Interjú Vizi E. Szilveszterrel, az Akadémia elnökével

Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke két cikluson keresztül töltötte be ezt a posztot. Az Akadémia majdnem 200 éves történetében feljegyzik majd, hogy 1825-től számítva ő a 18. elnöke a tudós testületnek. A társadalom értékelése szerint, amelyet a közvélemény-kutatások támasztanak alá, messze az MTA a leghitelesebb intézménye az országnak, egy olyan rangsorban, amelyben csak a tizennyolcadik a kormány. Parlamenti beszámolóját négy és félórás vita után ellenszavazat nélkül elfogadták, és mind az öt párt felállva tapsolta meg. Május 5-én, az Akadémia tisztújító közgyűlésén más elnököt választanak, mivel a törvény szerint egymás után háromszor senki nem töltheti be e tisztséget.

- Ön 1985-től tagja az Akadémiának, elérhetőségei között mégis megtalálható az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete címe is. Ez azt jelenti, hogy a kutatást nem adta fel elnöki ideje alatt sem?

- Soha nem hagytam abba, az elmúlt hat évben több mint 40 dolgozatom jelent meg a világ előkelő nyugati lapjaiban az agykutatásról. Elsődleges célom, miután már nem leszek az Akadémia elnöke, hogy teljes energiámmal visszatérjek a kutatáshoz.

- Az Akadémia elnökeként mit tart a legnagyobb eredményének?

- Az eltelt időszakban az Akadémia nyitott a társadalom felé, a tudós most már megosztja a társadalommal a tudományát. Szereplése, eredményessége mindenki számára hozzáférhetővé vált. Jelentős előrelépés volt a nagysikerű Mindentudás Egyeteme, a Tudomány Világfóruma (World Science Forum). Az Akadémián belül és a magyar tudományos közéletben is nagy szerepet kapott az értékrendben való gondolkodás. Ez azt jelenti, hogy csak a legjobbak juthatnak előre, csak ők lehetnek akadémiai doktorok, akadémiai levelező, vagy rendes tagok. Még az esélye is lecsökkent annak, hogy "protekciósan" be lehessen jutni az Akadémiára. Ezt az tette lehetővé, hogy mindenkinek fel kell tennie az internetre a tudományos teljesítményét, az idézettségét, hogy hol publikált. Régen egymásról mondtuk, tudtuk, hogy ki nagy tudós. Ez ma nem így működik, ma bizonyítani kell, hogy valaki tényleg az, hogy a világ odafigyel rá. Nyitottunk a világra: a magyar tudományos közösség ma már azt tartja igazán eredményesnek, aki nemzetközi lapokban közöl. Persze van kivétel, a különböző hungarikumok, speciális területek, amelyet Magyarországon kell és lehet közölni. Nagyon fontos volt az is, hogy az Akadémiát ért folyamatos támadások ellenére sikerült épségben megtartani az intézethálózatot, amely hatalmas érték. A társadalomtudományi intézeteket például az egyetemekhez akarták csatolni. Ezt sikerült megakadályozni, ami azért is volt nehéz, mivel a politikával szemben kellett ezt elérni - jegyzi meg Vizi E. Szilveszter.

- Mi az, amit szeretett volna, de nem sikerült megvalósítani a tervei közül, és miben látja ennek az okát?

- Akadályozott, hogy az Akadémia olyan, mint a kétfejű sas. A főtitkár jogosítványai nagyon sok tekintetben gátoltak azáltal, hogy a kormányzati pénzek elosztásában nincs meg a felelőssége az Akadémia elnökének. A főtitkár vezette akadémiai kutató, az AKT sok mindent megváltoztathat. Nem sikerült ebben az esetben az akadémiai törvénymódosítást elérni, de elő van készítve, az utódomra hárul ez a feladat.

- Ön Oxfordban és New Yorkban élt hosszú ideig, ott tanult, tanított és dolgozott. Csábították is, hogy maradjon, mégis hazajött. Mi a véleménye arról, hogy egyre több fiatal tudós hagyja el az országot, és keresi a boldogulást külföldön, távol a hazájuktól? Tévedés ne essék, nem az a baj, ha külföldön tanul, hanem az, ha nem jön haza, és tudását nem itthon kamatoztatja.

- Az agyelszívásra gondol? Örök probléma. A középkorban és később is, a magyar ezüstművesek elmentek Európa különböző országaiba megtanulni a mesterséget, a könyvnyomtatással foglalkozók elmentek Németalföldre, Krakkóba, Prágába tanulni. Ez mindig volt, és ez természetes dolog. Különösen a huszadik század utolsó negyedében és ebben az évszázadban, A tudomány elsőként globalizálódott, még a gazdaság előtt. Ennek megfelelően a tudós odamegy, ahol a legjobbak, megfelelőek a lehetőségei. Ezért nekünk az a feladatunk, hogy itthon jó lehetőségeket adjunk a tudósoknak, mindenki menjen el tanulni, de jöjjön vissza. Az Akadémiának van ehhez kidolgozott programja, például a Bolyai-ösztöndíj is részben ezt a célt szolgálja. Én mindig hazajöttem, és arra tanítottam a tanítványaimat is, hogy itthon kell elsősorban eredményesnek lenni.

- Hazánknak milyen esélyei vannak Ön szerint a "kilábalásra", a jóléti állammá válásra, az igazi típusú demokráciára?

- Amennyiben bármelyik kormány komolyan veszi, hogy a legfontosabb nyersanyag a szürkeállomány, hogy a gondolat "felértékelődött", s hogy ma az igazán piacképes eladható termékben a legfontosabb érték a belefektetett gondolat, ötlet és eredetiség, akkor hazánknak van esélye, mert nagyon sok okos ember országa vagyunk. Ez a Kárpát-medencében élő vegyes genetikai populáció hihetetlen sok jó gondolatnak a birtoklója! Amikor a Mindentudás Egyetemén egy tudós ember elmondja, hogyan gondolkodnak a világ tudósai, a szellemi tőke birtokosai, akkor egyben erkölcsre is tanítanak, mert az igaz iránti vágy, az igazságra törekedés egyben magatartásforma is. S ha ez érvényesül, akkor sikeres a társadalom.