Az angol nyelvű filmes lapok már a 39. Magyar Filmszemlén megírták méltató kritikáikat a filmről, így a keddi bemutatót követően azok a cannes-i fesztiválújságban pontozták a filmet. Az angol Screen Daily a maximális 4 pontot adta a Deltának az amerikai Filmmaker Magazine-hoz hasonlóan. A Le Film Francais című francia nyelvű fesztiválmagazinban a francia újságírók szavazatai megoszlanak az 1 és a maximális 3 pont között, de a részletes kritikák egyértelműen méltatták a magyar versenyfilmet.
"Egyszerű, allegorikus a Duna-deltában forgatott Delta, a hatalmas tájat a film egyik szereplőjévé teszi. Óriási képek, a jelentést hordozó helyszín, nagyszabású rendezés: Mundruczó a kelet-európai rendezők hagyományába illeszkedik. A görög tragédiákhoz méltó történetet, visszafordíthatatlan drámát mesél el, minimalista módon. A szereplők gesztusai minden mesterkéltségtől mentesek, mintha a való életben kapták volna le őket, egy ősi univerzum nyugalmában" - írta a Le Monde.
Elakadt Cannes-ban a lélegzet címmel jelent meg a 20 Minutes című napilap kritikája. "A sokk Magyarországról érkezett" - írta Caroline Vié, aki szerint a Delta alig 33 éves rendezőjének jó esélye van díjat nyerni "briliáns rendezéséért", de színészei, Tóth Orsi és Lajkó Félix, a világhírű hegedűs, aki egyben a filmzenét is jegyzi, is számíthatnak elismerésre, hiszen annyira kitűnőek a nehéz szerepekben ... A légy zümmögését is hallani lehetett a teremben, a nézőket annyira lekötötte ez a csodás képekkel teli tragikus mese" - hangsúlyozza a lap.
A Libération szerint az azonnal érezhető modorosságával, a fertő szikár lefestésével Mundruczó Kornél Tarr Béla szellemi örököse abban az értelemben, hogy filmjének minden egyes képe egy mesteri festményre emlékeztet, és olyan rendező, aki vagy nagy művet vagy inkább semmit sem szeretne csinálni. Míg az ilyenfajta mozi volt jellemző a tavalyi cannes-i válogatásra, addig idén Mundruczó némileg kivételt képez alkotásával - véli Philippe Azoury.
A kritikus szerint ugyanakkor a Delta meg is haladja ezt az alapvető modorosságot, és sikerül ősi módon átadnia a dolgokat. Nagy témáit, az emberek vadságát, a vérfertőzést mint a tiszta szerelem jelképét "vitathatatlanul szokatlan plasztikus energiával viszi filmre".
Mundruczónak akár szemére is hányható, hogy túl súlyosak a képei, ugyanakkor képes a Duna partjára olyan állandó szexuális feszültséget varázsolni, akár pozitívat (amikor a testvérek a többiektől elvonulva elkezdik átélni vérfertőző szerelmüket), akár negatívat (amikor egy bugris emberekből álló közösségben a nemi erőszak lesz a vágy egyetlen lehetséges kifejezése), és a nagyon kék égből is tud nyugtalanságot fakasztani - fogalmaz a kritikus.