Középiskolák és törvények

Éppen százhuszonöt esztendeje született meg Magyarország első középiskolai törvénye. Persze akkoriban se volt könnyű a törvények elfogadtatása, a középiskolaira is csak a harmadik nekifutásra mondott igent az Országgyűlés. Előtte két alkalommal megvétózta az egyház. (Tudni kell, hogy a kiegyezés után is az egyház volt a legnagyobb iskolafenntartó. Község csak ott működtethetett népiskolát, ahol nem volt egyházi tanintézet. Viszont az államé volt a felügyeleti szerep, az ellenőrzési jog mind az egyházi, mind a községi iskolákban.)

Úgy látszik, az egyháznak nem állt érdekében az őt és a megyéket háttérbe szorító, Eötvös József kultuszminiszter fémjelezte modernizáció, melynek része volt többek közt a szaktanári rendszer, az érettségi bevezetése, a tanügy, a tanterv korszerűsítése. Ami a középiskolákat illeti, az ideált a nyolcosztályos humán gimnázium jelentette, és az 1883-as törvény is nagy súlyt helyez a klasszikus gimnáziumra, illetve a reáliskolára. Az előbbi legfontosabb feladatának az általános műveltség megalapozását tartja, jelentősebbnek, mint a felsőbb iskolákban való továbbtanulásra felkészítést. A reáliskolák feladatának pedig a kereskedelmi, gazdasági, műszaki szektorban történő helytállásra felkészítést írja elő. Megszabja a törvény azt is, ki taníthat középiskolában: az, aki az Állami Tanárvizsgáló Bizottság előtt sikeres képesítő vizsgát tesz.

Már 125 évvel ezelőtt is tapasztalták: nem csak elfogadtatni, hosszan érvényben tartani sem könnyű egy törvényt. Hét évvel később megújították az 1883-as középiskolai törvényt is. A módosítás a diákok szempontjából talán leglényegesebb eleme a görög és latin nyelv kötelező tanulásának eltörlése a gimnáziumokban. Kiváltképpen a latin kötelező tanítása váltott ki ellenérzéseket a polgárok körében. (Itt jegyezzük meg, hogy a magyar nyelv tanítása már 1879-től kötelező volt, és a németen kívül más, élő nyelveket is taníthattak a középiskolákban.)

Az I. világháború befejezését követő trianoni döntés fájón kihatott az oktatásra is. Nem csoda, hiszen elcsatolt területekre került a népiskolák kétharmada, a középiskolák több mint fele. Minden esetre a húszas években már konszolidáltabb volt a helyzet a megkurtított hazában, és 1924-ben újra a középiskolai törvény van napirenden az Országgyűlésben. Kihirdetését követően megjelenik egy új középiskola típus, a reálgimnázium - a hagyományos gimnázium és a reáliskola mellett. A reálgimnáziumban tanulhatnak a diákok latint, németet (utóbbit a másik két középiskola típusban is), és nagyon erős a matematika, továbbá a természettudományok oktatása. Talán nem meglepő, a gimnáziumokban újra lehet görögöt tanulni. Két évvel később, 1926-ban a középiskolai törvény megnyitja az utat a leánygimnáziumok, leánylíceumok és leánykollégiumok előtt. A gimnáziumokban az irodalom, a latin és a modern nyelvek tanításán van a hangsúly, a latint nem tanító líceumokban ezekhez jön még a művészeti nevelés, a leánykollégiumokban pedig a kézimunka, a hímzés.

Szinte minden oktatási intézménynek az állam lett a fenntartója 1945 után. Átalakult az iskolarendszer, a középiskolák palettájáról eltűnt a technikum - később visszakerült -, megjelent a szakközépiskola. A középiskolák átélték a munkára nevelés, a fakultáció, az emelt szint, a tagozatok korszakát, újabb fenntartók - egyházak, alapítványok, magánszemélyek - megjelenését, míg eljutottak a jelenbe, a kétszintű érettségiig.

Hogy mit üzen a mának, a jövőnek ez a 125 évvel ezelőtt, a társadalom, a polgárosodás fejlődése által kikövetelt törvény? Például azt, hogy a középiskolák tananyaga, típusa, az érettségi követelmény és a vizsga lebonyolítása nem történhet kőbe vésett szabályok szerint. Ezeket a szabályokat, törvényeket - nevezzük bár összefoglaló néven középiskolainak vagy közoktatásinak - időről időre hozzá kell igazítani a kor kívánalmaihoz, a társadalom fejlettségéhez.