A Széchenyi-díjas szociológust hétfőn érte a halál, temetéséről később intézkednek.
Kemény István 1925. augusztus 14-én született Kaposvárott. 1947-1948-ig a Teleki Pál Tudományos Intézet munkatársa, 1948-1957-ig középiskolai tanárként dolgozott, 1957-ben két évre bebörtönzik, 1959-61 fordítóként tevékenykedik. 1970-1973-ig az MTA Szociológiai Kutatóintézet munkatársa, 1973-ban publikációs tilalom alá helyezik, 1973-1976 szabadfoglalkozású szociológus, 1977-ben Párizsba emigrál, 1978-1981-ig a Maison des Sciences de l,Homme, 1983-90 az École des Hautes Études en Sciences Sociales munkatársa, a Magyar Füzetek szerkesztője. 1980-1990-ig a Szabad Európa Rádió külső munkatársa. 1990-ben hazatér, 1993-től a Magyar Szociológiai Társaság alelnöke, 1992 elnöke.
Kemény István 1990-1992 az MTA Szociológiai Intézetének tudományos tanácsadója, egy éven át az intézet igazgatója. 1990-től a budapesti főpolgármester főtanácsadója.
1994-ben a szociológiai tudományok doktora címet kapja, a Nagy Imre-emlékplakettet 1994-ben kapja, Deák Ferenc- és Széchenyi-díjas (2003).
Főbb művei: Parasztságunk útja (1947), Társadalmi rétegződés Magyarországon (Mód Aladárnéval, Ferge Sándornéval és Láng Györgynével, 1966), Elméletek a társadalmi rétegződésről (1969), A gazdasági vezetők magatartása (1970), A szexuális élet szociológiája (szerk., 1972), Az alacsony jövedelmű népesség életkörülményei Magyarországon (1972), A magyarországi cigány lakosság (1976), Ouvriers Hongrois (1985), Magyar munkástanácsok 1956-ban (1986), Velük nevelkedett a gép (1990), Közelről s távolból (1991), Vagyongazdálkodás, városrehabilitáció és lakáspolitika (1991), Szociológiai írások (1992), Cigányok Magyarországon (szerk., 1999), A magyarországi romák (szerk., 2000), A romák/cigányok és a láthatatlan gazdaság (szerk., 2000), Cigány gyerekek az általános iskolában (társszerző, 2002), A magyarországi cigányság 1971-2003 (társszerző, 2004).
