Magyar belharc magyarázkodással

Az előzmények még a 2007-es román uniós választásokig nyúlnak vissza, amikor az RMDSZ-szemben elindult függetlenként Tőkés László is. Markó Béla minden eszközt megragadott rá, hogy lejárassa a püspököt, és természetesen Tőkés sem kímélte az RMDSZ-t. Sokan féltek attól, hogy az egymás ellen nem éppen finoman kampányoló magyar jelöltek miatt végül egyetlen magyar sem jut be az Európai Parlamentbe, de az eredmények rácáfoltak a borúlátó várakozásokra. Végül mind Tőkés László, mind az RMDSZ-lista első két helyezettje, Frunda György és Sógor Csaba átlépte a küszöböt.

Ez annak volt köszönhető, hogy általános érdektelenség kísérte Romániában az uniós voksolást, azonban a magyar kisebbség megértette a részvétel fontosságát, így nagy arányban járult az urnákhoz. Tőkés Lászlót főleg Székelyföldön támogatták, míg a szórványban az RMDSZ ért el magasabb százalékot. Markó a jelenséget azzal magyarázta, hogy az egy tömbben élő székelyek a mindennapi életük során magyar közegben intézik ügyeiket, nincsenek annyira kitéve a román hatóságoknak, és természetesnek tűnik számukra ez az állapot. Eközben Kolozs megyében, a Partiumban, Máramarosban vagy a Bánságban élő magyarok naponta tapasztalják az etnikai másságukból fakadó hátrányokat, így ők tudják igazán értékelni az RMDSZ erőfeszítéseit az esélyegyenlőségért.

A regionális szétszavazás azonban inkább onnan eredeztethető, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) megjelenésével feloszlott az addig egységes erdélyi magyar politikai erőtér. A román rendszerváltás óta először sikerült az RMDSZ-szel elégedetlenkedőknek önálló, erős társadalmi támogatottsággal bíró pártot képezniük. Az MPP-t vezető székelyudvarhelyi polgármester, Szász Jenő pedig nem titkoltan Tőkést támogatta az RMDSZ jelöltjeivel szemben, és zászlajukra tűzte a Markóék által elhanyagolt autonómiát is. Így a radikálisabb politikai fellépést sürgető, vagy éppen Tőkés RMDSZ-ből történt eltávolítását ellenző erdélyiek jelentős része számára kézenfekvő volt a püspök támogatása.

Tőkés: az kizárt!

Az eredményhirdetést követő mámoros pezsgőbontás után pedig Tőkés neki is látott a munkának, és elutazott Brüsszelbe, hogy átvegye mandátumát. Mivel független jelöltként került be, így egyetlen frakcióhoz sem tartozott, ami viszont szűkítette képviselő mozgásterét. Az Európai Parlamentben ugyanis a tagország pártjai nem nemzeti alapon tömörülnek frakciókba, hanem az egy ideológiai irányvonalhoz, politikai koncepcióhoz (szociáldemokraták, konzervatívok, zöldek, és érdekes módon az EU-szkeptikusok is) tartozók hoznak létre nemzetközi képviselőcsoportokat. Tőkés be is jelentette csatlakozási szándékát a hozzá legközelebb álló, kereszténykonzervatív Európai Néppárt – Európai Demokraták szövetségéhez, melynek többek közt a Fidesz is tagja.



Azonban a szintén ehhez a tömbhöz tartozó román Demokrata Párt és Liberális Demokrata Párt 13 képviselője bejelentette, hogy nem fogják megszavazni Tőkés csatlakozását. Ez azért is érdekes, mivel a néppárti szövetségnek az RMDSZ két képviselője (Sógor Csaba és a Frunda visszalépésével bejutott Winkler Gyula) is tagja, és ellenük nem volt eddig kifogása a románoknak. Tőkés a felvétele érdekében több ízben is közbenjárt Traian Băsescu államfőnél és Emil Boc demokrata-liberális pártelnöknél, mindannyiszor sikertelenül. A román elnök többször biztosította Tőkést arról, hogy elintézi az áldatlan állapot megoldását, ám a heves bukaresti ellenkezés miatt végül nem lépett. A brüsszeli fideszes képviselők szintén eredménytelenül lobbiztak a néppárt vezetésénél. Szájer József szerint ugyan a többség támogatta volna Tőkés felvételét (a püspök neve és forradalmi szerepvállalása Európa-szerte ismert), de egy olyan szokásjog érvényes a frakcióban, amely szerint a nemzeti delegáció támogatása nélkül új tag nem csatlakozhat.

Püspök a globális felmelegedés ellen

Tőkés így közel négy hónapig függetlenként politizált, ám ma meglepő módon bejelentette csatlakozását az Európai Szabad Szövetség – Zöldek frakciójába. A csoportban 13 ország képviselteti magát, Németország 13 képviselővel, míg Luxemburgnak, Dániának, Finnországnak, Svédországnak és Lettországnak egy-egy zöldpárti képviselője van. A frakciók többségével ellentétben ezt a frakciót két társelnök vezeti, ami a zöldek és emberjogi valamint kisebbségpolitikai kérdésekre szakosodott Szabad Szövetség közötti egyensúlyt jeleníti meg. Ideológiájukat tekintve a környezetvédelmi témákon kívül a nagyobb szabadság biztosításáért a munkaerőpiacon, az európai decentralizációért, az állampolgárok döntéshozatalba való bevonásáért harcolnak, illetve törekednek az európai kisebbségek autonómiájának elérésére is. Így az Európai Szabad Szövetségben Tőkés két skót, egy walesi, egy baszk és egy lettországi orosz politikussal dolgozhat együtt.

Ezeket ismerve már nem lehet meglepő a püspök döntése, ráadásul frakciója a néppártiakkal sok kérdésben közös álláspontra helyezkedik. Tőkés maga így nyilatkozott erről: „Az EFA képviselőcsoportjához való csatlakozásomat az az értékközösség indokolja, mely összekapcsol bennünket. Az Európai Szabad Szövetség frakciója ugyanis az „ország nélküli nemzetek, a régiók és a hátrányos helyzetben élő nemzeti kisebbségek pártfogójának” vallja magát, célkitűzései között pedig első helyen szerepelnek: az emberi jogok és a népek önrendelkezési jogainak védelme, a decentralizáció és a szubszidiaritás elveinek érvényesítése, a nyelvi és kulturális sokféleség támogatása a népek és régiók közös Európájában. A zöldekkel együtt alkotott parlamenti csoportjuk környezetvédelem iránti elkötelezettsége szintén szerves részét képezi közös értékrendünknek.”

Pikantériája az ügynek, hogy a korábban szélsőségesen balos, hagyománykövető politika ellen 1968-ban diáklázadást kirobbantó, jelenleg a zöldek közt ülő Daniel Cohn-Bendit is üdvözölte a jobbkonzervatív Tőkés csatlakozását. Hiába no: forradalmárok, ha találkoznak…