A tél elmúltával egyre gyakrabban hallani a fogyasztóvédelmi hatóságok akcióiról. Legutóbb a hétvégén, valószínűleg nem függetlenül a tavalyi légváras tragédiától sem. Ezekre a témákra viszont hatósági közreműködés nélkül is érdemes lehet figyelnünk: egyre több a szabadtéri rendezvény, klasszikus szórakozási lehetőségekkel: körhintával, céllövöldével, extrémebb esetben akár bungee jumpinggal is. Mire érdemes figyelni, ha meg akarjuk úszni a hatósági hercehurcát, vagy ha megtörtént a baj, kihez forduljunk?

Mindenekelőtt legyünk nagyon óvatosak, jobb félni, mint megijedni. Ne álljunk meg az első körhintánál, amit az út szélén felállítottak, ne vegyük meg az első adag sült krumplit, amit a sarki bódéban árulnak. Legyünk körültekintőek, keresgéljünk, amíg megfelelő színvonalú „kultúrcentrumot” találunk. Az sem mellékes, hogy az adott elárusítóhely rendelkezik-e azokkal a megfelelő tanúsítványokkal, amelyeket jogszabály ír elő számára. Nézzük meg, ott virít-e a felirat: kihez lehet jogorvoslattal fordulni! A bungee jumpingot pedig alaposan gondoljuk át, mielőtt a mélybe vetjük magunkat.



Ha ne adj Isten bármi probléma történik, először a kereskedőhöz kell panasszal fordulnunk, illetve bizonyos speciális esetekben, mint a számlaadás, vagy a romlott áru problémája – az illetékes hatóságokhoz (elsősorban a Fogyasztóvédelmi Hatósághoz).

Léteznek tipikus veszélyforrások, esetleg felmérések arról, hogy a berendezések milyen aránya rejt magában veszélyeket? Valami ilyesmi: minden ötödik ringlispíl, minden tizenegy és feledik céllövölde... Illetve, ami talán érdekesebb: az üzemeltetőknek nyilván vannak bizonyos kötelezettségeik, mennyire veszik ezeket ők komolyan? Illetve: kinézet alapján mennyire bízhatunk meg bármiben is? Ami csillogóan újnak tűnik, törvényszerűen új is, illetve a kevésbé látványos egész biztos gagyi-e? Vagy ennyi sorvezetőnk sincs?

Konkrét adatokkal nem szolgálhatok, de Egyesületünkhöz nagy számban fordulnak olyan panaszokkal, amelyek szerint az Ön által említett kötelezettségeket elmulasztják, vagy nem megfelelően teljesítik. Hogy mik ezek? Mindenekelőtt a jogszabályi rendelkezéseknek kellene mindenképpen megfelelni, engedélyhez kötött tevékenység esetén értelemszerűen meg kell lennie a szükséges papíroknak, biztosítaniuk kell a biztonságos követelményeket, illetve terheli a szolgáltatókat felvilágosítási kötelezettség is. Nem árt szólniuk arról, hogy például körhintában nem ugrálunk; és nem utolsó sorban ne felejtsük el a számlaadási kötelezettséget se.
Természetesen nem minden csillogó áru jó, és nem minden gagyinak tűnő gagyi. Mellékesen megjegyzem, néha a gagyi is tud nagyon csillogni, és a szürke is lehet minőségi. Informálódjunk, nézzünk körül alaposan, mielőtt bármit megveszünk, vagy bármibe belevágunk, hogy elkerülhetőek legyenek a problémák!

És mi a helyzet az élelmiszerekkel? Tisztességes családi kirándulás nehezen képzelhető el vattacukor nélkül, egyre gyakrabban árulnak kimérve gumicukrot és hasonló édességeket – mire kell nekünk figyelni, ha az árus ezt elmulasztaná?

