Miért mennek el a diplomások?

A magyar diplomások elvándorlása elnevezésű kutatást az MTA elnökének tanácsadó testülete a Nyugati Tudományos Tanács kezdeményezésére folytatta le február 27. és március 24. között - tájékoztatta hétfőn az MTI-t Kucsera Tamás Gergely, az MTA elnöki főtanácsadója abból az alkalomból, hogy elkészült a felmérés gyorsjelentése.

Ismertetése szerint fel szerették volna mérni a Magyarországot 1989 után elhagyó "képzett migráció", azaz magyar diplomával rendelkezők motivációját, jelenlegi élethelyzetét. Az MTA honlapján szereplő online kérdőívet 358 személy töltötte ki teljesen. Korábban is volt két-három ilyen felmérés, azokhoz képes két és félszeres a mostani válaszadók száma.

Mint Kucsera Tamás Gergely megjegyezte, a 358 értékelhető kérdőív az országot az elmúlt két évtizedben elhagyó 10-15 ezer magyar diplomáshoz képes nem képez reprezentatív mintát, ám minél heterogénebb, minél sokszínűbb a válaszadók listája, annál valószínűbb, hogy "a valósághoz közelítő képet" kapnak.

"Nem szociodemográfiai értelemben vett felmérést végeztek, hanem a motivációkat keresték" - mutatott rá a főtanácsadó.

A válaszadók legnagyobb arányban (17-17 százalékban) az Egyesült Államokban és Belgiumban dolgoznak. Jelentős a Németországot választók aránya (11 százalék), Luxemburgban a megkérdezettek 9 százaléka, Nagy-Britanniában és Olaszországban pedig 6-6 százaléka dolgozik.
Kucsera Tamás Gergely kifejtette, hogy 1989 után volt tapasztalható a diplomások nagyobb elvándorlása, majd 2004-2005-ben Magyarország uniós csatlakozása gerjesztett egy újabbat. "Egyébként egyenletes elvándorlás tapasztalható" - jegyezte meg.

Ismertetése szerint a válaszadók jelentős része igen magasan kvalifikált: negyedük több diplomával rendelkezik, 30 százalékuknak van PhD-je, s további 10 százaléknak kandidátusi tudományos fokozata, ezek a "korábbi évjáratú" elvándorlók. A válaszadók között felülreprezentáltak a megfelelő egyetemi szakokon tanuló és egy-egy évben szakirányú diplomát szerzők számarányához képes a jogászok, közgazdászok, s különösen a természettudományos végzettségűek.

Ami motivációt illeti fontosak az anyagiak, s a szakmai fejlődés lehetősége, de a válaszadók között sokat jelölték meg a "taszító magyar belpolitikai helyzetet", a "komfortigényt nem kielégítő magyar társadalmi klímát".

Mint kiderült, a válaszadók több mint 90 százaléka megtalálta a számítását külföldön, elégedett fizetésével, karrierjével, munkatársaival.

"Különösen szomorú, hogy a munkatársakkal való kapcsolat, az idegen nyelvi és kulturális környezetben való boldogulás szempontjából is csak alig valamivel haladjak meg a Magyarországon szerzett tapasztalatok a külföldi benyomásokat. Az ember azt feltételezné, hogyha valamilyen téren jelentős előny van, az azonos anyanyelvvel, közös kulturális háttérrel rendelkezők közötti jobb kapcsolat" - jegyezte meg Kucsera Tamás Gergely.

A főtanácsadó elmondta, hogy az elégedettséghez kapcsolódóan a jövőbeli tervekre is rákérdeztek. Mint kiderült, nem tervezi a hazatérését a válaszadók 30 százaléka, további 30 százalék a bizonytalanok aránya. Mindössze 40 százalék nyilatkozott pozitívan, de a hazatelepülést tervezők harmada sem szeretne tíz éven belül visszatérni.

"A tíz év egy olyan időtáv, amivel gyakorlatilag nehéz számolni egy ember életében. Ha valaki huszonévesen ment külföldre, már három éve kinn tartózkodik, s tíz éven belül nem tervezi a hazajövetelt, ez negyvenéves korban kerülhet szóba. Addig az illető akár családot is alapíthat, karriert futhat be, s olyannyira elszakadhat a korábbi itthoni környezetétől, hogy a motiváció rohamosan csökken" - mutatott rá Kucsera Tamás Gergely.

Hozzátette: Gyakorlatilag a válaszadók háromnegyede azt mondta, hogy hosszú távra rendezkedik be.

"Magyarországot több magasan kvalifikált személy hagyja el, mint ahány visszatér. Nem az a baj, hogy valaki elmegy, mert külföldön tudástöbbletet, tapasztalatot szerez, hanem ha nem jön haza. A visszatérést kellene alapvetően segíteni" - összegezte Kucsera Tamás Gergely, az MTA elnöki főtanácsadója.