A New York-i Rochester Egészségügyi Központ Egyetemének kutatói országos mintavétel alapján tízezer kilenchónapos kisbaba szüleit faggatták ki a gyermekükről. A szülőket 11 kérdés megválaszolására kérték, amely alapján kiderült, hogy mennyire vannak felkészülve saját gyermekeikből.

"Különbséget tud tenni egy egyéves gyerek a helyes és helytelen között?" "Érett-e egy egyéves gyerek a szobatisztaságra szoktatásra?" - a helyes válasz természetesen mindkét esetben "nem", ám az ilyen és hasonló kérdésekre adott rossz válaszok nyomán elég szomorú kép rajzolódott ki Heather Paradis és csapata előtt.

Azok a szülők, akik négy vagy annál kevesebb jó választ adtak, a nem kellően felkészült szülők körébe soroltattak.

Egy másik próbatétel során azt vették videóra a kutatók, hogy a tesztelt családok hogyan tanítanak meg valami új dolgot, mondjuk a kockával való játékot a kicsiknek.

Olyan információkat is kértek a szülőktől, hogy mennyi időt töltenek a gyerekeknek való felolvasással, énekléssel vagy meséléssel.

Az adatok összevetéséből végül kiderült, hogy a szülők 31,2 százaléka keveset tudott arról, mit is várhat a gyermekétől, ez pedig szoros összefüggést mutatott a szülői felkészültség alacsony színvonalával és a jövedelmi viszonyokkal.

"Azok a szülők, akik keveset tudnak, kevésbé képesek a gyermekekkel való színvonalas foglalkozásra" - állapította meg Paradis, és a probléma orvoslására felvetette, hogy a gyermekorvosoknak kellene felvilágosítani a szülőket a rendszeres gyermeklátogatásaik során. Szerinte azért ez lenne a járható út, mert a gyerekorvosok új megközelítésben tudnának hasznos felvilágosításokkal szolgálni az oktatásra szoruló szülőknek.

A doktornő a Gyermekgyógyászok Akadémiai Társaságának Honoluluban megrendezett konferenciáján azzal érvelt, hogy míg a terhesség minden pillanatáról rengeteg könyvből szerezhetnek információt a gyermeket várók, amint a bébi világra jön, a szülei már nemcsak abban lesznek bizonytalanok, hogy mit kell észlelniük a fejlődéséből, hanem abban is, hogy mikor és mennyit kell segíteniük neki élete olyan fontos szakaszaiban, mint a beszédfejlődés, a helyes és helytelen megkülönböztetése vagy akár a biliztetés elkezdése.