Elhunyt az operaénekes

Marczis Demetert május 9-én délben kísérik utolsó útjára szerettei, kollégái és tisztelői Budapesten, a Fiumei úti Sírkertben, majd délután fél 6-kor gyászmisén búcsúznak tőle a Szent István Bazilikában.

Marczis Demeter 1931. november 29-én született a Heves megyei Ostoroson. 1951 és 1959 között a Zeneművészeti Főiskolán Jászó Györgyné és Rösler Endre tanítványa volt, majd Rómában a világhírű tenoristánál, Tito Schipánál tanult. 1958-ban II. helyezést ért el a müncheni nemzetközi énekversenyen, a következő esztendőben megnyerte a Zeneművészeti Főiskola dalversenyét.
1959-88 között a Pécsi Nemzeti Színház magánénekese, 1984-től négy évig ugyanitt az operatagozat igazgatója, 1990 óta a színház örökös tagja volt. 1988-94 között a Magyar Állami Operaház, 1995-97 között a Deutsche Bühne színpadán szerepelt állandó vendégként.

"Az éneklés az élet legnagyobb gyönyörűsége. Nekem mindenképpen, mert szeretek énekelni, és boldoggá tesz, ha énekemmel másoknak is örömet szerzek. Az éneklés varázslat. Azon igyekszem, hogy közönségemet bevonjam ennek a varázslatnak a bűvkörébe. Aki szépen énekel, az a hallgatóságnak szeretetet közvetít" - írta három évvel ezelőtt megjelent, Életem az éneklés című önéletrajzi könyvében Marczis Demeter.

Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, Liszt-díjjal és érdemes művész címmel ismerték el, Budapest V. kerülete és Ostoros is díszpolgári címmel tüntette ki.
Legemlékezetesebb alakításai Mozart-hősök voltak - Ozmin (Szöktetés a szerájból), Figaro (Figaro házassága), Don Giovanni, Leporello (Don Giovanni), Sarastro (A varázsfuvola), Don Alfonso (Cosí fan tutte) - de nagy sikert aratott II. Fülöp (Don Carlos), Ramfis (Aida), Mefisto (Faust), a Kékszakállú (A kékszakállú herceg vára) és Háry János (Háry János) szerepében is.

Egyik legkedvesebb szerepe Sarastro volt, akiről így írt könyvében: "Sarastro a bölcsesség és a humánum megtestesítője, aki mindent magasztos célokért tesz. A szerepben gyönyörűen érvényesülnek a legszebb emberi eszmények: a szeretet, a jóság, a béke zenei ábrázolása. Az énekes-basszista szinte fürdik a megvalósítás lehetőségének örömében. Magam is gyönyörű, örömteli feladatnak éreztem mindig, hogy híven tolmácsoljam Sarastro szólamában a mozarti gondolatot: +A nap fénysugara elűzi az éjhomályt+, vagyis az igazságnak győzedelmeskednie kell a sötétség, a maradiság, a bűn felett. Ebben a gondolatban foglalható össze a darab aktualitása is. Ez élteti a ma emberét is, aki bízik abban, hogy a józan ész győzedelmeskedik a békét veszélyeztető erők felett".

Egykori énekesét a Pécsi Nemzeti Színház saját halottjának tekinti.