A születések számának emelkedését persze sokan üdvözölnék, csak éppen mindenki más módon képzeli. Pongrácz Tiborné demográfus szerint fontos a házasságkötési kedv ösztönzése.
- Miért helyezi a hangsúlyt a házasságra? Ma már az élettársi kapcsolat is jogilag elismert formája két ember együttélésének.
- Két dolog miatt. A házasságon belül született gyerekek száma lényegesen magasabb, mint élettársi kapcsolat esetén. Önmagában az a tény is, hogy csökken a házasságkötések száma és nő az élettársi kapcsolaté, már negatívan befolyásolhatja a születések számának alakulását. Másodszor: az élettársi kapcsolat labilisabb életforma. Következésképpen nagyobb a szakítások száma - bár a válásoké is nő -, tehát a gyerekek nagyobb számban kerülnek csonka családba - állítja a demográfus.
- Hogyan képzeljük el a házassági kedv ösztönzését?
- Ösztönözni nagyon nehéz. A szlovákokra hivatkoznék, mint egy lehetőségre. Különböző intézkedésekkel támogatják, ha az emberek fiatal korban kötnek házasságot. Kérdés, hogy egy kormány mennyire tartja fontosnak a kérdést. Az a fajta születéscsökkenés, ami hazánkban az elmúlt tíz-tizenkét évben bekövetkezett, olyan időszakban történt, amikor a szakemberek a születések számának növekedésével számoltak. Ugyanis a Ratkó-korszak unokái most kerültek szülőképes korba. Először abban bíztunk, hogy csupán kitolják az első gyermek szülésének idejét, de olyan magas a gyereket nem vállaló nők aránya, hogy ezt a késést valószínűleg nem fogják behozni. Most pedig már az 1980 után született korosztály is abba az életszakaszba jut, amikor döntenie kell, mikor akar gyermeket, s akar-e egyáltalán. Ám köztudott, hogy a nyolcvanas évek elején a születések száma már mélypontra süllyedt, tehát még kisebb az a női népességszám, aki egyáltalán képes gyermeket vállalni. Ebből egyenesen következik, hogy a lakosságra nehezedő eltartási terhek hatványozódnak. A munkaképes korú népesség nem bírja az idősödő korosztályt eltartani. Tehát sürgető dolog - amíg nem késő - a születések számának növekedése.
- Belejátszik e folyamatba, hogy sok szülőképes korban lévő nő úgy dönt, hogy egyáltalán nem kíván gyermeket nevelni?
- Magyarországon nincs tudatos gyermektelenség, s ez európai viszonylatban elismerésre méltó. De ha a gyerekvállalási kedv kitolódik, a nő végül szülőképtelen korba kerül. Ez pedig megváltoztathatja a gyermektelenséggel kapcsolatos értékrendet, elfogadottá válhat a gyermektelen életforma. Pillanatnyilag nem kellene mást tenni, mint a családokat hozzásegíteni ahhoz, hogy úgy élhessenek, ahogy szeretnének - állítja Pongrácz Tiborné.
- Ez túl szépen hangzik.
- Nem adminisztratív módszerekre van szükség! Nem rábeszéléssel lehet elérni, hogy a nők többet szüljenek, hanem olyan világot kell teremteni, amelyben annyi gyereket hozhatnak világra, amennyit szeretnének. Jelenleg erre nincs lehetőség, gazdasági és társadalmi okok miatt.
- Nem hallgathatjuk el, hogy sokan a nőket hibáztatják. Nem akarnak szülni, féltik munkahelyüket, karrierjüket - így hangzik a sommás vélemény.
- Inkább úgy mondanám, a nő karriert is, gyereket is szeretne. A gyerekszám alakulása családpolitikánknak mindig sarkalatos pontja. Vegyük tudomásul, ez magánszféra, amibe nem szabad beavatkozni. Ezért is hangsúlyoztam, hogy nem adminisztratív módon kell befolyásolni a nőket és családokat, hanem biztosítani kell az elképzelések, tervek realizálásának lehetőségét. Alapvető a munkahely kérdése. A munkahely biztonsága elengedhetetlen. Régebben a nők a gyest, a gyedet bátran igénybe vehették, nem kellett attól félniük, hogy közben elvesztik a munkájukat. Szükségesnek tartom a bölcsődei helyek számának növelését is, mert kell, hogy legyen az anyáknak választási lehetőségük. Magyarország Európában még aránylag jó helyzetben van - például Németországban sokkal rosszabb a tendencia. Én sajnos pesszimista vagyok, különösen a családpolitika hatékonyságát illetően. Mégis azt mondom, bizakodjunk. Talán megfordul a folyamat, és nem a materiális értékek lesznek a legfontosabbak. Ellenkező esetben Európa fölfalhatja önmagát - vonja le a végső következtetést a demográfus.
