone rendszer is, melynek segítségével pillanatok alatt minden játékosról rengeteg statisztikai adat áll majd a szakmai stáb rendelkezésére. A szakemberek információt kapnak a felkészülési mérkőzéseken a pontos és pontatlan passzoktól kezdve méterre lebontva arról, hogy ki, mennyit futott teljes intenzitással, továbbá a lassan, sőt a feleslegesen megtett méterek sem maradnak titokban.
Szabó hozzátette: a magyar futball jövőjét alapozhatja meg a telki edzőcentrum. Telkivel kapcsolatban kijelentette: a választásnál szempont volt, hogy minőségileg kiemelt területről van szó, amely jól megközelíthető, ha az M0-ás körgyűrű teljesen elkészül, akkor még könnyebben elérhető lesz.
Bicskei Bertalan, a magyar futballedzők képzésének elsőszámú irányítója azt mondta, hogy alig van olyan ország Európában, amelynek szövetsége nem rendelkezik a válogatottak részére létrehozott edzőközponttal. A szakember szerint egy ilyen létesítmény a magyar labdarúgás fejlődésének elindítója lehet, és ha rendszeresen itt készül a válogatott a megfelelő technikai háttérrel, akkor akár húsz helyet is előreléphet a nemzeti együttes a világranglistán.
Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
cikk megosztása
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
Lenti - A személyes érintettség is szóba került azon az emlékülésen, amelyet a kommunizmus áldozatai tiszteletére szervezett a Városi Könyvtár és a Honismereti Egyesület.
A szerdai programon előbb a civil szervezet titkára, Tantalics Béla helytörténész mondott rövid köszöntőt, melyben arra tett utalást, hogy az ötvenes években elegendő volt egy rosszkor vagy rossz helyen kimondott gondolat, és máris megtorlás várt a rendszer ellenségének kikiáltott személyekre - köztük saját családtagjaira is. Ezt követően Simon Márta elnökhelyettes a magyarországi egypártrendszerű diktatúra jellegzetességeiről szólt, majd az '56-os események után menekülni kényszerült, s hosszú ideig Nagy-Britanniában élő Molnár István a saját élményein keresztül számolt be arról, hogy milyen volt az élet az ötvenes években hazánkban.
Simon Márta, Tantalics Béla, Molnár István a rendezvényen. Fotó: Gyuricza Ferenc
Gyuricza Ferenc
Lenti, kommunizmus áldozatai
hozzászólás
http://zaol.hu/hirek/fohajtas-a-kommunizmus-aldozatai-elott-lentiben-1532366
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Zdenko Padli Podatkovlovec · Kiemelt hozzászóló · Itt dolgozik: Loading...... Please wait ‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡]99.9%
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Válasz · Tetszik · Bejegyzés követése · 2 másodperce
MERT A ZH.(Zalai Hírlap = zaol.hu legutóbb már) állandóan takarítgat szegény...) :-P
Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
cikk megosztása
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
Lenti - A személyes érintettség is szóba került azon az emlékülésen, amelyet a kommunizmus áldozatai tiszteletére szervezett a Városi Könyvtár és a Honismereti Egyesület.
A szerdai programon előbb a civil szervezet titkára, Tantalics Béla helytörténész mondott rövid köszöntőt, melyben arra tett utalást, hogy az ötvenes években elegendő volt egy rosszkor vagy rossz helyen kimondott gondolat, és máris megtorlás várt a rendszer ellenségének kikiáltott személyekre - köztük saját családtagjaira is. Ezt követően Simon Márta elnökhelyettes a magyarországi egypártrendszerű diktatúra jellegzetességeiről szólt, majd az '56-os események után menekülni kényszerült, s hosszú ideig Nagy-Britanniában élő Molnár István a saját élményein keresztül számolt be arról, hogy milyen volt az élet az ötvenes években hazánkban.
Simon Márta, Tantalics Béla, Molnár István a rendezvényen. Fotó: Gyuricza Ferenc
Gyuricza Ferenc
Lenti, kommunizmus áldozatai
hozzászólás
http://zaol.hu/hirek/fohajtas-a-kommunizmus-aldozatai-elott-lentiben-1532366
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Zdenko Padli Podatkovlovec · Kiemelt hozzászóló · Itt dolgozik: Loading...... Please wait ‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡]99.9%
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Válasz · Tetszik · Bejegyzés követése · 2 másodperce
MERT A ZH.(Zalai Hírlap = zaol.hu legutóbb már) állandóan takarítgat szegény...) :-P