Kilenc óra körül még béke van a Könyves Kálmán körúton, csupán a villamosvezető próbál akadozó nyelvvel felkészíteni arra, hogy 11-ig máshol áll meg a 99-es busz, mint szokott: az irodaház előtt az utcaképbe lassan belesimuló fémkordonok vannak, tömeg egyelőre nincs. Néhányan már szállingóznak, de ez nem jelent sokat.

Kollegina faggatná a rendőröket, mire lehet számítani, eredménytelenül. Ők folyamatosan a BRFK sajtósaihoz irányítanák, és ők a kitartóbbak. Odébb néhány kocsi áll, ők békések, nagy gondra nem számítunk. Szemben a Hír TV-vel, akik magát Császár Attilát küldték tudósítani – ez egy kicsit aggasztó, az ő környékén állandóan forradalom tör ki.

Egyelőre viszont még ő is békés, interjúzgat, kószál, ahogy a többiek. A bejárathoz rögtönzött színpadnál cigányzenészek készülődnek, a nap süt, egy betévedőnek nagyjából vázolom a körülményeket, Hócipőtől Gyurcsányig. Különösebben nem hatódik meg.



A parkolónál Népszavákat osztogatnak, ezzel kell majd szolidaritást kifejezni. Mivel az újságíró gyakran potyázik, elteszek egyet én is, majd este átfutom.

Lassan szivárognak a demonstrálók: nem Hollán Ernő-fajsúlyú lesz a dolog, ez érződik. Jobbára idősebbek, láthatóan inkább balosak. Celebből egyelőre kevés: előkerül Németh Péter főszerkesztő, Dési János, Bolgár György, pár pillanatra Vicsek Ferenc is – tulajdonképp a nyomtatott és elektromos média képviselteti magát, ha némileges átfedésekkel is. Beszélgetnek ők is egymással, meg azokkal, akik megszólítják őket. A piknik-hangulat nagyjából adott, bár a fű, a pokrócok, és a kaja egyelőre hiányzik (én is megtartom a kólámat zordabb időkre).

Előkerül Andrassew Iván is, akit megrohamoz a sajtó: ő készségesen nyilatkozik, és elmondja: nem maga miatt kezdett a szervezkedésbe, hanem hogy ne lehessen megfélemlíteni egy szerkesztőséget sem (konkrétan a fűszerről elnevezett bulvárlapot emlegeti, onnan jött a már említett kollegina – bár ott legfeljebb Győzike mián zúdulhatna az olvasótábor). A létszámmal elégedett: ha eggyel többen vannak itt, mint a motorosok, már rendben van a dolog – mondja. És a várt/vélt huszonöt plusz egynél (talán valamivel több) tényleg nagyobb a tömeg. Az egész happeninget övező sajtópolémiát gyorsan lerendezi: akik őt csesztetik a kiállás helyett, már előre nyalnak a Fidesz-kormánynak. Mert ez nem róla szól, hanem a rasszista kijelentések elleni kiállásról. És még Kornis is elhiszi neki, hogy így gondolja – nekünk nincs okunk kételkedni.

A tömeg lassan gyarapodik, egy idős mozgássérült úr kutyaszállító ketrecét mutatja: ha beledugja az okos ebet, nem tudnak a lábára lépni. A kutyának az ok még nem eshetett le, látványosan nem szívesen száll be a kerekes alkalmatosságba. Közben pogácsa is érkezik (finom, bár sokat nem kóstolok belőle), illetve bejelentik Bodor Pált, mint az esemény műsorvezetőjét. Aki szelíden jelzi, hogy a tövig lenyomott mikrofonja reményei szerint nem konvergál az esemény színvonalához. Ő is elmondja, hogy a demonstráció (vagy mi, szelíd piknik néven demonstrálni kicsit örkényinek tűnik) nem a Népszaváról szól, hanem jókról és nem jókról. És reméli, több a jóság, mint a nem jóság.



Időközben befutnak a Gój Gyalogosok is, a motorokat a Népligetnél hagyhatták. Az utca két oldaláról néznek farkasszemet tüntetők és ellentüntetők, néhányan a friss, karikatúrás Népszavát lengetik feléjük – köztük egy igen csinos hölgy, úgy is talán, mint kikezdhetetlen érv a baloldaliság mellett. A hobbirobogós cicahorda kitételt zokon vevő csapat egy gumibabát hozott (igen, szexuális segédeszköz), azt adnák át a szerintük ratyi Andrassewéknek. A plasztikhímet alaposan kidekorálták, fő üzenete a „ratyi” és „Iván” szavak közti összefüggés. Imi Blues egyesületi elnök még egy best of Gyurcsány – válogatást is beígér, de csak valami mélymagyar nemzeti rock busongó lesz belőle – az intró egész jó, aztán menet közben elfogyhatott az ihlet. Odaát a cigányok Kék Duna-feldolgozása ötletesebb volt.