Határon átívelő megoldások a transzferár-problémákra
Az APEH évek óta kiemelt figyelmet fordít a kapcsolt felek között alkalmazott árakkal (transzferárakkal) kapcsolatos adójogi szabályozás betartatására, az évről-évre szigorodó előírások pedig próbára teszik a legtöbb érintett vállalkozás felkészültségét.
2008. május 21. szerda 14:30 - Hírextra
A magyar adójogi szabályozás rögzíti, hogy amennyiben kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteikben nem a szokásos piaci árakat alkalmazzák, úgy adózás előtti eredményüket ennek megfelelően módosítaniuk kell, az esetek többségében pedig transzferár-dokumentáció elkészítését is előírja a cégek számára a jogalkotó. A transzferár-szabályozás vizsgálata mindinkább kiemelt területté fejlődik az ellenőrzési gyakorlatban.
Gémesi Péter, a Deloitte transzferár-szolgáltatásokhoz kapcsolódó tanácsadási üzletágának vezetője elmondta, a hazai súlypont-eltolódás összhangban van a nemzetközi tendenciákkal, hiszen a transzferárak kérdése a globális piac átalakulásával párhuzamosan a legtöbb ország adóhatóságát új feladatok elé állította az elmúlt időszakban. A hatóságok fokozott figyelme nem véletlen: a határon átnyúló ügyletek volumene folyamatosan növekszik, miközben becslések szerint a világkereskedelem közel kétharmada kapcsolt vállalkozások között zajlik.
Veszprémi István, a Deloitte Zrt. Adótanácsadási üzletágának igazgatója hozzátette, a jogi környezet szigorodása és a különféle adminisztratív kötelezettségek szaporodása időigényes és költséges feladatok elé állítja a cégeket. Az adóhatóság általában nem csupán a cég transzferár-dokumentációjának meglétét ellenőrzi, hanem azt is, hogy az teljesíti-e a vonatkozó pénzügyminisztériumi rendelet formai előírásait, illetve hogy a kapcsolt ügyleteket valóban piaci áron kötötték-e meg.
Veszprémi István kiemelte, idén az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt fektet az APEH a transzferár-dokumentáció vizsgálatára, különös tekintettel a nemzetközi ügyletekre. Az auditok számának növekedése tapasztalható, miközben az adóhatóság a formai követelmények mellett láthatóan a tranzakciók tartalmi vizsgálatára is koncentrál. Ilyen például a nem a vállalkozás érdekében felmerülő költségek, az ingyenes ügyletek, vagy akár a dupla adóalap-módosítás elszámolási gyakorlatának kiemelt ellenőrzése, a költségmegosztás, illetve a haszon-felszámítás indokoltságának ellenőrzése is. Ezzel összefüggésben természetesen a hatósági ellenőrzésekhez kapcsolódó megállapítások száma is érezhetően emelkedik - és ez a tendencia várhatóan a jövőben is kitart – tette hozzá a Deloitte szakértője.
Veszprémi ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy a dokumentációs kötelezettség minden kapcsolt ügyletre vonatkozik. Így a “tipikus” ügyleteken túl többek között például a finanszírozási ügyletek, a jogdíjak, az apport, a tőkeleszállítás, és természetbeni osztalék alkalmazása is az ellenőrzés hatálya alá esik, még abban az esetben is, ha nem jött létre írásos szerződés, vagy éppenséggel nem mutatható ki az ügylet ellenértéke.
A szakértő kiemelte: a hiányzó, vagy nem a PM-rendeletnek megfelelően elkészített transzferár-dokumentáció mulasztási bírsága akár 2 millió forintot is elérheti, méghozzá szerződésenként. A kapcsolt vállalkozások bejelentésének elmulasztásáért akár félmilliós bírságot is kiróhat az adóhatóság a figyelmetlen cégekre.
Nemzetközi gondok – határokon átívelő megoldásokNemzetközi kapcsolt ügyletek esetén előfordulhat, hogy az érintett adóhatóságok másként ítélik meg a piaci ár mértékét, így ugyanazt a jövedelmet kétszer adóztatják. Bár az egyezmények általában célként tűzik ki az ilyen kettős adóztatás elkerülését, a kötelező előírás csak azt szabályozza, hogy az érintetteknek megegyezésre kell törekedniük, de a gazdasági kettős adóztatás kezelése, mint alap az egyeztetéshez is sokszor hiányzik. Ezekben az ügyekben a gazdasági érdekek természetes ütközése miatt ugyanakkor nem ritkák a jogviták, ami szintén újabb terheket ró a vállalkozásokra – mondta el Gémesi Péter, a Deloitte szakértője.
