Talán érdemes lett volna a „Kismamák ne olvassák el” figyelmeztetéssel kezdeni ezt a cikket, ugyanis egészen biztosan félelmetes összegeket fogunk eredményül kapni; és senkit sem szeretnénk elriasztani a gyermekvállalástól. Igaz, a lurkók felnevelése borzasztóan drága, mégis milliók vállalják ezt a feladatot, és nem gondolnak bele, mekkora kiadás lesz ez a számukra. Nem is kell, hiszen a befektetett pénz és energia busásan megtérül, legalábbis én még egyetlen szülőtől sem hallottam olyat, hogy megbánta volna, hogy gyermeket vállalt. Érdekességképp azonban vegyük mégis végig, mennyibe kerül egy gyerek: a terhesgondozás, a szülés, az iskolás évek, az egyetem: mennyit költünk, míg felnő, és végül elhagyja a szülői házat. Sorozatunk első két része a terhesség időszakának, illetve az iskoláskor előtti éveknek anyagi vonzatával foglalkozott; most, a harmadik részben pedig a gyermek hat és tizennégy éves kora között, azaz az általános iskola idején felmerülő költségeket vesszük sorra.

Mire gyermekünk eléri a hatéves kort, úgy gondoljuk, már túl vagyunk mindenen: az összemaszatolt tapétán, a pisis lepedőn, a spenóttal teli padlón, a pár hónap alatt kinőtt ruhákon. A csemete már „nagylány”, illetve „nagyfiú”, így többé korántsem lesz annyi gondunk vele, mint ezelőtt volt. Elsőre talán valóban így tűnik, ám itt van az a bizonyos „Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond” mondás, amiben szintén lehet némi igazság. S ha a gond nem is nagyobb, a költségek annál inkább: a gyerek többet eszik, nagyobb ruhákat hord, s ami a legfontosabb: ősszel elkezdi az iskolát. Nem elég, hogy az alapköltségeket biztosítanunk kell, most még itt van ez is: könyvek, tanszerek, ünneplő ruha… Haladjunk szépen sorban.



Iskola

Nézzük először az iskolássá válás következményeképp felmerülő költségeket. Gyermekünknek tankönyvekre és mindenféle tanszerre van szüksége: füzetekre, tollra, ceruzára; rajzlapra, festékre, temperára, filctollra, zsírkrétára, gyurmára, színes papírra, hurkapálcára rajzórára; ollóra, ragasztóra technikaórára; színes rudakra, korongokra - később körzőre, vonalzóra, szögmérőre, számológépre - matematikaórára, iskolatáskára, tolltartóra, tornafelszerelésre, tisztaságcsomagra. A5-ös füzeteket húsz-ötven, golyóstollat és ceruzákat, valamint olcsóbb vízfestéket és zsírkrétát pár száz, egyszerű hegyezőt száz, asztalra szerelhetőt ezer, temperát ötszáz-ezer, színes ceruzát négyszáz, gyurmát és ollót két-háromszáz, ragasztóstiftet ötven-száz, vonalzót kétszáz, körzőt ötszáz, radírt ötven-száz forintért kaphatunk. Kisebb cipzáras tolltartót már néhány száz forintért vehetünk, a „menőbb”, mesefigurás, többemeletes csodákért viszont már ezer-kétezer forintot is elkérnek. A tankönyvek mellett a legnagyobb pénztárcaürítő műveletre az iskolatáska képes. Itt is nagy a szórás: kisiskolásoknak mesefigurás táskát kétezer forintért is kaphatunk; nagyobbaknak a sokzsebes, hátizsákként szinte többnapos túrákra is használható darabokért azonban tíz-tizenötezer forintot is elkérnek. A tornazsák szerencsére olcsóbb: ezer forintból meg is van. Persze, még fel kell tölteni pólóval, nadrággal (kislányok esetében tornadresszel), cipővel, zoknival; tehát a belevaló megvan egy tízes is. Egy jó számológép is belekerül pár ezer forintba. Így, ha kinövi a gyerek a tornafelszerelést vagy az iskolatáskát, a tanszerek akár húszezer forintba is kerülhetnek, a többi évben egy tízesből letudhatjuk a dolgot. A tankönyvcsomagokat elsőben tízezer, a többi alsó osztályban ötezer, felsőben pedig tíz-tizenötezer forintból vásárolhatjuk meg.

Gyermekünknek szüksége lesz egy szép, ünneplő ruhára is, vagyis legalább kettőre, hiszen az első évnyitón (és az összes többin is, az évzárókon nemkülönben), valamint a ballagásán is ki kell öltöznie. Számolhatunk mondjuk négy öltözet ruhával. A ballagásra nem csak ruhát kell venni, illik valamilyen értékesebb dologgal is megajándékoznunk a csemetét, például egy aranyékszerrel. A ruhákra számoljunk körülbelül negyvenezer forintot, az ékszerre pedig harmincezret.

Ha sikerült is beiskoláznunk gyermekünket, a pénztárcanyitogatás nem áll meg: az osztálypénzről ne feledkezzünk meg. Szerencsére ez nem olyan vészes összeg, mondjuk egy ezres havonta, tehát nyolcszor kilenc hónap alatt hetvenkétezer forint.

