A sportágak kiválasztását egy katonai futár legendája ihlette, akinek egy üzenetet kellett eljuttatnia az ellenséges vonalakon keresztül, és előbb lóháton vágtatva karddal és pisztollyal küzdötte át magát a harcmezőn, majd miután a lova elpusztult, úszva és futva haladt tovább, hogy teljesítse a küldetést.

Egy összetett küzdősportról van szó, amely értelemszerűen öt sportágból áll. Lovaglásból, vívásból, lövészetből, úszásból és terepfutásból. Más néven modern pentatlonnak is nevezik. Gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, amikor az olimpián összemérték az erejüket ötpróbában az atléták, de akkoriban a diszkoszvetés, gerelyhajítás, távolugrás, futás és birkózás volt az öt szám. Pierre de Coubertin báró javaslatára elevenítették fel az ókori ötösviadalt a modern kor követelményeinek megfelelően. Ötvözi az erőt, a technikát, és a kitartást, mindazt, ami egy szuper atlétát jellemez. Coubertin a lövészet helyett az evezést szívesebben látta volna a programban, de belátta, hogy annak szervezési feladatai nagyobb bonyodalmakat okozott volna. Azt pedig már sosem tudjuk meg, hogy ha evezés kerül be, akkor is ilyen sikeresek lettek volna a magyarok?

Öttusa sem volt mindig…

Az első nemzetközi öttusaversenyre 1912-ben, a stockholmi olimpián került sor. Magyarországon az első versenyt 1927 áprilisában rendezte a Ludovika Akadémia. A két időpont között eltelt 15 év alatt két újabb olimpia műsorán szerepelt az öttusa. Az első öttusaverseny hazánkban kilenc napig tartott, minden szakág versenye után beiktattak egy nap pihenőt. A verseny megszervezése elsősorban Filótás Ferencnek (ekkor alezredes, a MAC tőrvívója, többszörös magyar bajnok) volt köszönhető.



Ezekben az időkben az öttusával csak katonák foglalkoztak, elsősorban tisztek és a tiszti főiskolák hallgatói. A Honvéd Tiszti Vívó Klub (HTVK) kezdett el komolyabban gondoskodni az öttusáról 1930-ban, önálló alosztályt azonban a HTVK is csak 1933-ban alakított. Eleinte évenként csak egy viadalra került sor, 1931-től azonban már legalább részversenyeket is rendeztek, évente kettőt, hármat. Magyar öttusázó 1934-ben vett részt először nemzetközi versenyen, kivéve persze azokat, akik eljutottak az olimpiára.

A sportág első vezető szerve az 1941-ben alakult Olimpiai Öttusa Magyar Nemzeti Bizottság volt, ez azonban a világháború miatt nem sokat dolgozott, nem igazán működött. A világháború után (1946 végén) előbb a Magyar Modern Pentathlon Szövetség, majd (1947-1948) a Modern Pentathlon Intéző Bizottság tevékenykedett. 1948-ban, Londonban megalakult a Nemzetközi Atlétika Szövetség (UIPM) és az alakuló ülésen résztvevő magyarok bejelentették, hogy annak tagjai lesznek. Így gyakorlatilag a MÖSZ ekkor megalakultnak tekinthető, hiszen az első főtitkárt, Lendvay Pált még 1948 decemberében ki is nevezték. 1951-56 között a hivatalos megnevezés Országos Öttusa Társadalmi Szövetség volt. 1959-ben is mindössze 5 felnőtt és 2 ifjúsági verseny szerepelt hazai versenynaptárunkban. 1965-ben 7 felnőtt és 5 ifjúsági versenyre került sor. Az igazi versenydömping 1966-ban kezdődött.

A magyar öttusa világbajnokságokról

Az 1954-es világbajnokság még csak az ötödik volt a vb-k sorában, ám az addigi eredmények - olimpiai, világbajnoki győzelmek és érmek - alapján nem volt meglepő, hogy Magyarország kapta a rendezés jogát. A II. világháború után ez volt az első világverseny hazánkban.

Az első magyarországi öttusa világbajnokság után 15 évvel, 1969-ben már a 16. felnőtt és a 4. junior vb-re került sor Budapesten. A sportág történetében egyszer már előfordult, hogy egy helyszínen egy időben két korosztály világversenye zajlott, négy évvel korábban,
Lipcsében, ahol hét arany is született. A csapatversenyben a Szovjetunió mögött a Bakó, Kelemen, Balczó összetételű magyar együttes a második helyen végzett. A magyar juniorok is kitettek magukért, mindkét aranyérmet megszerezték.

A sportág 1979-re tovább erősödött, már rendezett világbajnokságot Ausztrália, Mexikó és az Egyesült Államok, és jutott vb a dél-amerikai kontinensre is, míg a junior vb-k közül egynek Kanada adott otthont. Budapest ekkor már a harmadik felnőtt világversenyét rendezhette.

Az 1989-es magyarországi világbajnokság minden résztvevő számára örökké emlékezetes maradt, mert ebben az évben lett 4+2 napos a verseny, a hagyományos egyéni és csapatküzdelem a vívással kezdődött és a lovaglással ért véget, majd következett a kétnapos váltó. Kálnoki, Martinek, Mizsér, összeállításban megnyerték a magyarok a váltóversenyt - úgy látszik a hazai közönségnek jár a siker.

A legfontosabb változás az1996 óta bevezetett szabály, miszerint az addigi öt nap helyett egy napon rendezik meg az összes számot, így a fizikai és mentális felkészítés még nagyobb hangsúlyt kap.

Sikerembereink

Az öttusa igazi magyar sikersportág. A sportág történetének legnagyobb magyar alakja Balczó András, aki háromszoros olimpiai, és tízszeres világbajnok volt 1960 és 1972 között. De egybe forrott az öttusa sporttal Fábián László, Martinek János, Mizsér Attila, Sárfalvi Péter, Hanzély Ákos, Balogh Gábor neve is. Ahogy most kezd Horváth Viktoré vagy Fülep Sándoré is. A sportág első magyar női olimpiai bajnoka Vörös Zsuzsa lett 2004-ben, Athénban.

A Magyar Öttusa Szövetség elnöksége a múlt hét közepén elfogadta a szakvezetők előterjesztését, ezzel kialakult a magyar csapat összetétele az idei világbajnokságra. A válogatottba a Világkupa-versenyeken nyújtott teljesítményekkel lehetett bekerülni, de a két kapitánynak, Pálvölgyi Miklósnak és Kulcsár Antalnak volt lehetősége szubjektív szempontokat, illetve korábbi eredményeket is figyelembe venni.

Utóbbi révén került csapatba – a majdani eredményes olimpiai szereplés reményében is – Horváth Viktor, ő ugyanis az idei Világkupa viadalokon adós maradt a kiemelkedő eredményekkel, tavaly viszont Európa-bajnokságot és világbajnokságot nyert egyéniben. Idén többször is lesz alkalma bizonyítani (ahogyan a többieknek is), először a hazai rendezésű világbajnokságon.