Természetesen ugyanolyan előírások vonatkoznak ezekre a termékekre is, mintha azokat a helyi kisboltban, vagy egy szupermarketben árulnák. Fel kell rajtuk tüntetni a minőségmegőrzési időt és a származási helyet, hogy messzebb ne menjek. Ugyanakkor – mivel ezeket nem hagyományos csomagolásban árulják – a maximális higiéniai feltételeket is be kell tartani.

Szóba került a számlaadási kötelezettség. Mi a teendő, ha valahogyan elmulasztódik a számlaadás, és reklamálni akarunk?

A legfontosabb szabály: számlát kérni, számlát kérni, számlát kérni! Blokk nélkül utólag nagyon nehéz bármilyen lehetőséggel is élni. Ilyen esetben fordulhatunk a hatóságokhoz (tegyük is meg nyugodt szívvel), azonban az egyedi ügyünkben bizonyítani a kárunkat: sajnos ez nem egyszerű. Azt mondtam már, hogy kérjünk számlát? Kérjünk számlát!

Sokszor lehet vonzóan alacsony árú termékekkel találkozni – szabad-e ezekben bíznunk?

Csakis mértéktartással, óvatosan! Nem biztos, hogy ami olcsó, az rossz is, de azért többnyire jelent egyfajta minőségi jelzést az ár. Inkább vegyünk drágább, de tartósabb terméket, egészségesebb élelmiszert!

Ugyanez a téma bővebb összefüggésben is megér egy misét: a nyár közeledtével mindenütt feltűnnek a hőség és napfény elviselését megkönnyítő eszközök – ventilátorok, gumimatracok, napszemüvegek, naptejek, kerti medencécskék – nyilván, ahogy eddig is. Többek között a bevásárlóközpontokban is: csíkos, madaras, fenyőfás és egyéb áruházakban – ezekben mennyire szabad megbíznunk? Létezhet-e olyan ár, ami biztosan gagyit jelöl? Egyszer vettem egy sátrat nagyjából 1500 forintért, és nagy szerencsémre nem én próbáltam ki: az első komolyabb légmozgás tönkretette. Vagy a nagyáruházak üzletpolitikája miatt elsősorban nem is az árra kell figyelni, hanem egyéb jelekre?

Azért az ár is jelzésértékű lehet, az említett 1500 forintos sátor nyilván szobai piknikezésre lett kitalálva, plüssmacik számára… Amint említettem, nem utolsó szempont az ár kérdése, ugyanakkor az összeg és a kétfejű sárkányos gumimatrac külsején kívül nézzük meg a származási helyet is, azt, hogy rendelkezik-e a CE felirattal (ez az európai szabványnak való megfelelőséget jelzi, de nem minőségi tájékoztatást ad), illetve, hogy a forgalmazó adatai megfelelően fel vannak-e tüntetve. Jól jöhet a későbbiekben, ha tudjuk, hová fordulhatunk jogorvoslatért.

A bosszúságon túl rejthetnek-e magukban effektív veszélyt az olcsó holmik? Hallani rémtörténeteket szemnek ártó napszemüvegről, mérgező festékkel festett matracról, hasonló kellemetlenségekről. Ha igen, mennyire bízhatunk abban, hogy az illetékes szervek ezeket kiszűrik, hol lehet megelőzni valamennyire a bajt? Milyen fórumokból lehet érdemben tájékozódni?

Természetesen megvan ezen termékek veszélye. Bízzunk az illetékes szervekben, ugyanakkor nem árt, ha magunk is tájékozódunk vásárlás előtt. Javaslom egyesületünk lapját, a Kosár – a fogyasztók magazinját, melyből a terméktesztek és egyéb hasznos cikkek segítségével sok értékes információhoz juthatunk.

És még valami: mindenki tudja, hogy mennyivel fokozottabb veszélyt hordoz magában a nyár. Amellett, hogy kiélvezzük a szabadságot, a munka- és iskolamentes napokat, vigyázzunk nagyon – magunkra és embertársainkra is!