A MÁVAG legelterjedtebb mellékvonali gőzmozdonytípusának egyik példánya 1982 decemberében került Szegedre, s bár az elmúlt negyedszázad alatt már többször rendbe rakták, eljött az ideje az alapos karbantartásnak - mondta Lőcsei Dezső, a Vasúttörténeti Alapítvány kurátora.

A mozdonyon tíz napon át négy ember dolgozott, a szükséges helyeken elvégezték a karosszéria javításának lakatosmunkáit és újrafestették a teljes járművet. A munka befejezéseként - hacsak jelképesen is - újra beindították a 375.551 pályaszámú gőzöst. Sajnos a mozdony csőrendszere már rossz állapotban van, így a gőzgép nem működik, de az elhivatott vasutasok tüzet gyújtottak, és újra füstöt varázsoltak a gőzös kéményébe.

A szegedi gőzöst gyakran megnézik turisták, a Vasúttörténeti Alapítvány gyűjteményének látogatói, de előfordul, hogy esküvőjük napján készítettnek előtte fotót magukról a fiatal párok.

A 375-ös sorozatú gőzmozdony első példányát 1907-ben helyezték üzembe és 1959-ig több mint félezer példányt gyártottak belőle a MÁV Gépgyárban. Az 560 lóerős jármű akár 75 kilométeres óránkénti sebességre is képes volt, főként a mellékvonalakon és a helyiérdekű vasutaknál használták. Az 1959-ben készült, 375.1032 pályaszámú gőzös volt az utolsó Magyarországon gyártott gőzmozdony. Megmaradt példányaiból látható egy-egy darab többek között Budapesten - a Kelenföldi pályaudvaron és a Magyar Vasúttörténeti Parkban -, Kiskunhalason, Mezőhegyesen, Csopakon, Nagykanizsán, Nyíregyházán és Békéscsabán.