Ahány ember, annyi történet. Ez a drogfutárok esetében sincs másképp. „Spanyolországi munkára keresek embereket!” Volt aki ilyen, vagy ehhez hasonló álláshirdetésre jelentkezett gyanútlanul, nem tudva pontosan miről is van szó. Innen általában két út vezetett tovább: rövid beetetés után nyíltan elmondták, hogy kábítószert kell kihozni valamelyik dél-amerikai államból, vagy egy kis eltereléssel cserkészték be az érdeklődőt: kivitték mondjuk Spanyolországba, ahol el is kezdett valamilyen álmunkát csinálni, majd különböző módon (fenyegetés, iratok elkobzása, hatalmas adóssággal járó műbalhéba keverés, stb.) addig zsarolták, míg végül kötélnek nem állt.

A kiszolgáltatottságnak minden beszervezésnél döntő szerepe van. Ha nem szép lépcsőzetesen juttatják el a delikvenst a totális tehetetlenség érzetéig, (idegen ország, pénztelenség, hivatalos papírok elvétele, teljes kilátástalanság fokozása) akkor az itthoni körülményei miatt jut el ehhez a kétségbeesett elhatározásig: ugyanis a tartós munkanélküliség, a perspektívátlanság, a folyamatos kudarcélmény, valamint a folyamatosan felhalmozott adóságok fokozatosan elveszik az ember józan ítélőképességét, realitásérzékét. És akkor még erre jön egy adag pszichikai hadviselés („Nem is olyan nehéz, én is voltam, mégis itt vagyok, nem? Na látod…”), és egy kis meggyőzés technika („Ha lesz valami a legjobb ügyvédek fognak kihozni onnan”), illetve több esetben maga a kábítószerfüggőség.

A szegénység és a drogcsempészet összefüggésére világíthat rá az is, hogy az utóbbi években pedig megnőtt a legnagyobb munkanélküliségi mutatókkal rendelkező, észak-kelet magyarországi régióból történő beszervezések száma. (Az elmúlt évek magyar drogfutárjai közül a fele miskolci, vagy környékbeli illetőségű volt. Az őket beszervező csoportot nemrég elkapta a rendőrség: egy miskolci asszony adott fel apróhirdetéseket, és a jelentkezőknek Peruból és Ecuadorból kellett preparált cipőkben drogot szállítani.)

A félelem ára

És hogy mennyit lehet keresni egy út alatt? Azért ne legyenek túl nagy illúzióink. Csupán jól hangzó, de túl sokáig nem tartó összegekről van szó. Néhány százezer forinttól, akár milliós nagyságrendig is felmehet a honorárium nagysága, utóbbi azonban nem gyakori, ilyenek inkább csak a beszervezéskor léteznek az „Én már volt, hogy másfél millát besöpörtem azzal, hogy felültem a gépre.”- típusú sztorikban. A legelterjedtebb a néhány százezres, esetleg fél millió forintos díj, ami átmenetileg nagy segítséget jelenthet a fiataloknak, hosszú távra azonban nem megoldás.

Az anyag helye

Hova lehet elrejteni a kábítószert?A test belső részei elég kedvelt megoldások ezen a téren: nőknél a nemiszerv nyílás, férfiaknál a végbél, a legismertebb unisex megoldás pedig a gyomor. Ide gyűszűkben rejtik el az anyagot, aminek az a nagy előnye, hogy ezt állítólag nem szagolják ki a kutyák. (Viszont már néhány helyen alkalmazzák a gyomorröntgent, igaz, ebbe a szobába már csak az alapból gyanús elemeket viszik be.) A gyomorba rejtett szert megérkezéskor (vagy lefüleléskor) hashajtóval lehet kicsalni, mielőtt teljesen feloldódna. Ez ugyanis egyenlő a halállal, így egy lecsúszott csatlakozás, vagy egy nagyobb késés akár végzetes is lehet. Nemrég épp egy magyar fiatalember lett rosszul a caracas-i repülőtéren, akinek csak egy alapos gyomormosás mentette meg az életét. (Így viszont majd 10 évet kell a börtönben leülnie.) Nála sokkal rosszabbul járt az a futár, akinek elájulásakor kapcsolattartója egyszerűen elvágta a torkát, felnyitotta a gyomrát, és elsétált az anyaggal.

