A narvál - a hosszú, spirális agyarral rendelkező bálna, mely az unikornis mítoszát is inspirálta - a Sarkvidéki tengeri emlősöknél a klímaváltozás rizikóját elemző vizsgálat során gyakorlatilag kitúrta a jegesmedvét a leginkább sérülékeny állat pozíciójából.

A jegesmedvéket tengeri emlősöknek tekintik, mivel függenek a víztől és az Amerikai Tengeri Emlősök Védelmével foglalkozó törvény hatálya alá tartozik a faj. Három ország kutatói határozták meg a tizenegy, a Sarkvidéken egész évben jelen lévő tengeri emlős sebezhetőségeit a világ melegedésének tükrében. A narvál és a jegesmedve után, a leginkább veszélyeztetett faj a hólyagos fóka, a grönlandi bálna és a rozmár. A gyűrűs fóka és a szakállas fóka van a legkisebb veszélyben.

Ian Stirling jegesmedve- és fókaspecialista elmondta, "az egész képet akartuk áttekinteni, mivel a jegesmedvék nagyon sok figyelmet kapnak. Egy egész ökoszisztémáról beszélünk, különböző fajokról, melyek nagy mértékben támaszkodnak a jégre és igen sérülékenyek".

A vizsgálat kilenc különböző változót vett górcső alá, melyek segítenek meghatározni azon képességet, amellyel az állatok ellent tudnak állni a klímaváltozásoknak. Ezen tényezők között megtalálható a populáció mérete, az élőhely egyedülállósága, a táplálék sokszínűsége, és azon képesség, mellyel az állatok meg tudnak birkózni a tengeri jég változásaival. Ez nem jelenti azt, hogy a narvál - melynek jelenlegi populációja 50-80 ezer egyedet számlál - előbb halna ki, a jegesmedvék egyedszáma ugyanis közelebb áll a 20 ezerhez, és őket közvetlenül veszélyezteti az olvadó jég.

Ám ez azt jelenti, hogy a károsodás lehetősége valamivel nagyobb, mint a kevésbé tanulmányozott narválnál - mondja Kristin Laidre kutató. A Stanford Egyetem biológusa, Terry Root - aki nem vett részt ezen tanulmányban - szerint az elemzés megerősíti abbéli aggodalmát, hogy a narvál populációs mérete ellenére a globális felmelegedés miatt "az elsőként kihaló fajok között lesz".

A kutató szerint, lehetnek több milliárdan is, ám ha az élőhely, vagy a túléléshez szükséges feltételek nem állnak rendelkezésre, az állatok kihalnak. A jegesmedvék némileg tudnak alkalmazkodni a Sarkköri klímához, ám a narválok nem. Míg a jegesmedvék "jó kinézetű, bolyhos, fehér állatok", Laidre szerint a narválok - melyek közepes méretű bálnák - "nem igazán aranyosak".

A narvál, mely majdnem két kilométeres mélységbe képes lemerülni a grönlandi laposhalért, egyfajta specialista, aki kifejezetten úgy fejlődött ki, hogy a Sarkkör kisebb repedéseiben éljen ott, ahol a terület 99 százalékát jég borítja. Ahogy a jég olvad, nemcsak a narválok élőhelye változik meg, hanem olyan ragadozók, mint az orkák is gyakrabban tolakodhatnak be a térségbe.

"Mivel a narvál saját migrációs útvonalai és táplálkozása miatt is korlátozva van, mindez még sérülékenyebbé teszi a fajt ezen tényezők elvesztésére" - mondja Laidre.

A tanulmány máris a Sarkkör-kutatók figyelmének középpontjába került - mondja Bob Corell, egy nemzetközi kutatócsapat vezetője, aki 2004-ben írta a Sarkkört érintő kockázatról, ám ezen vizsgálatban nem vett részt. A kutató szerint a tanulmány " meglepő, mivel a jegesmedvék igen nagy figyelem hárul". Grönland inuit őslakosai tavaly azt mondták a kutatóknak, hogy úgy tűnt, a narvál populációk bajban vannak.