Felröppent a hír, hogy az SZDSZ-en belül többen áskáldótak ön ellen, azzal vádolták, hogy ön bujtotta fel Mali Zoltánt arra, hogy feljelentést tegyen a párt ellen.

A rágalom sztorit már nagyon unom, nem csak azért, mert méltatlan, nemtelen támadás volt, hanem azért, mert lassan úgy tűnik, mintha nekem kéne magyarázkodnom azok helyett, akik felelősek azért, hogy a tagbeszervezési anomáliák elérték az SZDSZ-t is. Miközben az alapproblémáról nem esik szó. Mali Zoltán - aki korábban az MSZP kampánya környékén sertepertélt – egyszer csak ismert szabad demokrata politikusok támogatásával több száz embert beléptetett az SZDSZ-be. A legfrissebb formációnk szerint 900 olyan SZDSZ tagról beszélünk, akik alapvetően nem tekinthetőek autonóm módon politizáló szereplőknek. Olyan emberekről van szó, akiket Mali Zoltán - saját bevallása szerint is - képes irányítani. Amikor jó egy éve nyilvánosságot kapott, hogy ilyen az SZDSZ-en belül is létezik, többen szóvá tettük az SZDSZ különböző fórumain, azt a választ kaptuk, hogy „Mali Zoltán lelkes, jó szervező, és több ilyen emberre lenne szüksége az SZDSZ-nek”. Nem volt kézség arra, hogy a pártvezetés kivizsgálja, mi is van a több száz tag beléptetésének a hátterében. Ezt az akciót nyilvánvalóan támogatta a Baranya megyei SZDSZ vezetés és persze tudott róla az SZDSZ központ is.



A Mali-jelenség akkor került újra előtérbe, amikor Mali Zoltán pár hónapja visszalépett az SZDSZ-be. Ezt szóvá tettem az SZDSZ ügyvivő testületi ülésén. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy visszaléphetett. Többször kezdeményeztem, hogy tegyen valamit ez ellen az SZDSZ vezetése, de nem kaptam kellő támogatást. A fordulatot az hozta, amikor Mali nyíltan az SZDSZ, és annak vezetői ellen kampányolt, majd feljelentette az SZDSZ-t. Ekkor jutott eszébe néhány nagyokosnak, hogy érdemes elterjeszteni rólam, hogy a feljelentés mögött én állok. Az volt a kitalálmány, hogy a feljelentés előtti hétvégén jártam Drávapiskin a Malinál. Nos ehhez képest egy évvel ezelőtt az SZDSZ elnökválasztási kampány idején – azok után, hogy az egyik Baranya megyei OT tag, aki megvédte a lelkes szervezőt, és tagbeszervezéseket fölszólított, hogy nem kritizálni kell, hanem el kell menni az Ormánságba és megnézni, hogyan élnek ott az emberek, és kik is az ottani liberálisok - valóban megnéztem, hogyan is működnek valójában a Mali szervezte csoportok. Ekkor találkoztam - az egyébként a szimpatikus oldi csoport elnök unszolására - Mali Zoltánnal (nem négyszemközt) Drávapiskin. Ebből azt összerakni, hogy én vagyok Mali felbujtója elég súlyos állítás. Eközben Wekler Ferenc és mások, akik korábban a Malira építettek, most finom sasszéval kifaroltak Mali mellől, és morális magaslatokba emelkedve közreműködtek a rágalmazásomban, amit persze nem éltem meg jól. A személyemmel összefüggő lejárató szövegeket szájról-szájra terjesztették, amivel szemben egyszerűen lehetetlen védekezni. A nagy nyilvánosság helyett a SZDSZ Jószolgálati és etikai bizottságához fordultam.

Fodor Gábor támogatói között tartják nyilván. Ennek szerepe lehetett a lejárató kampányban? Lehet tudni, hogy terjesztői ennek az állításnak a terjesztői melyik jelöltet támogatták az elnökválasztáskor? Egyáltalán hol tart a JEB vizsgálat?

Vannak, akik úgy gondolják, elég néhány személyt „semlegesíteni”, vagy kilőni, és ezzel akár meg is változtathatók az erőviszonyok egy tisztújítást megelőzően. Tehát a JEB-hez fordultam, később azonban Kóka János kérésének eleget téve, annak érdekében, hogy „ne mérgesedjenek el tisztújítás előtt a viszonyok” az ÜT ülésen nyilatkozatban elálltam a vizsgálattól. Ehhez képest a JEB-beadvány, amit csak a JEB tagoknak küldtem el, ami rövid úton kikötött Mali Zoltánnál majd a HírTV-nél, amely hagyományosan sajátos tálalásban foglalkozott az üggyel. Ennek fejleménynek szintén nem tudtam örülni, de már nem is akarok ezzel mélyebben foglalkozni. Mali Zoltán egy rossz epizód a párt történetében, és nagyon szeretnék abban bízni, hogy minden jobb érzésű liberális tanult belőle, akiket pedig konkrét felelősség terhel a történtekért, minimum szégyellik egy kicsit magukat.

