Hogy vagy Glenn?

Jól érzem magam, remek formában vagyok, ezért köszönetet kell mondjak a jó Istennek. Sokat alszom, pihenek, és emellett próbálok.

Beszéljünk egy kicsit a múltról. 1973-ban csatlakoztál a  Deep Purple-höz, hogyan gondolsz vissza azokra az időkre?

Tudod, mint minden 20 vagy 21 éves fiú, imádtam a jó zenéket, az autókat, a szép lányokat, nagy élmény volt így belefogni valami hasonlóba. Mindannyian fiatalok voltunk, miénk volt a világ, és élveztük minden percét. Így mentek a dolgok azokban a hetvenes években.

Tehát ha újrakezdhetnéd, nem tennél semmit máshogy?

Semmiben nem változtatnék. Tudod, sokan mondják, hogy az ember változik, de én úgy gondolom, Isten mindannyiunknak adott egy forgatókönyvet, és ezt kell követnünk. Az én forgatókönyvem néha kicsit őrült, kicsit fura, de én mégsem változtatnék ezen.

Ez őszintének tűnt. Hogyan emlékszel vissza a California Jamre, a Deep purple első turnéjára?

Gondolj bele, 300 000 ember volt ott! Úgy éreztem, erre születtem, Isten oda teremtett a színpadra, hogy játszunk az embereknek, ez egy döntő és csodálatos pillanat volt számomra.

Megéltél te is jó és rossz pillanatokat az életben, viszont az utóbbi években a pályád felfelé ível. Rengeteg szólóalbumod jelent meg, jobbnál jobb zenészek közreműködésével. Melyik volt számodra a legkedvesebb?

Hú, az összes. Tudod imádtam Tony Iommival dolgozni, mert elsősorban ő a legjobb barátom, másfelől abban, amit ő csinál ő az első, a legnagyobb. Mindkettőnknek más stílusa van, mégis remekül tudunk együtt dolgozni, a közös albumok zseniálisak.

Van valaki, akivel még nem tudtál együtt zenélni, de szeretnél?

Dolgoztam már Stevie Wonderrel, David Bowie-val és persze a Red Hot Chili Peppersszel is. Szeretnék egyszer Jeff Beckkel játszani. Több mint negyven éve ismerjük egymást, és remélem, még egyszer együtt léphetünk színpadra.

Hogyan hasonlítanád össze az első szólóalbumodat a mostaniakkal?

Azt hiszem, a Play me out és az új album, a First underground nuclear kitchen abban forrnak össze, hogy mindkettő dalaiban az érzelmes, nagy gonddal megírt szövegek és zenei elemek dominálnak. Mindkettőben ott vannak a fúvósok, a vonósok, és az egyedi, igazi Glenn Hughes-t hallod. Ez a mostani a legőszintébb lemez lett, és ezt tudja majd mindenki, aki meghallgatja, és szereti az eddigi munkáimat. Számomra ez az album a kulcs, olyan, mintha ismét 20 éves lennék, és most ismét visszaléphetnék azon a bizonyos ajtón.

Az új albumod május 9-én jelent meg. Mesélj még egy kicsit róla!

Ez a korong egy erős keveréke a rocknak, soulnak és funknak. Ezek az én zenéim összetevői, akik ismernek, tudják rólam, hogy meghatározó alakja vagyok ezeknek a stílusnak. A közönségem évről évre egyre nő, és egy hatalmas feladat mindig megújulni, motiválni a közönséget, folyamatosan frissnek lenni, mindig valami újat mutatni.

Van kedvenced az új albumnról?

Ez aztán a fogós kérdés. Az összes az én gyermekem. A Satellite nagyon jó dal, mély érzelmekről szól, és büszke vagyok, hogy megírhattam.

Végezetül, üzennél-e valamit a magyar rajongóknak?

Annyi jó barátom van Budapesten, és rengeteg örömet szereztek már nekem. Köszönöm nekik, újra és újra visszatérek majd hozzájuk, mert élvezet nekik játszani, remélem találkozunk a koncerten!

Fordítás: Hunyad Ákos