Kész, elvégeztetett. A kisebbségi kormány bukása valóban borítékolható – még azelőtt, hogy egyáltalán létrejött volna. Készülhet Az Ember, Aki Még Soha Nem Hazudott, már Gyurcsány is tudja, hogy ezt nem lehet sokáig húzni. Alig billegett a feje, mikor bejelentette az új névsort – ez nála már gyanús.

Az SZDSZ pedig szív, mint a torkosborz. Kepesztenek ezerrel, indítanának elnöknek mindenkit, aki mozog, az örök második Fodortól Kókán és Szent-Iványin keresztül egész a liberálisok saját bejáratú Cincinnatusáig, Kuncze Gáborig (akinek eszében sincs otthagyni az eke szarvát, és ebben baromira igaza van; azért szerettük, mert nem hülye). Mire pedig kiderül, kivel vonulnak ki a modern magyar politikatörténetből, már le is futottuk a meccset: túlleszünk az új választásokon is. Horn Gábor pedig majd levonja a megfelelő következtetést, legfeljebb már a Hír TV-t sem fogja érdekelni.

De legalább állati büszkék lehetnek arra, milyen karakánul kiálltak az egészségügyi reform mellett (öröm az ürömben: a röhögéstől vinnyogva fogják nézni, hogy megy szembe ilyeténképp az új Orbán-kormány az Albertek népszavazásaival, annak is meglesz a sajátos bája). Szegény ember vízzel főz, és kis öröm is öröm, vagy mi.

Hogy miért is merjük ezt ennyire biztosan kijelenteni? Egyszerű, még csak az obligát szürke kardigán sem szükséges a politikai éleslátáshoz. Tessék egy pillantást vetni az új kormány névsorára, mindenféle magyarázkodás helyett. Ott áll feketén-fehéren a megoldás. Na jó, ott nem áll, ha így érthetőbb a gondolatmenet.

Megvan? Mi a feltűnő benne? Nem, nem Bajnai Gordon – nyomatják az esetleges Gyurcsány-utódot (már Bajnai Gordon Brownként emlegetik, az a szép, mikor egy alig beszélő kormánytagban látják az utolsó reménysugarat), nincs ezzel semmi gond; nem is Gyenesei István szereplése (valami fogalma még akár lehet is az önkormányzatiságról, ha már kvázifüggetlenként megyevezető lett, ráadásul kétszer is), de még csak azzal sem kell foglalkozni, hogy exminisztereket tologatnak ide-oda. Kolber Istvánnak, mint vizsgáztató vendégnek például a pécsi jogi kar államvizsgázói mindig nagyon örülnek, mert olyankor nem vérengz az alkotmány tanszék –kedves fickó amúgy, mikor nőnapra esett a dolog, még virágot is vitt a vizsgázó lányoknak. Baja Ferencnek olyan helyes frizurái szoktak lenni, Burány egyszerűen csak látványosan nem zavar sok vizet, Németh Imrével meg szerintem vásároltam már egyazon kékcsíkos áruházban – nem volt vele semmi gond, a lánya (ha ő ő volt, a hölgy pedig a lánya) kifejezetten szemrevaló. Oké, maradnak. Zágsón. Draskovics is marad, velük akkor már tán ne legyen gondunk.

És mégis: ha megnézzük a listát, láthatjuk: ez a csapat felkészült a rapid bukásra, valószínűleg már be sem nagyon rendezkednek az irodáikban (és nem is csak azért, mert 2-3 hét, míg a parlamenti bürokráciában elvergődnek a megszavaztatásig, addig talán nem is a végleges helyükön dolgoznak szegénykék). Egyszerűen nyilvánvaló, hogy nem terveznek hosszú távra. Na, megvan már, miért?

Na jó, segítünk A bukás egyértelmű és biztos jele: a kormánynak már nem tagja a harmadik évezred szocialista-szabad demokrata kormányzásának állandó kabalája, a végrehajtó hatalom Jolly Jokere (avagy az országirányítás svájcibicskája), a politikai multifunkcionalitás élő példája: Lamperth Mónika. Aki nélkül eddig szoclib kormány (mondjuk együtt, hangosan, tagolva:) EL-KÉP-ZEL-HE-TET-LEN volt. Medgyessy, Gyurcsány (1.0-tól napjainkig) – Kuncze, Kóka – tökmindegy. Alapigazság volt: a Nap Keleten kel, Nyugaton nyugszik, Lamperth Mónika pedig a kormány tagja. Pont. És most ezt a hagyományt (meglehet: a ballib együttműködés élő zálogát) rúgja fel a miniszterelnök. Pedig (azt mondta egy kiváló földim) volt Lamperth asszonynak haszna és funkciója, akármely posztra is vetette a kormányfői akarat. Ez nem is lehetett másképpen, mert ok nélkül senki sem lehet hat évig miniszter.

Rémlik még, egyáltalán miért volt ott? Elárulom: nála volt az Av*n-katalógus, ahogy azt Litkai Gergely (tudják, fiatal, de tehetséges humorista, akinek élő ember még nem írta le jól a nevét) felfedezte volt anno. És logikusabb értelmezés tényleg nincs, fogadjuk ezt el. Az is fontos, a miniszterek sokáig vannak bent, nincs idő az asszony meg a gyerekek kozmetikum-igényeit kielégíteni a boltokban. Meg kell rendelni katalógusból, a többit intézi a katalógusgazda. Gimiben például az osztálypénztáros lány ilyen vonalon is mozgott, sokra is vitte azóta. Na de: mire is utal az, hogy a kormányba nem veszik be a kozmetikum-felelőst? Mi lehet a megfejtése annak, hogy hirtelen nincs többé szükség a katalógusgazdára?

A megoldás megrázóan egyszerű: ezek az újak már egy Av*n-szezont sem adnak maguknak. Az utolsót már megrendelték, megjött, pont. A következő adagot már senki sem akarja a munkahelyén intézni – nem tart ez az egész semeddig se már. Erre a kis időre inkább be sem veszik a kormányba, mert minek is – dolgozott eleget, építse ki magának a pártvezetésben az újabb vevőkört. Az MSZP elnöksége, mint olyan, tovább marad, mint a kormány – ebben már maguk is biztosak.

Ennyi. Tegnap felállt a kormány, ami maga sem hiszi azt, hogy sokáig maradna.

Csak azt mondják meg nekem, Deutsch-Für jövendő miniszternek mégis milyen titkos képességei lehetnek?

(Update: az av*nos poén Bödőcs Tibor szellemi gyermeke, nem Litkaié. Az érintettektől elnézést kérünk - de Litkai akkor is szerző földije, ennyiben stimmel a dolog.)