A köztudatban az a kép él Benedekről, hogy sokkal szigorúbb, keménykezűbb egyházvezető mint elődje volt. Eme közvélekedés feltehetőleg a pápa határozott, konzervatív állásfoglalásai és kérlelhetetlen szigorral tett teológiai kijelentései miatt lehetséges, azonban a valóság közel sem ennyire egyszerű. Tudni kell, hogy az újító szelleműnek tartott II. János Pál is néhány emberi jogi alapkérdésben következetesen merev álláspontot képviselt, így ellenezte a mesterséges terhességmegszakítást, az eutanáziát, az óvszeres fogamzásgátlást, a halálbüntetést és az azonos neműek házasodását. Kevesen tudják, ám az eme témákkal foglalkozó enciklikák kidolgozásában János Pál sokszor támaszkodott Ratzinger bíboros ajánlásaira, véleményére.



Abból a szempontból viszont haladónak kell tekintenünk II. János Pált, hogy profi módon használta a tömegkommunikáció adta lehetőségeket, illetve diplomáciai téren is hihetetlen munkát végzett, utazó pápaként emlegették. Kétszer járt Magyarországon is, először 1991-ben, másodszor pedig 1996-ban. Utódja, Benedek pápa közel sem utazik annyit, ám most esély mutatkozik rá, hogy ellátogat hazánkba. Erről az alkalomról, a pápa személyiségéről, és néhány egyházpolitikai kérdésről beszélgettünk Szerdahelyi Csongorral, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságának sajtóiroda-vezetőjével.

Felvetődött a napokban, hogy XVI: Benedek pápa Magyarországra jönne jövőre. Mi igaz a hírből, mennyire biztos a vizit?

A hír igaz, Őszentségének érvényes meghívása van az államelnöktől, ám még konkrétumot nem tudok mondani. Figyelembe kell venni, hogy már elég idős a Szentatya, és a teherbírása sem olyan, mint az ötvennyolc éves korában megválasztott II. János Pálnak volt az első évtizedeiben. Ez a látogatás a Szentatya szuverén döntése, de reménykedünk benne, hogy megvalósul.

Milyen témák kerülhetnek szóba itthon? Miről tárgyal majd a Püspöki Konferenciával a Szentatya?

A Püspöki Konferencia egy hónapja járt Vatikánban, és egy pápalátogatásnak különben sem azaz elsődleges célja, hogy a Őszentsége az elöljárókkal találkozzon, hanem, hogy minél szélesebb tömegek láthassák, hallhassák őt. Amikor például II. János Pál 1991-ben a Hősök terén misézett, majdnem félmillió ember volt kíváncsi rá. Egyébként Benedek pápa találkozott a pécsi püspökkel, aki meghívta Őszentségét 2009-ben Pécsre is, hiszen jövőre lesz a Pécsi egyházmegye ezer éves, és szeretnénk, ha a Szentatya jelenlétével emelné az ünnepségek fényét.

II. János Pált mindkét magyarországi útja során óriási tömeg fogadta. Utódja is van ennyire népszerű?

A pápa épp a közelmúltban járt az Egyesült Államokban, és igencsak sikeres volt az útja, a számok tekintetében is. A New York-i Yankee Stadiontól kezdve mindenütt telt ház fogadta, hetekkel korábban elfogytak a jegyek. Egészen más habitusú pápa, mint elődje volt, ám a maga módján ő is meg tudja szerettetni magát az emberekkel, akik Benedek nagyon okos, tudós, visszafogott nyilatkozatai révén is megértik azt az üzenetet, ami miatt elzarándokol egy-egy országba Őszentsége.

A közvélekedés mégis azt tartja, hogy XVI. Benedek konzervatívabb, szigorúbb felfogású pápa, mint karizmatikus elődje. Ön ezt hogy látja?

