Herényi Károly kinyitotta a fiókot, amiben a tanácsadók írta egységes, követhető pártprogramot rejtették. Egy picit fújt rajta, majd felolvasta a parlamentben az adórendszerre vonatkozó részt. Igen, ez az új arculatú konzlib MDF programja. Távol a régi jobboldali gyűjtőpárt programjától, a népi balos és keresztényszocialista gyökerektől, még távolabb az arról korán lehasadt populista jobbszéltől. A tanácsadók a brit toryk és a német liberálisok közé lőtték be a pártimázst, nem csak jelszavakban polgárira. Itten kérem csörömpöl az angol ezüst, védve van a magántulajdon, és bátorítva a vállalkozás. A prolik meg dobják fel a pacskert.

Adócsökkentés

Túltéve magunkat azon, hogy ha politikustól halljuk az adócsökkentés bűvszavát, akkor már nem hiszünk neki, átfordulunk a másik oldalunkra, picit feljebb húzzuk a pokrócot, majd elszundítunk, vizsgáljuk meg mégis, mi értelme és főleg mennyi realitása lenne a személyi jövedelemadó csökkentésének, és a 18 százalékos egységes adókulcs bevezetésének. A felmerülő kérdések a következők lehetnek:

1. Ha a nagy állami mackóban csak pókhálót, egérszart és egy megsárgult cetlit találunk, amelyen Medgyessy Péter ígérte nekünk a „jóléti rendszerváltást” akkor mégis, hogy juthat eszébe valakinek az adókból származó bevételek további kurtítása? Nem egy veszélyes, őrült ötlet ez kéremszépen?

2. Nem antiszociális elem-e a progresszív, sávos adózás felszámolása? Hiszen abban a gazdagok és magasabb jövedelműek fizessenek többet elve érvényesül, és valljuk be, a magát szegénynek érző többség erre bólogat, mint kutya a kalaptartón. A fizessen a másik, pláne akit utálunk, mert jobban megy neki, belénk van kódolva, ez elől nincs menekvés. De tegyük félre a többség jól érezhető akaratát, mert az ilyesmi emlegetése nyilván populizmus, mi más is lehetne, ha már demokrácia nem. Milyen érv hozható fel a skandináv államokra jellemző, progresszív, sávos adózás pártolása ellen, a Kóka-körben népszerű lekádáristázáson kívül? Mert ugye, az SZDSZ környékén tudják, hogy ma még csak sávos adózás, holnap már munkásőrség, egypártrendszer és államosítás kell majd az istenadtának. Lásd a svéd példát.

3. Miből lesz pótolva az a bevételkiesés, ami abból adódik, hogy ugyanazok fizetnek be a közösbe, mint eddig, csak kevesebbet? Hiszen a hülye is láthatja, hogy nem azért merül fel az adócsökkentés, mert az állam bácsi már nem tudja hol tárolni a pénzt, annyi van, hogy majd belefullad. A jelenlegi nem az a helyzet, amikor az állam orrba-szájba építi az autópályákat, hidakat és minden héten átad valamit, olimpiát rendez, egymás sarkára lépnek a nagy beruházások és még mindig marad. Nem is az, amikor ingyen vágja hozzánk az egészségügyi ellátást, házhoz küldi az ingyenebédet, és állampolgári jogon, jegy nélkül utazunk buszon, metrón vasúton, a nyugdíjasok pedig még Malév-gépen is. Nem is az, amikor hiába csapolják meg a mindenkori kormányhoz közel álló üzleti körök az államkincstárat közbeszerzés és privatizáció útján, még mindig annyi marad, hogy még az ellenzék-közeli vállalkozóknak is jut egy kevés klientúraépítésre.

