A Kijevben kiadott Vszeszvit című világirodalmi folyóirat legfrissebb számában megjelent terjedelmes tanulmányában Musketik áttekinti a magyar irodalom ukrán fordításának történetét megjegyezve, hogy a legtöbbet fordított Petőfi Sándor költeményeinek ukrán nyelvre való átültetése még a XIX. században elkezdődött. Megállapítása szerint a magyar szépirodalmi alkotások minőségi fordítása a második világháború után vette kezdetét, amikor neves ukrán író-műfordítók kapcsolódtak be a munkába, közülük többen Kárpátaljáról.
A szovjet időszak tendenciózus válogatási elve ellenére - írja Musketik - az ukrán olvasóközönség megismerhette a magyar irodalom olyan klasszikusait, mint Jókai Mór (A kőszívű ember fiai, 1954, 1989), Madách Imre (Az ember tragédiája, 1967), Arany János (Toldi, 1969), Mikszáth Kálmán (Különös házasság, 1955, 1972, Szent Péter esernyője, 1983), Móricz Zsigmond (Rokonok, 1979), Gárdonyi Géza (Egri csillagok, 1987), Kosztolányi Dezső (Néró, a véres költő, 1995). A későbbi írónemzedékek közül a többi között Németh László (Bűn, 1987), Szabó Magda (Freskó, 1971; Régimódi történet, 1984), Sánta Ferenc (Húsz óra, 1986), Galgóczi Erzsébet (Szent Kristóf kápolnája, 1990), Fejes Endre (Jó estét, nyár, jó estét szerelem, 1989) ukránra fordított műveit említi, megjegyezve, hogy Göncz Árpád Magyar Médeáját az ukrán közönség színpadon is láthatta.
A magyar gyermek- és ifjúsági irodalmat az ukrán közegben Musketik szerint Karinthy Frigyes, Móra Ferenc, Molnár Ferenc, Tatay Sándor és Janikovszky Éva alkotásai képviselik. A műfordító úgy véli, a magyar költészet - a mai költőket leszámítva - elég jól be van mutatva Ukrajnában, elsősorban Ady Endre, József Attila és Weöres Sándor lírája révén.
Az írás szerzője sajnálattal állapítja meg, hogy az utóbbi tíz évben Ukrajnában lényegében megszűnt a magyar szépirodalmi alkotások ukrán nyelven való tolmácsolása és kiadása. A fordítási tevékenység - mint írja - újabban Magyarországra, mindenekelőtt a Nyíregyházi Főiskola ukrán és ruszin tanszékére tevődött át, amely nagyrészt magyar történelmi, művelődéstörténeti és irodalomelméleti munkákat jelentet meg ukránul. Elismerően szól Musketik a nemrég elhunyt Udvari István nyíregyházi tanszékvezető professzor közelmúltban elkészült hézagpótló munkájáról, az ukrán-magyar és magyar-ukrán nagyszótárról.
Tanulmányának zárásaként a szerző annak a reményének ad hangot, hogy a szótárak megjelenése lendületet ad a magyar irodalom ukrán nyelvre történő átültetésének.