Az adószakértő hozzátette: a jogi és gazdasági kettős adóztatásból fakadó jogviták rendezésének több lehetséges módja van, az ügyet egyfelől nemzeti eljárások (közigazgatási, vagy bírósági jogorvoslat) keretében kísérelhetik meg tisztázni az érintett vállalkozások, adott esetben viszont nemzetközi, vagy Unión belüli jogi eljárások foganatosítására is szükség lehet. Ezen jogorvoslati lehetőségek közé tartozik a Választottbírósági egyezmény (Arbitration Convention) alapján, vagy kétoldalú nemzetközi egyezmények alapján történő, kölcsönös egyeztetési eljárás. A kizárólag EU-tagállamok esetében alkalmazott Választottbírósági egyezmény relatív kiszámítható időhatárokat szab az eljárás lefolytatására (legfeljebb három év), és kötelező érvényű döntéseket vetít előre, ami a többi eljárási formára nem feltétlenül igaz. – mondta el Gémesi Péter.
A Deloitte transzferár csapatának vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy az elhúzódó jogviták kimenetele és időtartama is rendkívül bizonytalan, Magyarországnak például jelenleg is 36 országgal van életben olyan egyezménye (például Kína, Oroszország, Szerbia, Japán, Dél-Korea, vagy az USA), amely nem tartalmazza a kettős adóztatás tiltására vonatkozó rendelkezést.
Veszprémi István elmondta, a transzferár miatti adókockázat csökkenthető, amennyiben a cégek előzetes ármegállapítást kérnek az adóhivataltól. Hazánkban 2007. január 1-je óta van lehetőség a szokásos piaci ár meghatározására irányuló eljárásra (Advance Pricing Agreement - APA). Az eljárás lényege, hogy az adóhatóság határozatban állapítja meg a kapcsolt vállalkozással tervezett jövőbeni (de akár a múltban kezdődött és a kérelem beadásának időpontjában még folyamatos teljesítésű) ügyletre a szokásos piaci ár képzési módszerét, a megállapítás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, valamint, ha meghatározható, a szokásos piaci árat, illetve ártartományt. Az APA határozott időre, legalább három, legfeljebb öt évre érvényes, de kérelemre egy alkalommal - maximum három évre - meghosszabbítható.
A külföldi szabályozás változásai kapcsán Gémesi Péter, a Deloitte szakértője kiemelte, hogy azok szinte kivétel nélkül a szigorítás irányába hatnak. Mind szigorúbb szabályok és iránymutatások jellemzőek a csoporton belüli ügyletekre (USA - cost sharing; Németország - tevékenység leépítéshez kapcsolódó ellentételezések), egyes kiemelt ügylettípusok pedig fokozott vizsgálatnak vannak kitéve az adóhatósági ellenőrzések során. Ilyen kiemelt területek például a vállalat-átstrukturálás, a költségmegosztási szerződések, a menedzsment szolgáltatási szerződések, vagy a jogdíj fizetésekkel kapcsolatos ügyletek.
Veszpremi István elmondta, az ellenőrzéssel lezárt adóévre vonatkozóan - új tény vagy új körülmény felmerülése esetén, az adózó kérelmére – a szabályozás lehetőséget ad az ismételt ellenőrzés lefolytatására is. A szabályozás ugyanakkor nem határozza meg pontosan, hogy melyek azok a lehetséges tények, illetve körülmények, amelyek az új eljárást indokolhatják, de garanciákat sem tartalmaz arra nézve, hogy az eljárás egyáltalán elindul, illetve hogy az új eljárás keretében az adóhatóság más, újabb szempontokat biztosan nem ellenőriz majd.
Gémesi Péter, a Deloitte szakértője végezetül összefoglalta az APEH transzferár-szabályozással összefüggő általános tapasztalatait, amelyeket a hatóság az ellenőrzések gyakorlatával kapcsolatban osztott meg a Deloitte-tal. Ezek szerint az ellenőrzés alá vont cégekre általában jellemző az, hogy igyekeznek megfelelni a szabályrendszer követelményeinek, de sok vállalkozás még mindig nem készült fel megfelelően a transzferár-ellenőrzésekkel összefüggő feladataira. Fontos, hogy a vállalkozások az előírásoknak formailag és tartalmilag is megfelelően állítsák össze a szükséges transzferár-dokumentációjukat, és transzferár-kérdésekben folyamatosan igyekezzenek tájékozódni az aktuális szabályozási kérdésekről. Ebben a tanácsadók, és természetesen az APEH is igyekeznek a segítségükre lenni.
Gémesi Péter a szokásos piaci ár megállapítása kapcsán kiemelte, az APEH annak érdekében, hogy nemzetközi ügyletek során az ármegállapítás ne vezessen kettős adóztatáshoz, az érintett vállalkozás kérelme nyomán kölcsönös egyeztetési eljárást kezdeményez az érintett külföldi államok adóhatóságaival.
Forrás: MTI