4. Csak nem az van megint ostyába csomagolva, népszerűen előadva, hogy kevés bevétel, kevés kiadás? Mert az adócsökkentés ugye, az népszerű mint egy tévésorozat, tegyünk egy próbát: Aki többet akar fizetni tegye fel a kezét! Na mindjárt gondoltam… És most gondoljuk végig, nem fizetni a közösbe, de kérni onnan egyszerre nem csak pofátlanság, de hosszú távon nem is fog menni. Azaz, ha valamilyen közszolgáltatást nem az állam tart el az adóforintjainkból, akkor az vagy összedől, vagy el kell adni, működtesse valaki piaci alapon. Lásd egészségügy.

5. Mégse tudtuk függetleníteni magunkat attól, hogy nem hiszünk az adócsökkentőknek. Tapasztalatunk szerint kamu az egész, az SZDSZ már hat éve csökkenti az adót, hogy mást ne mondjak.

De vizsgáljuk meg az ellenérveket is. Az ellenérvek többnyire bezzegország formájában jelennek meg, felsorolva a balti államokat vagy éppen Szlovákiát. És valóban, létezik egy törvényszerűség, hogy az adóbevételeket egy ponton túl ugyanúgy csökkentik a magas, mint az alacsony adók. Egyszerűen azért, mert a magas adók visszafogják a gazdaságot, illetve adómegkerülést ösztönöznek. Oroszországban az egységes, és kirívóan alacsony, 13 százalékos adókulcs bevezetése például 25 százalékos adóbevétel növekményt eredményezett. Ahogy Herényi Károly megosztotta a HírExtrával, nem kieső, hanem növekvő adóbevételekkel számolnak, példaként Szlovákiát említette. Véleményük szerint a nem adózókat pusztán az egyszerűbb és alacsonyabb szja is visszacsábítja a rendszerbe. Magyarországon a magas adóterhek mellett is alacsony adóbevételek abból fakadnak, hogy kevesen fizetnek sokat. Ne feledjük, aki nem adózik, az nem csak adómegkerülő lehet, hanem inaktív is. Igaz, az alacsonyabb adók új munkahelyeket teremthetnek, de azok, akik a rendszerváltozás óta kivonultak a munakerőpiacról, elébb tartós munkanélküliek, alkalmi és feketemunkából élők voltak, majd nyugdíjba vonultak. A nyugdíjasok és rokkantnyugdíjasok újbóli munkába állása nem várható, ezért azon mechanizmusok közül, melyek adócsökkentés útján vezetnek a bevétel emelkedéséhez, az egyiket nyugodtan kezelhetjük kétkedve. Ebből a szempontból sántít a cseh példa, ahol a privatizáció elodázásával ugyan életben tartották a szocialista nagyvállalatokat, azok kevésbé hatékony működésével együtt, ám ennek köszönhetően sokkal jobb foglalkoztatottsági mutatókkal bírtak, mint Magyarország. Kisebb kétellyel övezzük azt is, hogy adómegkerülésben és ügyeskedésben harcedzett hazánkfiai, majd örömmel fizetnek többet az eddigi semminél, csak azért, mert mostantól kisebb összeget lehet megtakarítani elcsalással.

Adóemelés

Felmerül, hogy a kieső bevételeket miből lehet pótolni, ha abban nem lehetünk elég biztosak, hogy az adócsökkentés önmaga növeli a személyi jövedelemadóból származó bevételeket. Az MDF a munkából származó jövedelmek megadóztatása helyett a fogyasztási és vagyonadókat szorgalmazza. Vivát! Megszívlelendő jótanács, hiszen vagyoni helyzetünket sokkal jobban tükrözi, hogy mit és mennyit vásárolunk, mint az, hogy mennyi jövedelmünk van az APEH nyilvántartása szerint, gondoljunk csak a minimálbérből terepjárót fenntartó honfitársainkra. Nem beszélve arról, hogy mérsékli az erőnkön felüli fogyasztás káros hatásait, így az eladósodást és a környezetet érő terhelést. A fogyasztási és vagyoni természetű adó jó, épp azért amit az MDF is mond ez ügyben, mert az adócsalásból arcpirítóan felhalmozott vagyonokat is megadóztatja. Üdvözlendő az az elem is, hogy az Áfa-kulcsot 20 százalékról visszaállítaná 25 százalékra, az alapvető élelmiszerekét eközben 20-ről 12-re csökkentené. Ezen a ponton az anyagi helyzet szerinti adózás elve is érvényesül, amit ugye az MDF az egysávos adóval kidobna. És ezt még el se lehet csalni. Az Áfa emelésének útján mintegy 400 milliárdos pluszbevétellel számol az MDF.

