A pincészet megfigyelései szerint a magyar borfogyasztás 1980-as években kezdett csökkenni, 1988 volt a mélypont. Akkor évente átlagosan 20,8 liter/fő fogyott. Ma már évjárattól függően évi 28-35 liter bort iszik fejenként a lakosság - mondta a Független Hírügynökségnek a tanácsadója. Újra népszerű lett tehát a bor, de sokan nem tudják, mit is vesznek pontosan. A tagállamokból érkező borokon a legtöbbször nem szerepel az édességi megjelölés. Egy átlagos borfogyasztó leginkább ez alapján választ. Az uniós csatlakozás előtt hazánkban sokkal következetesebben szabályozták, hogy mi kerüljön a címkére.

Most fel kell tüntetni például a bor színét, azt viszont nem kötelező kiírni, hogy édes, száraz vagy félszáraz-e az ital. A palackozás dátuma sem kötelező adat, helyette felkerül az etikettre a LOT szám, amely alapján az ellenőrző hatóság be tudja azonosítani az üveget. Ebből a kódból kiderül a palackozás időpontja is. Egy másik kódszám a palackozót jelöli meg. Kötelező feltüntetni a származási helyet, a fajtát, az évjáratot, az alkohol fokot és a Magyar Szabvány jelet. Szükséges még az OBI szám, amely az Országos Borminősítő Intézet vizsgálatát igazolja, és megmutatja, hogy mely tételből származik a bor. Ez a szabályozás kevésbé szolgálja a fogyasztó érdekeit, mert csak részben értik az etiketten lévő információkat - mondta a Független Hírügynökségnek Éskovács Péter. Nehezen igazodnak ki például a borok kategóriái között, vannak, akik a minőségi vannak, akik a tájborokat tartják többre, az asztali borról pedig általában úgy gondolják, hogy gyenge minőséget képvisel.

A 2011-től várható borreform megszünteti majd az asztali-, táj- valamint a minőségi bor besorolást is. A tervek szerint, megkülönböztetnek majd eredetjelzésű és földrajzi jelzésű borokat, illetve földrajzi jelzés nélküli bort. Az eredet és földrajzi jelzésű kategóriákban szerepeltetni kell majd a címkén a bor, illetve szőlő fajtát, a földrajzi származási helyet és az évjáratot. A különbség a két kategória között abban áll, hogy az eredetjelzésű bor kategóriát csak azok a borok érhetik el, amelyek igazolni tudják az adott földrajzi területre speciálisan jellemző különleges minőségi paramétereket. Ez a kategória egyértelműen megfelel a mai védett eredetű kategóriának. A földrajzi jelzés nélküli boroknál a korábbi gyakorlattal ellentétesen feltüntethető lesz majd szőlő vagy borfajta, illetve évjárat.