„A baloldal élő jobboldali politikust még nem fogadott el „európainak és civilizáltnak” – Tölgyessy Péter

És rossz a szájízem a hazai antifasisztának mondott pártrendezvényektől. A magyar parlamenti baloldal régóta abból él, hogy dohszagú baloldali világnézetének kirekesztő hevületével szerez szavazatokat, hogy mindent, ami rajta kívüli és ezért veszélyt jelent hatalmára, a bársonyszékekre, a felügyelőbizottsági helyekre, a jóféle állami megrendelésekre és támogatásokra azt antidemokratikusnak, sőt szélsőjobboldalinak és fasisztának tart, nevez és állít be. Ennyi maradt a baloldali elvekből. Az MSZP és az SZDSZ paranoiából, vagy alantas számításból mindig a demokrácia védelmezőjévé válik, ha közfelháborodást vált ki valamilyen, a szélsőjobbhoz köthető hír, esemény. Kisajátítja azt, látványos fellépésével párhuzamosan elvitatja bármely más világnézettől, hogy az antifasiszta és/vagy a liberális demokrácia híve lehetne. Elvitatja konzervatívtól, elvitatja kereszténydemokratától, tán még az anarchistától, valódi szocdemtől, valódi liberálistól, zöldektől is. Elvitatja mindenkitől, aki a kommunista partizánmítosszal szembe helyezkedik, aki szerint a szovjetek bevonulása megszállás volt, nem felszabadulás, és aki szerint a kommunista diktatúrát nem igazolja, hogy a kommunisták harcoltak a fasizmus ellen. Megosztja a demokraták és antifasiszták táborát, annak egy jelentős részét – politikai ellenfeleiket – a fasiszták közé sorolja. Időről-időre – sokszor piszlicsáré ügyeket felfújva – a farkassal, az ordas eszmékkel riogatnak, és attól a perctől kezdve hiteltelenné teszik az antifasiszta tüntetést, hogy kimondva-kimondatlanul azt üzenik: csakis és kizárólag ők védhetik meg demokráciát a fasisztáktól, politikai ellenfeleik boszorkányszombatokon a nácizmusnak áldoznak. Nem lehet mindenkinek lenyomni a torkán, hogy a liberális demokrácia nem különbözik a kommunista diktatúrától abban, hogy világnézetét megbillogozva próbálják ellehetetleníteni, hogy beleszóljanak az őket is érintő ügyekbe, hogy megpróbálnak mindenkit kizárni a demokratikus váltógazdaságból, aki nem közéjük tartozik.



„Vajon mely jegyben megyünk urna elé Borítékba zárt tébolyainkkal” – Bereményi Géza

Nem érdekel, mit tesz eközben a jobboldal. Az a parlamenti baloldal hitelességének szempontjából teljesen érdektelen. Nem szeretem az ujjal mutogatást, az „úgy kezdődött, hogy ő visszaütött” típusú kisdedóvói maszatolást, felelősségelkenést. Többről van szó álszent szavazatszerzésnél? Nem csak homokot szórnak a szemünkbe? A félelem homokját, hogy mindazok, akiket a hideg ráz az elmebaj vezérelte gondolatok politikai képviseletétől, akiknek fontos a jogállam, a liberális demokrácia rendszere, a jog előtti egyenlőségben meglelt szabadság vakon, félelmeinktől igazgatva szavazzunk rájuk, hogy kormányon semmit se érvényesítsenek a magasztos elvekből, amiket magukra írva adják el magunkat nekünk? Hogy felszámolják a szolidaritáselvet az egészségügyben, megpróbálják korlátozni a vélemény- és a gyülekezési szabadságot, hogy a társadalmi mobilizáció ellen tegyenek a kistelepülések tönkretételével? Nem lehet, hogy másfél évig megint nem fognak csinálni semmit, csak szavazatokat gyűjteni, osztogatással vagy antifasiszta jelmezbe bújással? Nem bűvészmutatvány ez, ahol nem látjuk a trükköt, mert a csinos segéd lábát nézzük? Nem hamis célpont, ami eltereli az üldözők figyelmét? Nem Gyurcsány Ferenc újabb hirtelen jött ötlete, arra, hogy felrázza mindazokat, akik elpártoltak tőle? Azokat, akik fásultan tűrik Orbán Viktor visszatérését a hatalomba, azért mert Gyurcsány Ferenc kormánya a baloldali értékek képviseletével került kormányra, mégis szélsőségesen jobboldali gazdaság- és társadalompolitikával a plutokrácia felé tett lépéseket, hogy biztosítsa a pártelitből, a Kucsera elvtársakból verbuválódott új arisztokrácia hatalomban maradását? Vajon gondolt arra, hogy megjelenésének köszönhetően, nem pár tucatnyian lesznek, akiket a tízszeres, őszinte ellentüntető is meg tud futamítani, hanem ott lesz az utcai zavargások összes „hőse”, félelmet ébresztve, kukákat gyújtogatva? Számolt vajon azzal, hogy az őt egy antiszemita tüntetésen kifütyülő, megdobáló, lezsidózó szélsőjobboldaliak képe a médiában arra egyszerűsíti le a képletet, hogy akik nem fogadják el őt miniszterelnöknek, azok fasiszták mind? Számolt vajon azzal, hogy sejthető, politikai érdekből elkövetett fellépése hiteltelenné teszi az antifasizmust? Hogy vagyunk antifasiszták, demokraták, akik nem kérünk Gyurcsány Ferencből, és otthon maradunk? Hogy lehetnek köztünk olyanok, akiknek végérvényesen elmegy a kedve mindenféle antifasiszta tüntetéstől, mert abban nem tudunk már mást látni, mint a pártpolitika egyik fegyverét? Lehet ezzel hazardírozni? Nem! Kétségbe esett és undorító húzás ez. Az állampolgárok ítéletét elfogadva kéne kormányozni, ha az nem megy – elfogadva az állampolgárok ítéletét lemondani, és nem minden eszközzel a túlélésre játszani. Egyszer, már áldozatául estünk a miniszterelnök hatalomvágyának. Ma is azt fizetjük. Az antifasizmus nem a politikusok játékszere!