90 éve született Perczel Zita

Katonatiszt apja úrilányként nevelte, még a szandaszőlősi családi birtokot is eladták, hogy a tizennégy éves Zita kellő eleganciával jelenhessen meg a Színművészeti Akadémia felvételi vizsgáján. Az intézményben - ahol a nála több évvel idősebb Básti Lajos, Móricz Lili, Várkonyi Zoltán, Fónay Márta volt osztálytársa - mindössze egy évet töltött. Az ifjú színészjelöltek nem szerették, protekciósnak gondolták, nem is egészen alaptalanul. A Nemzeti Színház színészdiploma nélkül, szinte kislányként szerződtette, s mindjárt szerepet is kapott Herczeg Ferenc A dolovai nábob leánya című színművében.

1935-ben az új igazgató, Németh Antal szinte a teljes társulatot elbocsátotta, s Perczel Zita is megkapta a felmondólevelet. Bár az igazgatóság villámgyorsan korrigált, a fiatal színésznő maga távozott és a Vígszínházhoz szerződött. Ez az ifjúkori dacos lépés meghatározta a pályáját, élete végén magának is be kellett ismerje: helytelenül cselekedett. A Vígszínházban nem kapott méltó feladatot, könnyed vígjátékokban játszott epizódszerepeket - ahogy ő mondta, "csak ott volt".
Filmszínésznőként viszont befutott, legnagyobb sikereit éppen 1934-1937 között aratta. Elsőként Kabos és Gózon partnere volt az Új rokon című filmben, az általa énekelt Kislány, kezeket fel című betétdal örökzöld melódia lett. Majd jött a Lovagias ügy, a Budai cukrászda, a Duna-parti randevú, a Meseautó Kovács Verája. Perczel Zita elegáns megjelenésével, kellemes hangjával, szép mosolyával a harmincas évek végének egyik nőideálja lett.

1937-ben Franciaországba utazott filmezni, s bár csak rövid időre akarta elhagyni hazáját, közel hatvan év lett belőle. Film helyett színpadi főszerep várta, partnere Pierre Brasseur volt. 1939-ben házasságot kötött egyik kollégájával, aztán világkörüli turnéra indultak, s csak a háború után tértek vissza Párizsba. Kapcsolatuk ekkorra megromlott, el is váltak, Perczel Zita már egy orosz filmproducerrel utazott New Yorkba, majd Hollywoodba.

1951-ig élt a film fővárosában, de szerepajánlattal senki sem kereste meg, így vezette a háztartást, nevelte három gyermekét. Magánélete is válságba jutott, depresszió gyötörte, így visszatért az öreg kontinensre. Párizs tárt karokkal várta, színpadon ötszázas szériát játszott. 1966-ban Madridba, onnan Rómába költözött, majd az 1990-es politikai fordulatot követően hazatérhetett szülőhazájába.

1991-ben a Budapesti Kamaraszínházhoz szerződött egy szerepre Noe:l Coward Forgószínpad című darabjában, Kecskeméten ő volt a nagymama Csiky Gergely vígjátékában. Simó Sándor portréfilmet készített róla, A meseautó magányos utasa címmel megírta önéletrajzát. Szerepet vállalt Kardos Ferenc A világ legkisebb alapítványa című filmjében is, de még a forgatás előtt, 1996. április 4-én meghalt.