Az indoklásban szerepelt: a szakácsként dolgozó harminc éves, szegedi vádlott 2005 szeptemberében ismerkedett meg a két sértettel és felajánlotta ügyvédi segítségét jogi problémáik elintézésében, természetesen díjazás ellenében.
A sértettek ezzel az ajánlattal többször is éltek 2005-ben. Egyik alkalommal a vádlott azt ajánlotta fel az egyik sértettnek, hogy a Csongrád Megyei Bíróság előtt ellene kábítószerrel visszaélés bűntette miatt folyamatban lévő büntetőügy iratait áttanulmányozza és eléri, hogy az ügyet pótnyomozásra adják vissza. Ezért 50 ezer forintot kért el, ám az ügyben semmit nem tett.
Szintén 2005-ben a másik károsulttól is ügyvédként fogadott el megbízást, azt vállalva, hogy behajtja a sértett 500 ezer forintnyi kintlevőségét. A vádlott ezúttal sem tett semmit, de 200 ezer forintot átvett a megbízótól.2005 októberében történt meg az is, hogy a vádlott 300 ezer forintot kért az első sértettől, arra hivatkozással, hogy a fenti összeget az ügyésznek adja át, aki ennek fejében vádalkut köt a sértett érdekében, így ő nem kerül előzetes letartóztatásba.
A vádlott a terhére felrótt cselekményt az eljárás során, mindvégig tagadta.
L. Gábor Jánost tehát, vesztegetést színlelve elkövetett befolyással üzérkedés és 2 rendbeli csalás bűntettében mondta ki bűnösnek a első fokon a Csongrád Megyei Bíróság 2007. október 11-én, s ezért 1 év 4 hónap börtönre és 100 ezer forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztették. A döntést az ügyész tudomásul vette, míg az ítélet ellen a vádlott és védője felmentés érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.