"...a jövőnket esszük meg"

Vida Gábor akadémikus, Illés Zoltán környezetvédelmi szakpolitikus és Jávor Benedek a Védegylet szóvivője elemezte a negatív folyamatok okait. Vida Gábor abban találta meg a bajok gyökerét, hogy az ember rövid távra gondolkodik. „Ebben a témakörben számtalanszor tartottam már előadást és megdöbbenve vettem észre, hogy az előadása alatt az érdeklődés általában nagy, de utána minden megy tovább, úgy ahogy addig. Nem látunk túl a határainkon, és nem vesszük észre, hogy a van egy nagy földgolyó, és ezen a földön, mint egy nagy rendszerben él az emberiség. Ez azért nagyon fontos, mert létezik egy fogalom, az "ökológiai lábnyom", ami nagyon vészjósló adatokat ad. Ezekből az derül ki, hogy túlzsúfoltan vagyunk itt a földön. Nem is elsősorban amiatt, hogy sokan vagyunk, hanem, hogy túlzottan sokat fogyasztunk. Egy hasonlattal had éljek: képzeljük el, hogy a földi bioszféra egy bank, amibe pénz van betéve, és az emberiség ennek a kamatjából éldegél, ami tisztes megélhetést biztosít. E helyett mi nem csak a kamatot használjuk fel, hanem a tőkét is fogyasztjuk. És ahogy a kamat fogy, természetesen a tőke is fogy vele. Tehát szó szerint a jövőnket esszük meg. Már most 30 százalékkal átléptük a földnek a kapacitását. Az átlépés valamikor a ’70-es években történt, azóta a természeti tőkénket fogyasztjuk. Közben erről a gazdaság nem sokat beszél és azt hiszi, hogy minden megoldható. A környezetvédelem, mint ipar a technológiával rengeteget foglalkozik és rengeteget remél tőle, de a gyakorlatban ez inkább újabb problémákat szül. Egy egyszerű példa: a gépkocsik fogyasztását csökkentik, a hatékonyságukat javítják, ettől remélik a megoldást. Sikerült is, csak közben a gépkocsik száma kétszresére meg háromszorosára nőtt és nőtt a velük megtett kilométereknek a száma is.”

78-szor gazdagabb a 20 százalék leggazdagabb, mint a 20 százalék legszegényebb

Vida Gábor az ökológiai lábnyom fogalmánál maradva kitért arra, hogy sokan remélik a harmadik világ felzárkózását a fejlett világhoz, ám ha az emberiség csak a mai átlagamerikai életformáját, fogyasztási szokásait követné, és az nem fejlődne tovább, akkor ahhoz 7 bolygó sem lenne elegendő. „A másik nagy probléma a gazdasági fejlődésbe vetett hit. Ugye "dübörögjön a gazdaság, majd az megold mindent", de ha visszatekintünk arra, hogy alakult a GDP a világban, az szépen emelkedett, csak közben széthúzódott a mezőny és kiderült, hogy az emelkedés a felső réteg emelkedéséből származik, a közép vagy az alsó réteg stagnált vagy süllyedt lefelé. A ’70-es években a világ leggazdagabb 20 százaléka 35-ször volt gazdagabb a legszegényebb 20 százaléknál. Ez az érték, szorzó a 2000-es évek elejére 78-ra nőtt, miközben a gazdaság növekedett.”

Az ember mindent felfal és minden fajt kiírt

Jávor Benedek újabb példákkal élt: „A természeti rendszerek egyre gyorsuló degradációja megy végbe a világban. Az elmúlt 30 évben a gerinces állatfajok negyede kihalt.  Összehasonlításképpen a földtörténetben voltak nagyobb kihalási periódusok, a legismertebb a dinoszauroszok „villámcsapás-szerű” kihalása volt: ez egy több tízmillió évig tartó kihaldoklási folyamat volt. Ehhez képest 30 év alatt sikerült eltüntetnünk az állatfajok negyedét. Ha ebben a tempóban haladunk, akkor 90 éven belül sikerül az utolsó állatfajnak is a végére jutnunk és leporolhatjuk a tenyerünket, hogy elvégeztük amire rendeltettünk. Hogy a létfenntartáshoz közelebbi példával éljek, a halászatilag jelentős halfajok populációi a világtengerekben az elmúlt 25 évben 70 százalékkal csökkent.”

Illés Zoltán megerősítette az előtte mondottakat: „Amikor az ökológiai válság mibenlétét elemezték az előttem szólók, akkor ecsetelték annak minden részét, szegmensét. Én ezt két dologban fogalmaznám meg: az egyik szerint az ember gyarlóságában és érdekeiben. Az ember gyarlóságai: önzése, a mással való nem törődés, a szociális érzéketlenség, pénzéhség, elnyomás, kizárólagosság, hatalom. Ha megkérdezem magamtól: mi az, ami hajtja az embereket, mi okozza a pusztulást, azt megint két dologban fogalmaznám meg: a kényelem és az érdek, az érdeken belül hangsúlyosan a pénz.”

A globális kapitalizmus a felelős

Schmuck Erzsébet, vitavezető rákérdezett, hogy a neoliberális gazdaságpolitika megoldhatja-e a válságot, vagy inkább mélyíti azt?

Vida Gábor ismét egy rövid hasonlattal válaszolt: „Ha azt mondom, hogy a folyosón svédasztal van megterítve, pont annyi étellel, hogy mindenkinek tisztességesen jut, a versenyszellem szerint az emberek kirohannak – az ajtónál állók eleve előnyben vannak, tehát nincs is verseny – az asztalnak nekiesnek, zsebeiket teletömik, s a hallgatóság negyed része jól jár, a maradék éhen marad. Ez a jelenlegi világhelyzet és ebben a globális kapitalizmus okolható. A másik verzióban mindannyian kivonulunk, mindenki annyit eszik, amennyiben megállapodtunk és mindenkinek jut. Hát ez a válasz."

Jávor Benedek szárazon válaszolt a feltett kérdésre: "Oka-e a globális kapitalizmus a környezeti válságnak? Röviden azt tudom válaszolni, hogy igen. Én biológusként, természettudósként végeztem, ezért az empirikus dolgokat nagyon szeretem és az empíria azt mutatja, hogy a globális kapitalizmus egy lépést nem tesz abba az irányba, hogy megoldja ezeket a problémákat. Nem csak a környezeti válságot, a társadalmi krízist sem oldja meg."