A 32 méter magas kengurufigurát, Ausztrália nemzeti jelképét, Melbourne közelében, egy ligetes vidéken állították fel, majd lefényképezték az űrből. Így akarták meghatározni az úgynevezett albedo-értéket, amely egy felületre érkező elektromágneses sugarak visszaverődési képességének mérőszáma.
Az albedót legtöbbször a látható hullámhossztartományban vizsgálják, azaz a tárgyra érkező látható fény mennyiségének a tárgy által visszavert százalékos arányát értik rajta. A 100 százalékos albedójú test a rá eső fényt teljes egészében visszaveri, a 0 százalékos pedig minden fényt elnyel, ez az abszolút fekete test. A Föld átlagos albedója: 39 százalék, frissen esett hó felszínéé 80-90, a füves területé 20-30, míg az erdőé 5-10. A jelenleg ismert legnagyobb albedóval a Szaturnusz egyik holdja, az Enceladus rendelkezik (99 százalék).
"A napsugarakat vagy visszaverik a tárgyak, vagy elnyelik" - magyarázta a kísérletet Patricia Vickers-Rich, a melbourne-i Monash Egyetem professzora. Ismertetése szerint amennyiben a tárgy, vagy a felület elnyeli a napsugarakat, felmelegszik, ha visszaveri - hőmérséklete nem változik, vagy lehűl, s jegesedés indulhat meg.
Mint Vickers-Rich professzor rámutatott, az olvadó hó- és jégtakaró azt jelenti, hogy a napsugarak kisebb hányada tükröződik vissza, ami elősegíti a globális hőmérséklet emelkedését. "A jég olyan, mint a mi kengurunk: visszaveri a beérkező napfény jelentős részét" - mutatott rá az ausztrál professzor.
A későbbiekben hasonló figurák segítségével végeznek műholdas felvételeket az Egyesült Államokban, Franciaországban, Belgiumban, Finnországban, Svédországban, Norvégiában, Izraelben, Walesben és Szingapúrban. A globális kísérletben különböző országok tudományos központjai, valamint az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA vesz részt. Az így nyert adatokat összehasonlítják a tavalyi mérési eredményekkel, hogy megállapítsák az albedo-értékekben bekövetkezett esetleges változásokat.
