A férfiak egy tekintélyes csoportja a szexualitást úgy fogja fel, mint egyfajta sportteljesítményt, "skalpvadászatot". Leginkább a fiatalokat jellemzi, hogy minél több szexuális partnerük volt, minél több a szexpartnereket számon tartó, képzeletbeli "strigula", annál büszkébbek férfiasságukra, és annál sikeresebbnek vélik magukat.
E jelenséget pszichológiai oldalról is kutatják, különösen a fejlődés- és a neveléslélektan keresi az okokat és megoldásokat. A magyar származású svéd pszichológus-kutató, M. B. Menachem is foglalkozott a témakörrel, s érdekes megállapításokat tett.
- Kétségtelen, hogy sokféle tényező késztetheti a fiatalokat szerelem nélküli, sportként űzött szexuális kapcsolatokra - ismeri el a svéd lélekgyógyász, s néhány okot ki is emel közülük. Így például a szexuális túlfűtöttaség bizonyítása lehet egyfajta lázadás az otthon fegyelme ellen, célja lehet a szülők tudatos megszégyenítése is.
Más esetekben a népszerűség keresése játszik szerepet bizonyos közösségben. Megesik, hogy a senkihez tartozni nem akaró, a felelősség gondját nem vállaló vagy vállalni nem merő viselkedés áll a háttérben. Akad olyan fiatal, akinél egyedül ismert módja ez a gyengédséghez jutásnak. Hangsúlyosan jelenik meg a szülő túlzott engedékenysége, az otthoni ellenőrzés teljes hiánya és végül - nem hallgatható el - a szülők által mutatott rossz példa.
- Sorolhatnánk még az okokat - mondja M.B. Menachem -, de alighanem már így is látható, hogy a túlzásba vitt szexuális viselkedés - az úgynevezett promiszkuitás -, főleg a szülők nevelési hibáival magyarázható. Ám az is nyilvánvaló, hogy szoros kapcsolatban áll a fiatalok egyéniségével, érzelmi éretlenségével, bizonytalanságával, a rossz énképpel. Az a fiatal, aki jó véleménnyel van önmagáról, nem adja át magát futó szexuális kapcsolatoknak. Önbizalommal rendelkező ember így gondolkodik: "Tudom mi, az értékem, tudom, mit nyújthatok egy másik embernek, felelősséget tudok vállalni egy szerelmi kapcsolatért".
Természetesen a társadalom hatása itt sem lebecsülendő. Közkeletű felfogás, hogy a "fiúknak erősebb a szexuális ösztönük, étvágyuk, ki kell, hogy éljék magukat", ezért jóakaratú vállveregetéssel bocsátjuk útra őket az éjszakai kalandokra. Sőt, még némi büszkeséggel, a fiúgyerek férfiasságának méltányolása is ragyog a szemünkben.
Teljesen alaptalanul! A promiszkuitás ugyanis fiúknál és lányoknál ugyanazon tünet: a rossz önbizalmat palástoló, görcsös szexuális viselkedés. Az AIDS-től való félelem mintha kicsit csökkentette volna a szerelmi vadászatot, de kevésbé, mint gondolnánk. Az olyan fiatalok, akiknek általában rossz a véleményük önmagukról, negatív tapasztalatokat szereznek a szexualitás terén is.
Sokan úgy vélik, hogy a szexuális tudatlanság minden rossz forrása.
Ebben sok az igazság, noha ma már a legtöbb fejlett ország iskoláinak nagy részében rendszeres szexuális felvilágosítás folyik. A társadalomban az évek során különböző hiedelmek, szokások honosodtak meg. Sok közülük a tudatlanságon alapszik. Az iskola sok mindenben segít, nem vitás, de a problémára nem ad teljes megoldást. A szülőknek kell megalapozniuk gyermekeik önbizalmát, hogy képesek legyenek komoly, tartalmas szexuális kapcsolatok kiépítésére. Lényeges momentum, hogy egy okosan és helyesen nevelt fiatal lány vagy fiú szemében a szeretet, szerelem és szexualitás elválaszthatatlan egységet alkot.
A szülőknek a szexualitásról nemcsak egyszer, hanem rendszeresen beszélniük kell gyermekeikkel. Ez több szempontból is fontos. Először is jobb, bensőségesebb kapcsolatot teremt a gyerekkel. Ezen túlmenően, a gyerek érzi, hogy "ha apám, anyám ilyen dolgokról is tud velem beszélni, - sőt ha én is tudok anyámmal, apámmal olyasmiről beszélni, amiről csak a legjobb barátommal - akkor szüleim is a legjobb barátaim közé tartoznak". Ez pedig nagyon kívánatos dolog. A szülőnek is, de főleg a gyereknek. Az is sokkal jobb, ha a gyermekek tőlünk, szülőktől tudják meg a szexuális élet titkait, s nem a barátaiktól. Azok nem mindig "úgy" tudják, ahogy kellene.
A jó, bensőséges kapcsolat szülő és gyermek között lehetővé teszi, hogy a gyerekük még legintimebb, féltve titkolt problémáit is megossza velük. Nem szabad szem elől téveszteni: mindig legyen időnk arra, hogy meghallgassuk őt! Vegyük észre, nem tanácsért fordul hozzánk a fiatal, csak meg akarja osztani velünk a gondolatait, az érzéseit. A szülőknek tehát nem kell mindig tanácsokat adni, kioktatni! Nem is kell mindet jobban tudni. Sőt, fontos, hogy a fiatal érezze: ő maga találta meg a megoldást. De figyelni, kérdezni kell, és figyelmünk mögött a fiúnak éreznie kell a szülők szeretetét.
A helyes családi indíttatás az egyik meghatározó tényező abban, hogy az ember szerelmi élete ne üresedjék ki. Ez teremt hátteret ahhoz, hogy évek múltán, felnőtt korban ne váljék az ember kiégetté, érzelmileg és szerelmi téren sem.
