150 éves a Püspökladány-Nagyvárad vasút

Ha Szitányi Ullmann Móricz pénzt is szerez, hazánk elsőként megépült vasútja nem a Pest-Vác, hanem a Pest-Debrecen vonal lett volna. Sajnos, az említett vállalkozó 1837-ben benyújtott kérelmében csak az engedélyt kapta meg az udvari kancelláriától e vasútvonal megépítésére, pénze még nem volt hozzá. Ha ekkor megépül ez a vasútvonal, Petőfi már diák korában megverselhette volna, mint tette azt 1847-ben íródott Vas-úton című versében.

Igaz, a korabeli politikusok körében ellenzői voltak annak, hogy síkföldön - ahol az ökrösszekér is eljár - gőzerejű vasút épüljön. Széchenyi István például így érvelt: "Olyan lapos téren - az Alföldön -, hol a lakosok legnagyobb része marhatartásból és fuvarozásból él, könnyen indítanak háborút a vasút ellen…. Attól is lehet tartani, hogy majd felszedik a vasutat. Csak egy pár vásár alatt lesz járás-kelés, különben nyugodni fog azon a vaspályán a lokomotív."

Deák Ferenc is az álmok világába sorolta az alföldi közlekedést: "Én azt hiszem, hogy a Debrecen-Pest közötti vasútvonalra alig van a rendek között valaki, ki velem együtt, tekintve a vasutaknak más országbeli történetét s hazánk alsó részének statisztikai és geográfiai helyzetét, a fuvarnak e vidéken való olcsóságát álomnak ne tartaná azt, hogy itt valaha vasút létezhetne. Ha pedig mégis találkoznék olyannal, aki ezt hiszi, nem bánom, aludja tovább édes álmát, sőt adja Isten, hogy az éberségem legyen álom, aki ezt nem hiszem, az ő álma pedig valósuljon."
Aztán mégis csak létrejött a Pest-Szolnok vasútvonal, s az 1849-ben Debrecenbe menekülő kormány igencsak sajnálhatta, hogy nem mehet vonaton egészen a szabadság őrvárosáig, hanem Szolnokon szekérre kell átszállnia. Majd a szabadság is elveszett, s csak 1854-ben született császári döntés a folytatásról. 1855-ben pedig arról, hogy gróf Andrássy György és társai az addigi költségek fejében megvásárolták az osztrákoktól ezt és a leendő püspökladány-nagyváradi vonalat. Ennek a fővállalkozója Meisels Salamon volt, az állomások magasépítési munkálatait pedig a pesti Braun József és Fiai építési vállalkozás látta el. Az építkezés 1857. január 1-jén kezdődött és igen nagy lendülettel haladt. A kor technikai színvonala miatt a mocsaras területen sok nehézséggel kellett megbírkózniuk az építőknek, de hamarosan megszületett a vasúti pálya, létrejöttek pályatartozékok, s a vasúti épületek.

Sápon, Berettyóújfaluban Biharkeresztesen középszintű, Nagyváradon főállomás szintű, akkori hivatalos szóhasználat szerint felvevő épületeket emeltek. Az utazóközönség ezeket indóházaknak nevezte. Ezeken kívül felépültek az áruraktárak a hozzátartozó rakterületekkel, vízmű kutak víztartállyal, szivattyúkkal, Berettyóújfaluban pedig két víztorony és egy ágyúrakodó is létesült. A vasúti forgalom biztonságára "villamos védjelzők" vigyáztak. A teljes vonalon összesen 44 őrház és 3 jelzőkunyhó épült, amelyek a forgalmi jelzések továbbítását és az út-vasút keresztezések védelmét látták el. A személyvonatok a bárándi, mezőpeterdi, ártándi és borsi őrházaknál is megálltak. Kezdetben a vasúti pályát kovácsoltvas sínekkel látták el, amelyeket később speciális öntéssel gyártottak. A vasútvonalat - amely fontos szerepet töltött be az ország és az erdélyi területek közötti kapcsolatokban - 1858. április 25-én adták át a forgalomnak.