Ez az állítás így nem igaz. Benedek valóban más karakterrel, más életúttal rendelkező egyházfő. II. János Pál művészi (írói, színészi és költői) vénával megáldott személyisége volt az egyháznak, így a kapcsolatteremtő képessége más volt, ami életkorából is fakadt természetesen. Benedek viszont teológuspápa. Tudós, de nem szobatudós, hiszen ne feledjük, lelkipásztori munkát is végzett, München érsekeként szolgált évekig, mielőtt Rómába hívta János Pál. Hozzá kell tenni, hogy a két pápa évtizedeken át együtt dolgozott, nem véletlen az sem, hogy János Pál nem engedte nyugdíjba az akkor még Ratzinger bíborost, akit később Szent Péter utódjának, Krisztus földi helytartójának választottak.

Sokan vízválasztóként emlegetik ugyanakkor a II. vatikáni zsinatot a két pápa gondolkodásmódjában, eszmerendszerében. Eszerint XVI. Benedek nem annyira tekinti szívügyének az ott elért eredményeket, sőt, többször bemutatott a hívőknek háttal zajló misézést is, ami a zsinat előtt dívott.

Kevesen vannak tisztában a ténnyel, hogy mind II. János Pál, mind XVI. Benedek részt vett fiatalemberként a II. vatikáni zsinaton. Előbbi, mint lengyel püspök, később érsek, utóbbi pedig mint német teológiaprofesszor. Sőt, mindketten aktívan közre is működtek a tanácskozáson, a kiadott dokumentumok előkészítésében. A későbbi karrierjük is ennek köszönhető, itt figyeltek fel rájuk a püspökök. Vagyis a zsinat megkerülhetetlenül fontos állomás mindkettőjük életútjában. S mindketten szembeszálltak a zsinat utáni túlzott, hamis várakozásokkal is. Sokan várták el ugyanis utána, hogy az egyház máról holnapra eltörli a papok nőtlenségét, bevezeti az elváltak újraházasodását, illetve olyan modernizációzót vártak, ami a régi és igen fontos értékek feladását jelentette volna. Miután ez nem következett be, sok hívő, pap és szerzetes elhagyta az egyházat. Mindkét pápa arra törekedett ezekben a válságos időkben, hogy továbbvigyék a zsinat vívmányait, ugyanakkor a tévesnek tartott értelmezéseket visszaszorítsák. Így János Pál és Benedek is a II. vatikáni zsinat örököse, ugyanakkor az igazi szellemiség védelmezője is.

Végül ejtsünk szót egy olyan egyházpolitikai kérdésről, amiben sokan a Szentszék erőteljesebb érdekérvényesítését várják! Ősszel esedékes egy román-magyar püspöki találkozó, és itt a hírek szerint szó esik majd a csángók anyanyelvi misézéshez való jogáról is, aminek megvalósulását sokan a Vatikánon kérik számon.

A katolikus egyházról sokan gondolják, hogy egy nagyon hierarchikus és antidemokratikus szerveződés. Ennek az ellenkezője igaz, hiszen a csángók esetében is az a kérdés, hogy a lelkipásztori munka milyen nyelven folyik, az adott ország, jelen esetben Románia püspökeinek a hatásköre. Ezzel a Vatikán nem akar és nem is tud foglalkozni. A helyi püspökök kötelessége és felelőssége a hívekről legjobb tudásuk szerint gondoskodni. A csángók anyanyelvi pasztorizációjában a román-magyar püspöki találkozó előrelépés lesz, ám a Vatikán bevonása nélkül. A román püspöki kar belátta, hogy a csángók kérése jogos, és amennyiben a magyar nyelvű misézés megvalósul, az pozitív hatással lesz a két Püspöki Konferencia kapcsolatára is. Ne feledjük, ez az első olyan kétoldalú találkozó, ahol kényesebb kérdések megvitatására sor kerülhet! Az előzetes tárgyalások pedig feljogosítanak minket a bizakodásra, hogy lesz tényleges fejlemény a csángók ügyében.