Ruházat

Gyermekünk hiába lépett át az iskoláskorba; még mindig nő. Így a havi átlag ruhavásárlásra fordított (egy felnőtt esetében) hatezer forintot toldjuk meg kettővel az első négy évben. Így nyolc év alatt hatszázhetvenezer forintot költöttünk. Még szerencse, hogy az ünneplő ruhákat és a tornafelszerelést már korábban számba vettük.

Zsebpénz

Hogy mennyi zsebpénzt kap, illetve kapjon manapság a gyerek? Valószínűleg eme költséget illetően a legnagyobb a szórás. Van, aki úgy gondolkodik, hogy amíg mindent megkap a gyerek, ami szükséges, fagyira meg kérhet, ha akar; nem kell zsebpénz. A vagyonosabb szülők pedig több tízezret is adnak neki havonta. Valahol a kettő között lehet az igazság, mondjuk egy alsósnak adjunk havi kétezer, egy felsősnek pedig havi ötezer forintot, hogy ne kapassuk el, de azért tanuljon meg takarékoskodni (persze, ez nem törvényszerű, de hátha). Ez összesen háromszázharminckétezer forint a nyolc év alatt.

Bútorok, eszközök

Ha a csemete iskolába megy, némileg át kell alakítanunk a gyerekszobát is. Először is szüksége van egy íróasztalra és székre, hogy legyen egy tanulósarok, ahol készülhet az órákra. Egy asztal húsz-nyolcvanezer forintba, egy szék öt-harmincezer forintba kerül. Az íróasztalra olvasólámpa is kell, amelyet már két-háromezer forintért is megvásárolhatunk. Az iskolás évek alatt valószínűleg új ágyra is szüksége lesz, ennek ára széles keretek között mozog, mi most válasszuk a középutat, és költsünk rá ötvenezer forintot. Egy mai gyerek ekkortájt kapja meg saját számítógépét is, amelyre szánjunk mondjuk százezer forintot. A mobiltelefon is ezekben az években válik állandó társává (azonban, remélhetőleg csak felsős korában, sőt, szerintem ballagási ajándéknak is elegendő - bár, ha ennyit várunk vele, lehet, hogy kinevetik az osztálytársai, hogy még nincs mobilja); húszezer forintért kaphatunk egy készüléket, a feltöltőkártyát pedig, ha szerencsénk van, megveszi a zsebpénzéből.

Játék, szórakozás, utazás

A játék persze már nem ugyanazt jelenti egy iskolás gyereknek - főleg, ha kamaszodik -, mint korábban, de szórakozásra akkor is szánnunk kell némi pénzt, hiszen jó esetben nem csak ő vesz magának mozijegyet az összegyűjtött zsebpénzből, hanem a család is elmegy együtt valahova kikapcsolódni. Valamint, egy kamasz is szívesen játszik - no, már nem macival, hanem mondjuk számítógépes játékokkal. Vegyünk mondjuk havi ötezer forintot ezekre a kiadásokra, ami nyolc év alatt négyszáznyolcvanezer forint.

Élelmiszer, rezsi

A KSH adatai szerint egy átlagos magyar állampolgár havi huszonháromezer forintot költ élelmiszerre, huszonnégyezret pedig rezsire. Egy alsós gyerek talán még feleannyit eszik, mint egy felnőtt, egy kamasz viszont már nem feltétlenül, hiszen növésben van, kell a kalória. Az első négy évre tehát számoljunk az összeg felével, a másodikra pedig az egésszel. A rezsinek pedig fizessük a másfélszeresét, mint egy felnőtt fogyasztása, hiszen most már ő is égeti a lámpát (tanul), egyedül fürdik, és ugyanúgy be kell fűteni a lakást, ha a szülők még nem jöttek haza a munkából, ő viszont már hazaért suli után. Mindez nyolc évre majdnem négymillió forint.

Tisztálkodószerek, tisztítószerek

A KSH adatai szerint egy átlagos állampolgár havi négyezer forintot költ tisztálkodószerekre, tisztítószerekre ugyanennyit. Ha többen vagyunk, többet koszolunk, tehát számolhatunk ezekkel az adatokkal. Így nyolc évre hétszázhatvannyolcezer forintot kapunk.

Mindent összegezve elmondhatjuk, hogy hat és tizennégy éves kora között körülbelül hatmillió-hétszázharmincnégyezer forintot költünk gyermekünkre. (Ha egy van. Ha több, akkor szorozzuk be ezt az összeget a lurkók számával.) Ha hozzáadjuk a terhesség, a szülés és az első hat év költségeit, már majdnem tizenkétmillió forintnál járunk. És csak most jön a középiskola.

Sorozatunk következő darabjában azt vizsgáljuk, mire és mennyit kell költenünk a gyermek tizennégytől tizennyolc éves koráig, tehát a középiskolás évei alatt.

(Megjegyzés: ez csak egy hozzávetőleges számítás, hiszen ahány család, annyi pénztárca. A gyakorló szülők véleményét, javaslatait azonban szívesen fogadjuk.)