1988. november 13. - Az 1980-as évek elejétől szerveződő demokratikus ellenzék egy csoportja - a Szabad Kezdeményezések Hálózatának tagjai - Budapesten megalakították a Szabad Demokraták Szövetségét (SZDSZ). Az elfogatott Elvi Nyilatkozat szerint a párt a szabadság és a szolidaritás pártja. Az SZDSZ programját 1989. április 16-án fogadta el az első közgyűlés.

1989. szeptember 18. - A rendszerváltozást előkészítő, az új magyar demokrácia indulási feltételeit meghatározó, júniustól folytatott háromoldalú (Magyar Szocialista Munkáspárt-ellenzék-társadalmi szervezetek) politikai egyeztető nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon született megállapodást az SZDSZ nem írta alá, mert nem értett egyet a köztársasági elnök parlamenti választások előtti közvetlen választásának módjával. Ezután a párt népszavazást kezdeményezett az ügyben.

1989. október 27-29. - Megtartották a második küldöttgyűlést, amelyen 11 tagú ügyvivői testületet választottak. A pártot 1990. január 18-án jegyezték be a Fővárosi Bíróságon.

1989. november 26. - A "négyigenes" népszavazáson 50,07 százalékos többséget kapott a párt álláspontja, hogy csak az új parlamenti választás után kerüljön sor a köztársasági elnök megválasztására. A másik három kérdésre (kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről, elszámoljon-e az MSZMP a vagyonával, feloszlassák-e a Munkásőrséget) a választók 95 százaléka igennel válaszolt.

1990. február 23-tól Kis János, az SZDSZ ügyvivője megbízott elnökként koordinálta a párt vezető szerveit, tisztségében az 1990 áprilisi rendkívüli közgyűlés erősítette meg.

1990. március 25., április 8. - A szabad választásokon az SZDSZ 92 mandátumával a második párt és a legnagyobb ellenzéki párt lett a 386-tagú parlamentben. A frakció vezetőjének április 17-én Tölgyessy Pétert választották meg. Őt 1990. október 15-én Pető Iván váltotta fel tisztségében.

1990. április 29. - Budapesten aláírták a választásokon győztes Magyar Demokrata Fórum és a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ pártközi megállapodását, a "paktumot" a demokratikus intézmények megszilárdítása és az ország kormányozhatóságát érintő közjogi kérdések megoldása érdekében. A megállapodást május 2-án hozták nyilvánosságra. Ennek értelmében az SZDSZ jelölhette az ország köztársasági elnökét. Göncz Árpádot, a párt Ügyvivői Testületének korábbi tagját 1990. augusztus 3-án választotta meg a Parlament, s tisztségében 1995-ben újabb öt évre megerősítették.

1990. szeptember 30-án és október 14-én az önkormányzati választásokon a tízezernél több lakosú településeken az SZDSZ szerepelt a legjobban. A párt jelöltje, Demszky Gábor lett Budapest főpolgármestere (1994-ben, 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is újraválasztották.)

1991. március 8. - Az SZDSZ a Liberális Internacionálé megfigyelői státuszú, 1993. július 11-én pedig teljes jogú tagja lett. 1992-ben az Európai Liberális, Demokrata és Reformpártok szövetsége is felvette tagjai közé, először megfigyelői státuszban, majd 1994 áprilisában teljes jogú tagként.

1991. november 23-24. - A párt közgyűlése Tölgyessy Pétert választotta meg elnöknek Kis János helyett. Ezután a párt több korábbi vezetője sem jelöltette magát az Ügyvivői Testületbe, amely teljesen kicserélődött. Pető Iván frakcióvezetői tisztségéről is lemondott, utóda december 2-án Tardos Márton lett.

1992. november 13-15. - A párt közgyűlésén két évre Pető Ivánt választották elnökké, majd

1994-ben és 1996-ban is újraválasztottak.

1994. február 22. - Budapesten aláírták a liberális pártok választási szövetségét. Az SZDSZ, a Fidesz, a Liberális Polgári Szövetség Vállalkozók Pártja és az Agrárszövetség vezetői a parlamenti választások második fordulójában történő együttműködésben állapodtak meg, és elfogadták a kölcsönös visszalépés szabályait is.

1994. május 8., 29. - Az országgyűlési választásokon a párt a 386-tagú parlamentben 69 mandátumot szerzett, s így ismét a második legerősebb párt lett. Június 5-én a párt rendkívüli küldöttgyűlése felhatalmazta az ügyvivői testületet a Magyar Szocialista Párttal való koalíciós tárgyalások megkezdésére. A közös kormányzás elveit és szabályait rögzítő koalíciós megállapodást június 24-én írták alá.

1994. július 15. - A Horn Gyula vezetésével megalakult MSZP-SZDSZ koalíciós kormányban a párt három miniszteri tárcát kapott és Kuncze Gábor belügyminiszter koalíciós miniszterelnök-helyettes is lett.

1994. december 11. - Az önkormányzati választásokon az SZDSZ 608 mandátumot nyert el, közte 54 polgármesteri tisztséget, s Budapesten ismét Demszky Gábor lett a főpolgármester.

1996. augusztus 31. - Tölgyessy Péter volt elnök bejelentette kilépését a pártból és a parlamenti frakcióból. (Az 1998. évi választásokon a Fidesz színeiben indulva szerzett parlamenti mandátumot.)

1997. április 14. - Pető Iván - a "Tocsik-ügy" kipattanása után - lemondott pártelnöki, illetve frakcióvezetői tisztségéről. Utóda a frakcióvezetői tisztségben áprilisban Szent-Iványi István lett. Május 24-én a rendkívüli közgyűlés Kuncze Gábort választotta a párt negyedik elnökévé.

1998. május 10., 24. - Az országgyűlési választásokon az SZDSZ a 386-tagú parlamentben 24 mandátumot szerzett, s négy év után ismét ellenzékbe került. A második forduló estéjén Kuncze Gábor pártelnök és az Ügyvivői Testület - vállalva a felelősséget a rossz választási eredmények miatt - benyújtotta lemondását. Június 15-én Kuncze Gábor a parlamenti frakció vezetője lett.

1998. június 20. - A párt rendkívüli tisztújító küldöttgyűlése Magyar Bálintot választotta pártelnökké.

1998. október 18. - Az önkormányzati választásokon az SZDSZ 279 ezer szavazatot kapott, 37 SZDSZ-es polgármestert választottak. Budapesten ismét a párt jelöltje, Demszky Gábor lett a főpolgármester 58,22 százalékkal.