És azok a legendás börtönök

A reptéren elkapott futárok általában 8 év börtönt kapnak, amit néhány év letöltött után helyben, szabadlábon tölthetnek ki. A börtön egyébként maga a pokol. (Jelenleg közel 20 olyan magyar állampolgárról tudunk, akik valamelyik dél-amerikai börtönben raboskodnak.)



Itt a rabok különösebb felügyelet nélkül, kedvükre csinálhatják dolgaikat. Nincs bilincs, nincs rács, sem különösebb fegyelem. Viszont van szabadság, erőszak és farkas törvények. A rabok közül sokan fegyverrel is rendelkeznek, pisztoly és bozótvágó kés van náluk, biztos, ami biztos. Egy külön, saját kis univerzum ez, bolttal, konditeremmel, focipályával, menzával, műhellyel, sajátos „(ököl)jogalkotással”. Mindenki úgy él, ahogy kedve tartja, persze fel kell készülnie egy-két dologra. Például hogy megzsarolják, és arra kényszerítik, (ebben is gazdag az eszköztár: bozótvágó késtől a falból kitépett áramkínzásig bármi szóba jöhet) hogy életéért cserében otthonról még több pénzt kérjen hozzátartozóiktól.

Minthogy nincs felügyelet, (így orvos sem a börtönökben) a raboknak kell ellátniuk magukat. Ha valakit megkéselnek (errefelé ez egyáltalán nem ritka), akkor bevetnek mindent, ami szóba jöhet: az egyik magyar fiatal életét egy gyorsan beszerzett pillanatragasztó mentette meg.

Szabadláb: abszolút patthelyzet

A magyar raboknak legtöbbször nem kell letölteniük a kiszabott nyolc évet, hanem pár év után szabadlábra kerülhetnek, azzal a kitétellel, hogy nem hagyhatják el az országot, míg az ítéletben szereplő nyolc év le nem telik. Ez azonban valójában nem olyan jó, mint ahogyan hangzik. Kohári Lajos, a Külügyminisztérium Szóvivői Irodának munkatársa a Hírextra.hu-nak elmondta, hogy – ahogy Magyarországon sem a nem EU-s tagállamok állampolgárai - nem vállalhat munkát az országban a frissen szabadult külföldi állampolgár, így legálisan nem juthat rendszeres keresethez. Arra a kérdésre, hogy a magyar külképviselet mennyire tud ezeknek a fiataloknak segíteni, azt válaszolta, hogy meg tudja adni a különböző segélyszervezetek telefonszámait, de szállást nincs lehetősége és nem áll módjában biztosítani nekik. (A nyújtható segítségekről a cikk végi keretes részből tájékozódhat az olvasó.)

Tovább rontja a helyzetüket, hogy hivatalos irataikat sem kapják, amíg az eljárás folyik ellenük, így csak egy valamiben bízhatnak: hogy otthonról küldenek nekik annyit, hogy megéljenek belőle. (Több európai uniós ország havi rendszerességgel folyósít kisebb-nagyobb összegeket bajba jutott állampolgárainak. Magyarország azonban nem.)

Viszont pozitívumként könyvelhetjük el, hogy egy nemrég szabadult magyar állampolgár egy helyi alapítványnál kezdett el dolgozni, amíg büntetése le nem jár. Utána feleségével – akit a börtönben ismert meg és ott is vett el - hazatér Magyarországra.

Figyeljünk tehát nagyon

Mindezek miatt a külügyminisztérium kéri a kontinensre utazókat: vigyázzanak arra, hogy idegen személy ne férkőzhessen hozzá a poggyászaikhoz, és nagyfokú óvatossággal járjanak el akkor is, ha külföldön olyan ajándékot fogadnak el, amely alkalmas kábítószer elrejtésére. Nehogy véletlenül ártatlan áldozatokká váljunk. Mert arrafelé nem nagyon mérlegelnek ilyen ügyekben. Mindenkinek 8 év jár.