Van stratégia az SZDSZ-en belül, hogy visszaszerezze a párt a potenciális szavazóbázist? Azért is kérdezem, mert egy helyütt azt nyilatkozta, hogy nem a pártnak és a párt jelenlegi, beszűkült szavazóbázisának kell elnököt választani, hanem a liberális beállítottságú szavazóknak.

Nem csak személyi, hanem tartalmi kérdés is az SZDSZ megújulása, megerősítése. Szerintem valamennyi felelős liberális politikusnak szembe kell néznie azzal, hogy a rendszerváltás óta az SZDSZ milyen politikai pályát futott be. Egyrészt hol tartunk most támogatottságban, milyen a megítélése a választóknak ma a Szabad Demokraták Szövetségéről és mennyire vagyunk mi elégedettek ezzel a képpel, mennyire vagyunk elégedettek a saját önképünkkel? Egyáltalán, vannak-e érvényes, a szabadelvű választók számára is elfogadható válaszaink a leginkább aktuális kérdésekre.

Meggyőződésem, hogy az SZDSZ-re és mellette akár több kis- és középpártra szükség van. Számomra elfogadhatatlan az, hogy 1996 óta lényegében a két nagy párt dominanciájának kiszolgáltatottan működik a magyar közélet. A két nagy párt alapvetően uralja a politikai teret, és a két nagy párt árnyékában, vagy csak társutas szereplőként tudtak látszódni a kisebb politikai pártok. Szerintem a magyar demokráciának nem tesz jót, ha még inkább a kétpárti demokrácia irányába mennek a folyamatok. Nagyon rossz lenne, ha csak két párt lenne a magyar parlamentben, ráadásul ebből az egyik kétharmados többséggel. Azt gondolom, hogy a magyar társadalom értéktagoltsága mentén igenis több pártra – legalább négy-öt pártra – lenne szükség. A két nagy párt nem fedni le az ország értéktagoltságát. Éles szemben állásuk pedig bénítólag hat az ország működésére, és bénítólag hat a kormányzati cselekvésre is. Ebből a vetélkedésből az utóbbi időkben leginkább egy korlátozottan cselekvőképes, a napi politikai játszmákra figyelő, annak alárendelten működő kormányzás kerekedett ki. Ennek a küzdelemnek leginkább az ország a vesztese. Utalnék a 2002-es kampányra, amikor a két nagy párt egymásra licitálása következményeként a győztes MSZP – egyébként négy párt, sajnos köztük az SZDSZ támogatásával is – úgy döntött, hogy minél többet megvalósít a választási ígéreteiből. A magyar gazdaság persze azóta sem tért magához.

A valaha fontos értékek, elsikkadtak és mára csak a restriktív-neoliberális gazdaságpolitika képviselete maradt hangsúlyos. Nem találunk olyan személyeket, programokat, akciókat melyek az etnikai, vallási, szexuális kisebbségek, vagy a nők és az emberi jogok védelmével foglalkoznának. Adócsökkentés és piacpártiság, ennyi maradt?

Az kétségtelen, hogy a nyilvánosság előtt leginkább a gazdasági ügyekkel, reformok sürgetésével összefüggésben látszódtunk, ugyanakkor szeretnék emlékeztetni, hogy épp az elmúlt fél évben az SZDSZ-nek is köszönhetően sikerült a homoszexuálisok élettársi közösségének ügyében áttörést elérni a jogalkotásban. Az SZDSZ-nél ott vannak ezek a témák, de valóban, az aktuális gazdasági vonatkozású témákhoz képest zárójelbe téve. Ez részben egy szükségszerűség, hiszen az, hogy Magyarország lemarad a régió országainak versenyében az indokolttá teszi, hogy a közgondolkodás egyik fő kérdése a gazdaságpolitika vagy a reformok kérdése, azon belül akár az egészségügyi reform kérdése legyen. Az persze egy probléma, ha ezeken a témákon túl az SZDSZ nem tud mást kellő súllyal láttatni vagy megmutatni a hagyományos értékrendjéből a szabadság értékrendjét valló választók számára.



