A vallási értékeket a közéletben, így a családpolitikában vagy a szociálpolitikában is alkalmazni szándékozó Lengyelország, Horvátország, Szlovákia és Románia "nagyon erőteljesen sürgeti a vallási, világnézeti szempontok figyelembe vételét az EU-politikában", s felvétele esetén Ukrajna és Szerbia is ezt a véleményt erősíti majd - közölte.
Tomka Miklós elmondta, hogy a családtervezés tekintetében a bioetikában és a szociálpolitikában szorgalmazza a leginkább ez a négy kelet-közép-európai ország a vallási előírások figyelembe vételét. Ez többek között azt a törekvést jelenti, hogy a magzat teljes értékű embernek számítson, amit elsősorban a katolikus és az ortodox egyházak hangsúlyoznak. Ennek alapján minden, a magzatot érintő hátrány, így például az abortusz vagy a magzati sejtekkel való kísérletezés is elfogadhatatlan a vallást előnyben részesítők számára.
A vallásszociológus szólt arról, hogy az említett négy tagország jelentős társadalmi erőt képvisel, tehát nem elhanyagolható az unió politikája szempontjából, ugyanakkor az EU vezetése azért is ragaszkodik a keresztény gyökerek említésének minden téren való mellőzéséhez a döntéshozatalban, mert a csatlakozni kívánó Törökország érdekeit nem akarja sérteni.
A kelet-közép-európai országok egyházpolitikája kapcsán Tomka Miklós úgy fogalmazott: a proletár internacionalizmustól szabaduló országok a rendszerváltás idején igyekeztek a saját belső egységüket megteremteni, és "mindegyik országban kivétel nélkül mindegyik politikai párt megpróbálta az egyházakat a saját céljaira mozgósítani" úgy, hogy jelentős gesztusokat tett nekik.
A vallás "nagyon erőteljesen megjelenik a nemzeti gondolat képviselőjeként is", különösen az ortodox országokban, de a katolikus Horvátországban és Szlovákiában is. A görögkeleti egyház ráadásul napjainkban segít a nemzetté szerveződésben olyan országok esetében, mint Ukrajna vagy Belorusszia, ahol eddig nem, vagy csak rövid ideig létezett önálló állam - tette hozzá.
Tomka Miklós rámutatott: a kelet-közép-európai régióban azokban az országokban, ahol a kisebb falusi közösségek túlélték a téeszesítést, és megmaradtak a kisebb gazdasági egységek, a vallás gyakorlása szokásban maradt. Ez a jelentős hegyvidékekkel rendelkező országokra - Romániára, Szlovákiára, kisebb mértékben Bulgáriára és Horvátországra - volt jellemző, mert itt a kisebb folyóvölgyekben, medencékben nem volt lehetőség a nagybirtokos termelésre.
A modernizáció a többi volt szocialista országban oda vezetett, hogy a falvak elnéptelenedtek az iparosítás és a városba áramlás miatt. Így bekövetkezett az vallástalanodás, mert gyökértelenné vált a társadalom döntő része, a városokban pedig már nem látogatták a templomokat - folytatta.
A vallásszociológus közlése szerint a felekezeti megoszlás is nagyban befolyásolta azt, hogy egy területen megmaradt-e a vallás gyakorlása vagy sem. A vegyes felekezetű települések, régiók ugyanis kevésbé tudták megőrizni vallásosságukat a megosztottságuk miatt, a protestánsokra pedig általánosságban jellemző az individualizmus, a közösség kisebb összefogó ereje.
Utóbbi kapcsán Tomka Miklós kifejtette, hogy a katolikus vallásosság időtállóságát a katolikus egyház nemzetközi jellege és a Vatikán szerepe is erősíti. A protestáns egyházak világszervezeteinek kisebb a politikai súlyuk, és jóformán semmi jelentőségük sincs az egyes hívők vallásossága szempontjából.
