Mit kell tudniuk a szóbeli vizsgázóknak?

A június az ifjúságnak nemcsak a nyár örömét, hanem a vizsgázók gyötrelmét is hozza. Érettségizők, egyetemisták az írásbeli vizsgákon túl szembetalálják magukat a szóbeli számonkéréssel. A legtöbben ezt nehezebbnek tartják, mint az írásbeli megmérettetést. Érthetően, hiszen az írásbeli vizsga alapjában személytelen, a szóbelin viszont az egész személyiség jelenik meg. Az ismereteket, a tudást elő is kell adni, úgy, hogy az elfogadható legyen. Hozzátéve, hogy akarva-akaratlanul szerepet játszik a viselkedés, magatartás is. Pszichológiai értelemben a szóbeli vizsga egyfajta szerep, amit az adott ismeretanyag előadásával tölthetünk be.

Mindebből következik a szóbeli vizsga komplexitása. Egyfelől ügyelni kell a megjelenésre, másfelől képesnek kell arra lenni, hogy a tanultakat világosan, kifogástalanul visszaadjuk. Ami a megjelenést illeti, alapfeltétel az ápoltság, a tisztaság és az alkalomhoz illő öltözék. Ügyeljünk, hogy semmi kirívó ne legyen a megjelenésünkben. Ne feledjük: nem tetszeni akarunk, hanem vizsgázni! Előfordulhat ugyanis, hogy a tetszeni akarás vágyával az ellentétes hatást érjük el. Ajánlatos kerülni mindazt, ami feltűnő, a szokottól eltérő, különösen felszólító jellegű.

Abban a percben ahogy a vizsgahelyiségbe beléptünk, személyes kontaktusba kerülünk a vizsgáztatóval, az érettségi elnökkel, a vizsgabizottsággal, tehát éppen úgy hiba a fölényeskedés, mint a reszkető félelem. Kívánatos a tisztességtudó udvariasság. A kihúzott érettségi tételre vonatkozó véleményünket ne éreztessük semmilyíen módon, azt sem, hogy örülünk, mert számunkra előnyös a téma, de az ellenkezőjét sem.

Sokszor tapasztalja a vizsgáztató, hogy a hallgató pánikba esik az általa nehéznek tartott kérdés miatt, és annak hangot is ad. Ez két okból is hiba: egyrészt gátló hatást vált ki, olyannyira, hogy, amit tud az illető, azt is elfelejti, másrészt a vizsgáztató véleményét előre befolyásolja. A helyes eljárás az, hogy akár kedvező a feladat, akár nem, a pszichés folyamatokra építve kezdje a felkészülést. Ami az adott kérdésről az illető eszébe jut, azonnal írja fel a kapott papírlapra, legyen az egy név, évszám, fogalom. Bármelyik elindíthatja az asszociációs láncot. Ha foglalkozott a vizsgázó korábban a kérdéssel, akkor meglepődve tapasztalhatja, hogy az a bizonyos egy szó egyre több információt hív elő, és végül megtelik a papírlap.

Tehát nem célszerű, ha a felkészülésnél azon töprengünk, hogyan kellene elkezdeni a téma kifejtését. Hasznosabb, ha az ötletszerűen megjelenő, s nyomban leírt mondatokat, fogalmakat a felelés előtt rendezzük logikai rendbe. Igyekezzünk a vizsgánál arra gondolni, hogy sikerülni fog és nem attól rettegni, hogy mi lesz, ha eredménytelenek leszünk. A felelet pedig ne sugározzon bizonytalanságot, a témáról előhívott ismeretekről logikus rendbe szedett mondatokban, magabiztosan kell számot adni. Itt is érvényesül az ismert pszichológiai törvényszerűség, az önbeteljesítő jóslat. Negatív hatású, ha a vizsga előtti napokban, majd magán a vizsgán a félelmet tudatosítjuk.