Széchenyi-díjasok: Kovács László akadémikus

A debreceni professzor kiemelkedő eredményeket ért el a membránfolyamatok tanulmányozásában, a membránon keresztüli jelátvitel elektrofiziológiai és molekuláris szintű történéseinek értelmezésében. Eredményeivel jelentős mértékben járult hozzá a kapcsolódó klinikai problémák, a különböző pathomechanizmusok jobb megismeréséhez.

Kovács László a nemzetközi irodalomban elsőként írta le a vázizomrostok belsejében lezajló kalcium koncentráció változások kvantitatív viszonyait.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen még Went István idejében bekapcsolódhattam a tudományos munkába, érdeklődésem hamar az izomkutatás felé fordult - idézi a kezdeteket az akadémikus. - Vizsgálataink kezdetén már ismert volt, hogy az izomsejtek falán, membránján az ingerület elektromos jelként, feszültségváltozás formájában terjed. Az izomsejtek összehúzódását és elernyedését tehát elektromos változások hozzák létre. Biokémiai vizsgálatok eredményei szerint azonban az összehúzódást a sejtek belsejében megjelenő kalciumionok, ill. azok összehúzódó fehérjékhez való kötődése indítja el. Vázizmokon a kalciumionok a sejt belsejében elhelyezkedő tároló helyekről szabadulnak fel, elernyedés kapcsán oda térnek vissza. Izgalmas kérdés, hogy a sejt felszínén lezajló elektromos változások hogyan terjednek a sejt belsejébe és hozzák létre a kalcium felszabadulását. E sejten belüli útvonal megismerésének döntő feltétele volt a sejten belüli kalcium koncentráció közvetlen mérése, mert csak ennek ismeretében vált lehetővé az elektromos változás és a kalciummozgás kapcsolatának feltárása.

Rochesterben 1974-ben Martin Schneiderrel dolgoztam, akivel célul tűztük ki a kalcium koncentráció közvetlen mérését egyetlen izomsejt belsejében, megőrizve a sejt élettani sajátságait, így összehúzódó képességét is. Ez igényes optikai és számítástechnikai módszereket, modern elektronikát tett szükségessé, melynek létrehozása akkor még az Egyesült Államokban is komoly feladat volt. Végül sikerült adatokat szereznünk az élő izomsejten belüli kalcium koncentráció nagyságáról, valamint e koncentráció növekedéséről és csökkenéséről az összehúzódás és az elernyedés alatt.

Hazatérésem után munkatársaimmal évekig dolgoztunk azon, hogy a kutatásokhoz nélkülözhetetlen mérési technikát létrehozzuk, a speciális műszereket megépítsük, a számítógépes programokat megírjuk. Újabb hosszú évekbe telt, amíg mértékadó nemzetközi folyóiratok is felfigyeltek eredményeinkre.

Kísérleteinket kezdetben, a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan, béka izomsejteken végeztük, majd módszert dolgoztunk ki az emlős vázizmokból történő sejtizolálásra enzimatikus emésztést alkalmazva. Az így előállított sejtek kiválóan alkalmasak a kóros elváltozások részleteinek megismerésére, azok modellezésére, vagy gyógyszerek kipróbálására. Az izolált sejtek jól használhatók pl. az örökletes izombetegségek tanulmányozására, melyek ritkán fordulnak elő, de a betegeknek komoly életminőség romlást, vagy életveszélyt jelentenek.

A genetikai eltérés összevethető a sejten mérhető elváltozásokkal, így elsősorban a sejtmembrán ionokat áteresztő csatornáinak módosulásával, vagy a kalcium egyensúly zavaraival. A diagnosztika tehát jól fejlődik, a gyógyítás lehetőségei, a génterápia vagy a sejtterápia hatékonysága azonban még korlátozott, komolyabb áttörés az elkövetkező években várható - mutat rá a jövő feladataira.

Kovács professzor számos élvonalbeli külföldi intézettel alakított ki munkakapcsolatot, de eredményeinek jelentős részét hazai körülmények között érte el tehetséges fiatalokat gyűjtve maga köré. Eddig tíz munkatársa kandidátusi vagy egyetemi doktori értekezésének volt témavezetője, hárman MTA doktori címet is szereztek. A modern technikák itthoni bevezetése és megbízható alkalmazása magas publikációs színvonalat és komoly nemzetközi elismertséget eredményezett, így intézete a hazai kísérletes orvostudomány egyik meghatározó műhelyévé vált.
Kovács László 1939-ben született Sátoraljaújhelyen. Orvosi diplomát 1963-ban szerzett a DOTE-n, majd az Élettani Intézet munkatársa lett. 1988-tól egyetemi tanár, 1991-2005 között az Élettani Intézet igazgatója. Kandidátusi fokozatát 1972-ben, MTA doktori címét 1987-ben szerezte. 1998-tól az MTA levelező, 2004-től rendes tagja. Ugyancsak 2004-ben választották az Academia Europaea tagjává. Éveken át vezette az MTA DE Sejtélettani Kutatócsoportját, jelenleg a DEOEC Molekuláris Medicina Kutatóközpont igazgatója.

Kovács László akadémikus négy éven át volt a DOTE tudományos rektorhelyettese, az akkor alakuló PhD-képzés megindítója, a Doktori Tanács elnöke. Ezt követően a Magyar Élettani Társaság elnöke, az OTKA Bizottság alelnöke. Számos nemzeti társasággal, így a brit Physiological Society-vel is rendezett közös konferenciát, majd szervezőként és meghívott előadóként vállalt szerepet számos nemzetközi kongresszus megrendezésében.

Az integrált Debreceni Egyetem tudományos rektorhelyetteseként következetesen kiállt a tényleges tudományos teljesítményen alapuló egyetemi értékrend megvalósulásáért, elősegítette az innovációs aktivitás és az ipari kapcsolatok bővülését. Meghatározó szerepet játszott a DE önálló Informatikai Karának megalapításában.