A vagyoni adók emelésének valamelyest ellent mond, hogy eltörölnék a haláladót, ami bizony a vagyoni adók egyik legklasszikusabb formája. Ezt firtató kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy a „Legnehezebb pillanatokban adóztatja meg a családokat, ezért erkölcsileg elfogadhatatlan.” Ez még igaz is, ugyanakkor csak felbüfög belőlünk a populista, ami azt mondja, hogy egy tőről metszett vagyoni különbségeket csökkentő adó remek dolog. De éppen amiatt szükség lenne egy értékhatárra. Egy hétköznapi lakóingatlan – amiben mondjuk addig is éltünk – megadóztatása azért, mert akinek a nevén volt meghalt és ránk hagyta, egyszerűen ízléstelen és még észrevehető bevételt sem hoz az államnak. Ellenben a jóval átlag feletti vagyonok megadóztatása és közfeladatokra költése kedves a lelkünknek. Az MDF ilyen megoldáson nem gondolkodik, a családi vagyont megőrzendőnek tartja. Ezen a ponton a lopott vagyon megadóztatása sem annyira fontos neki. Érthető, hiszen az eredeti tőkefelhalmozás, ami naggyá tette Angliát egyik formája a kalózkodás volt, és bizony minden rendes konzervatívnak ideálja az angol úri osztály. Hogy az örökösödési illeték helyett milyen vagyonadóra gondolt az MDF, illetve milyen elképzelései vannak az ingatlanadó megfelelő formájáról, azt a választ kaptuk Herényitől: „Előbb el kell törölni a haláladót. Utána gondolkodhatunk az ingatlanadóról is.” Amikor arra kérdeztünk rá, hogy támogatnák-e Gyurcsány Ferenc ingatlanadót érintő, ám hamar a semmibe tűnő ötletét így válaszolt: „Addig amíg nem előzi meg a személyi jövedelemadó csökkentése az ingatlanadó bevezetését, az csak egy újabb teher, nem véletlen, hogy nem valósult meg belőle semmi.”

Adóamnesztia

Az eredeti tőkefelhalmozás, a „sose kérdezd a milliomost, miből volt az első milliója” elv melletti elkötelezettségnek tűnik az adóamnesztia ötlete is. Egész addig szimpatikus, ameddig az adócsalásból származó jövedelmek legalább egy részét szeretné megadóztatni, de milyen üzenete van azoknak, akik tisztességesen befizették az adójukat? „Az az üzenete, hogy adórendszert módosítunk. A személyi jövedelemadó kulcsát csökkentjük, ezzel egy időben egy olyan adóamnesztiát vezetünk be, ami egy-két hónapra lehetővé tesszük, hogy az állampolgár felmérje a vagyonát, hogy abban mik azok az elemek, melyek szerinte nem adózott jövedelemből képződött, és befizeti utána a 10 százalékos forrásadót és a költségvetés egyszeri, jelentős adóbevételhez jut, pedig megválthatja a múltját és a nyugalmát és a vagyonát is bevallja egyúttal.” – felelte Herényi.

Ez az új MDF programja, az úri osztály érdekeinek képviselete. A régi, hagyományosan a jobboldalra szavazó úri osztályé éppúgy, mint az új, a parlament baloldali pártjaihoz, nem csak identitásában, de gazdasági kapcsolatok útján is kötődő úri osztályé. Az SZDSZ budai változata.