Ha a szolidaritás szó elhangzott, az a neoliberális gazdaság- és társadalompolitika, amit az SZDSZ képvisel minden csak nem szolidáris. Összefüggésben van ezzel, hogy Fodor Gábor és köre többször hangoztatta a szociálliberális illetve zöld nyitás fontosságát?

Egyfelől a rendszerváltást követően egészen a ’90-es évek közepéig az SZDSZ-ben voltak konzervatív-liberálisok és szociálliberálisok, és persze jelenvoltak közöttünk az egykori Duna körösök. A különböző – de alapvetően a szabadságeszményeket valló - nézetek összeegyeztethetők voltak egy párton belül, és közösen tudtunk a választóink felé vállható programot alkotni, és azt képviselni. Ez szerintem ma sem reménytelen. A liberális közönség jóval szélesebb, mint a neoliberális gazdaságpolitikai válaszokra érzékeny, vagy azt támogató közönség. Azt gondolom, hogy ha csak a gazdaságpolitikai válaszaink vannak előtérben, akkor, az valóban beszűkíti a választóink körét. Én azt látom, hogy a fiatalabb generációkban, 35 alatt, nagyon sok olyan szavazó van, amelyik nyitott a szabadelvű értékrendre, nyitott egy fajta más gondolkodásra, életmód liberalizmusra, melynek része egyébként a zöldtudatosabb gondolkodás is. Ugyanakkor ezen fiatalokat nem igazán voltunk képesek eddig elérni, megszólítani, pedig „kulturálisan” velünk vannak.



Úgy gondolja szükséges lenne az SZDSZ kínálta liberális programok diverzifikációja? Ez lehet egy kiút a támogatottsági mélypontból? Az SZDSZ-nek nem csak a támogatói köre szűkült le, hanem a különböző szárnyak, azok programjai és az azokat képviselő személyek is egyre kevesebben lettek. Nem nagy lelemény a kettő között összefüggést találni.

Meggyőződésem, hogy egyfajta nyitás nélkül nem tudunk változtatni a beszűkült szavazóbázison, nem tudunk újabb szavazókat elérni, megközelíteni. Nagyon sokan az „életmód-liberlaizmus” hívei, vagyis a szabadság, nyitott gondolkodás, a tolerancia értékei mentén élik életüket. Akiknek alapvetően liberális demokrataként viszonyulnak a magyar közjogi berendezkedéshez, a közhivatalaink működéséhez. A kulturális szokásaik mentén ők mind-mind liberális-demokrata szavazók, ugyanakkor hangsúlybeli eltolódások vannak közöttük, és ha azt látják, hogy a mi mondanivalónk túlontúl egy- vagy kéttémás, akkor ezek a szavazók nem fogják az SZDSZ-ben megtalálni a saját pártjukat. Vagy passzívvá válnak, ahogy egyébként ma is nagy számban vannak a mai politikai viszonyoktól, politikai kultúrától elfordult, csalódott, választani nem kívánó szavazók.

Kuncze Gábor visszatérése megoldást jelenthet az SZDSZ népszerűségvesztésére? Kivált az előző kérdés, és az arra kapott válasz tükrében válik ez érdekessé, hiszen Kuncze elnöksége alatt zajlott le az SZDSZ uniformizálódása és népszerűségvesztése is. Sőt, Kóka János is a „régi vonal” embere. Kapcsolata Magyar Bálinttal egyértelmű, Kuncze Gábor is mögé állt, és talán még támogatóinál is erősebben képviseli a neoliberális vonulatot…

A felsorolt politikusok támogatása nélkül nyilvánvalóan nem választották volna meg Kóka Jánost a párt elnökének. Ugyanakkor azt gondolom, hogy Kuncze Gábort változatlanul tisztelet övezi a párton belül.

Az SZDSZ-től az utóbbi időkben elfordultak körében is?

Szerintem nagyon sok olyan szavazó van a magyar társadalomban, aki számára népszerű, kedvelt politikus Kuncze Gábor. Az egy kérdés volt korábban is, hogy önmagában attól a ténytől, hogy Kuncze Gábor az SZDSZ elnöke, szavaznak-e az SZDSZ-re. Az elmúlt évek megmutatták, hogy hiába vezet népszerű politikus egy pártot - így Kuncze Gábor, vagy hogy egy másik pártot mondjak, Dávid Ibolya - az önmagában nem elégséges a párt megerősítéshez. A visszatéréssel kapcsolatosan azonban az alapkérdés nekem az, hogy mit akar maga Kuncze Gábor? Korábban hozott egy döntést a visszavonulásáról és kizártnak tartom az elmúlt napok történései után, hogy vele való egyeztetés nélkül elindított nyomásgyakorló akciók hatására másként döntene.