Egyedülálló kiállítás nyílt a Lurdy Házban április 10-én, a Nemzeti Rákellenes Napon. A tárlat sosem látott részletességgel és interaktív módon mutatja be az emberi test működését, az egyes szerveket, egészségesen és betegen. A rendezvény központi témáját adó kór, a rák természetesen nagyobb hangsúlyt kap: azon emberi szervek kerülnek előtérbe, amelyek daganatos megbetegedése Magyarországon a leggyakoribb halálozási okok közé tartozik. Megismerhetjük az egyes szervek betegségeit, a kialakuláshoz vezető okokat, a korai felismerés lehetőségeit és a kezelési módokat. A kiállítás célja, hogy felvilágosítást nyújtson olyan, a rákkal kapcsolatos kérdésekben, amelyekről sok tévhit kering: hiába olvasunk, hallunk rengeteget erről a betegségről, mégis sok olyan dolog van, amit rosszul tudunk. Emellett pedig azt szeretnék tudatosítani a közönségben, hogy a rák - bár valóban szörnyű, de - megelőzhető és kezelhető betegség: ha időben felismerik, ki lehet gyógyulni belőle. Ehhez persze az kell, hogy egészségesen éljünk, tájékozódjunk a betegségről, és rendszeresen járjunk szűrésre.

Felmerül a kérdés, mi visz rá egy embert arra, hogy beteg emberi szerveket nézegessen, ha csak nem orvos, és kénytelen, mert ez a hivatása. Remélhetőleg egy egyszerű biológiai érdeklődés elegendő ok ehhez; mert bevallom, először kicsit morbidnak tartottam saját magam, mikor elhatároztam, hogy szeretném megnézni a kiállítást. Ráadásul, a reklámokban sokkolónak minősítették a tárlatot, amelynek a megnézéséhez bátorság kell. Így utólag már látom, hogy sokkról azért nincs szó, legalábbis én túléltem; bár, igaz, az egyes termekben egészséges ételként kínált almát és kekszet már túlzásnak éreztem: ki akarna a formalinban ázó, rákos vesék és lépek nézegetése közben enni?

No, de kezdjük az elején. A különböző szervek megtekintése előtt egy régi orvosi műszereket bemutató tárlatot járhattunk körbe. Volt itt végbéltükör, injekcióstű, sztetoszkóp a tizennyolcadik-huszadik századból. A mai szemmel rendkívül kezdetlegesnek tűnő eszközöket szemlélve párom meg is jegyezte, hogy nem szívesen lett volna beteg a tizenkilencedik században. Hát, én sem. A kiállítás ismertetőjéből azt is megtudhattuk, hogy a régi korok orvosai Semmelweis előtt nem csak, hogy a fertőtlenítést, de még a mezei kézmosást sem nagyon ismerték: a műtétek után véres kezüket a köpenyükbe törölték. Onnan lehetett tudni, hogy egy sebész régóta a pályán van, hogy ruhája kemény volt a sok rászáradt vértől. Guszta. A teremben különböző hangszórókból a szívdobogás, a légzés, illetve a vesét bemutató helyiség előtt a... igen, a vizelés hangjai szóltak.

Ha mindezeket megszemléltük és -hallgattuk, elindulhattunk az egyes szerveket bemutató termekbe. A szobák öt rákos megbetegedést - limfóma, vastagbélrák, emlőrák, tüdőrák, veserák - és három orvosi helyiséget - kezelő, patológia, műtő - szemléltettek. Mindegyikben olvashattunk az adott betegségre hajlamosító tényezőkről, a tünetekről, a diagnózisról, illetve a kezelési módokról; a kórt ismertető orvosokat nézhettünk videón; egészséges és beteg szerveket tanulmányozhattunk, és egy élethű, felvágott hasú bábu is segítségünkre szolgált az információk könnyebb befogadásához. Hipochondereknek kevésbé ajánlanám a kiállítást; ugyanis a szobákat végigjárva az ember hajlamos felfedezni magán az összes betegség összes tünetét. A formalinos üvegcsékben csücsülő szerveket érdeklődéssel szemléltük: „Jé, ez ekkora? Jé, ez ilyen szürke?“ Az egyetlen problémám a kiállított belekkel, vesékkel és emlőkkel az volt, hogy egyes beteg szerveknél számomra nem volt egyértelmű, mit is kell nézni. Igazán bekarikázhatták volna, hogy „Ezek itt a rákos sejtek“ vagy ilyesmi. A műtőt bemutató helyiségben stílszerűen egy műtétet kísérhettünk végig - szerencsére nem élőben, mert az talán még az erősebb idegzetűeknek is sok lett volna - videón.

Az egyes termekben az egészséges életmódot népszerűsítendő almát, kekszet és ásványvizet fogyaszthattunk, de én a fentebb említett okok miatt erről inkább lemondtam. Az egyik videón rajzolt állatkák hívták fel a figyelmet a rákos megbetegedések tüneteire: a szarván furcsa kinövéssel rendelkező orrszarvú, a vizeletét visszatartani képtelen madár és az orrfolyós teknőc együtt mennek a dokihoz. Aranyos. A kiállítás legnagyobb érdeme számomra amellett, hogy egyedi és érdekes, az volt, hogy a már megszokott „Tedd le a cigit vagy meghalsz! Ne egyél zsírosat vagy meghalsz! Ne igyál vagy meghalsz!“ jellegű rémisztgető és szájbarágós figyelmeztetésekkel ellentétben egyszerűen csak bemutatta, mi vár ránk, ha nem vigyázunk magunkra. Hogy sokkoló lenne, azt nem mondanám. De hogy hatásos, az biztos.